Az fáraszt a legjobban, ha nincs semmi dolgom

A FreshFabrik kétszeres Fonogram-díjas (korábban Arany Zsiráf-díjas) rockzenekar, zenéjük nemcsak hazánkban, hanem számos más országban is népszerűvé vált 1993-as indulásuk óta. Az énekes Oláh Szabolcs és a basszusgitáros Kovács Levente nevéhez fűződik a különleges atmoszférájú Arcangeli zenész társulat megalapítása is. A zene mellett magánéletről, hitről, személyes fejlődésről is kérdezte Leventét Dékány Márta.

A 2001-es Arany Zsiráf után idén ismét részesültetek a Fonogram-díjban, Nektek ítélték 2011 legjobb hazai modern pop-rock albumáért járó elismerést. Mi a véleményed a különböző díjakról?
Ha sokan vannak a koncerteken és emellé még díjak is jutnak, az a legoptimálisabb. Fontos az is, hogy ki osztja az elismerést. A két Fonogram esetében elmondhatjuk, hogy Magyarország leghozzáértőbb, szakmailag támadhatatlan profijai ítélték nekünk a szobrocskákat. Ez jó érzés, és ha emellett megmutathatjuk magunkat az MTV esti gálaműsorában is, ahol teljesen profi körülményeket biztosítanak ehhez, akkor nagyon elégedettek lehetünk. Persze a kategória is számít. A pop-rock kategória kiemelt fontosságú, hiszen itt indulnak a legnagyobb ismertségnek és népszerűségnek örvendő produkciók.

Köztudottan sokat játszotok külföldön,mennyiben más a külföldi közönség? Sokat játszottunk külföldön, de a magyar közönséget sem hanyagoltuk el soha. Az, hogy kevesebbet játszunk itthon, az annak köszönhető, hogy a klubélet gyakorlatilag halott. A fesztiválokra koncentrálódik minden, ami egyrészt jó, mert van egy adott szint, amihez már tartják magukat a szervezők, sőt, azt vettük észre, hogy beindult a fesztiválok között egy jó értelemben vett verseny és évről évre fejlődés van, másrészt van ennek hátránya is, mégpedig az, hogy télen, ősszel gyakorlatilag nullára csökkent a bulik száma, mert a klubok sajnos pont a nehezebb anyagi feltételek miatt finoman szólva lefelé indultak. A közönség azért mindenhol közönség, itthon is, külföldön is küzdeni kell a figyelmükért. Itthon talán könnyebb, mert bennünket a 20 év alatt, a nagy számok törvénye alapján sokan megismertek és a médiában is elég erősen jelen voltunk és vagyunk, míg külföldön ez pénzkérdés illetve idő függvénye elsősorban.



Véleményed szerint mennyiben működik a predesztináció, vagyis az, hogy az életünket egy előre meghatározott terv szerint éljük le?

Vallási értelemben nem hiszek a predesztinációban, hiszem azt, hogy az ember használhatja a szabad akaratot. Másrészt vannak adott dolgok, amelyeket nem áll módunkban megváltoztatni. Van egy út, amin elindul az ember és ha jó döntéseket hoz, akkor közeledik a céljaihoz. Amennyiben rossz döntéseket hoz – ezt nyilvánvalóan nagy mértékben befolyásolja az, hogy mennyire tiszta fejjel,milyen tudatszinten végzi a munkáját, akkor távolodik ezektől.

Egy párkapcsolatban mi teremti meg a férfi és a nő között a harmóniát szerinted?Miként működhet hosszútávon egy párkapcsolat?
Szerintem ez az életkorral változik. Amikor az ember húszéves, akkor egyértelműen a szex az, ami tematizálja a privát életét. Majd amikor az egyén a családalapításon kezd gondolkodni, akkor kezd tudatosabban dönteni. Akkorra kezd a szenvedélyek fölé kerekedni. Persze embere válogatja, van, aki képtelen az ösztöneinek parancsolni. Ideális esetben, amikor közeledik a negyven felé,akkor már abban is gondolkodik,hogy egy olyan társat találjon,aki hosszú távon mellette tud maradni, aki felneveli a gyermekét, akire számíthat majd idős korában. Amikor az ember már öregebb, ha okos, igyekszik, hogy az elkövetkezendő éveket nyugalomban és harmóniában töltse. Fiatalkorban a szenvedély dominál, de ez így van rendjén. Ha ez a két véglet felcserélődik, akkor van baj. Természetesen a boldogság az, ha ezeknek a kombinációja sikerül, de ez csak keveseknek adatik meg egy életen keresztül. A lényeg: ha két ember tudatosan „dolgozik” a kapcsolaton és figyel a másik jelzéseire, akkor működhet a harmónia.

Mi a három fő értéked?
Kitartó vagyok, ami  fontos nekem, azt nehezen adom fel. Akaraterő. Kis akarattal gyakorlatilag mindent el lehet érni. Belátom a saját hibáimat, van önkritikám, illetve,hogy mindenkinek meg tudok bocsátani.



Mivel szoktál töltekezni, hogyan gyűjtesz energiát?

A munkával. Ez érdekesen hangzik, de nem szeretek tétlenkedni, az fáraszt a legjobban, ha nincs semmi dolgom. Az a legjobb, amikor folyamatosan tudok dolgozni.

Végül egy másik formációddal, az Arcangeli-vel kapcsolatos kérdés. Miért pont a Monarchia idejére, illetve  témájára esett a választás?
Először is, nagyon problematikus Magyarországon az, ha valaki angolul énekel, mert  nem jut el az emberekhez, a többség nem beszéli a nyelvet. A másik dolog, hogy mégiscsak magyar az anyanyelvem, még akkor is, ha az életem meghatározó éveit Németországban töltöttem. De itthon dolgozom per pillanat, az itt élő embereknek próbálom megmutatni magamból, ami közlésre érdemes. Ha azt szeretném, hogy eljusson valami a publikumhoz, akkor magyarul kell megnyilvánulnom. Ha már magyar, akkor viszont legyen valami olyan műfaj, aminek van itthon gyökere. Ami hozzám közel áll, az az operett műfaj, tudom, hogy a magyarok ebben jók. Ebben érzem ezért magam hitelesnek. Ez határozta meg azt, hogy milyen kulisszába ültetjük az örök témákat. Nem szeretem a trendi szövegeket, amit jófej srácok írnak, ami manapság divatos. Sokkal otthonosabban mozgok az enyhén archaikusabb nyelvezetben.


Dékány Márta