Miért vagyunk boldogtalanok?

Mi vajon boldogtalanságunk oka? Szánj néhány percet arra, hogy megnézd a világot és a benne rejlő nyomorúságot, melyek elborítanak minket. Mit veszel észre? Honnan származik mindez?

Sokan hibáztatják a magányt, az elnyomást, a háborúkat, a gyűlöletet, vagy éppen az erőszakot. Mind tévednek.

Egyetlen ok létezik: az irracionális, önpusztitó gondolatok sokasága és az a hamis hit, ami bennünk él, s amelyekben az a közös, hogy soha nem keresztezi az elménket semmilyen kérdés, mely létjogosultságukat vitatná. Ezek torz arcát mutatják a világnak, előítéletekkel teli képet alkotva magunkról.

A elvárások olyan erősek, a társadalmi nyomás olyan intenzív, hogy csapdába ejtett bennünket, saját képet alkotva a világról. Mindaddig, amíg ezeket nem vesszük figyelembe, lehetetlen megtalálnunk a felszabadító boldogság érzését.


Megnehezíti a változtatás képességét, hogy nem gyanakszunk, nem kételkedünk, hanem vakon magunkévá tesszük a hagyományokat, kulturális és társadalmi szokásokat és elvárásokat, a vallás tanításait, és így tovább. Amikor kesergünk, még bűnösnek és méltatlannak is érezzük magunkat, hiszen azt is megtanultuk, hogy hibásak vagyunk, leértékelve saját magunkat - ahelyett, hogy megkérdőjeleznénk az irracionális elképzelések valódiságát.

A jó hír az, hogy - ugyan a hamis hiedelmeket régóta használjuk -, képesek vagyunk átértékelni és helyettesíteni azokat új, segítő gondolatokkal és hitrendszerekkel, hogy immár létrejöhessen az igazi és tartós boldogság az életünkben.

Nehéz, nagyon-nagyon nehéz - mondhatod erre.

Lehetetlen? Egyáltalán nem! Ahogy Louise L. Hay mondja:

A gondolat csak egy gondolat és egy gondolatot lehet változtatni.

Fogadd el Dr. Wayne W. Dyer értékes tanácsát :

Ne higgy el mindent, amit gondolsz.