Egoisztikus spiritualizmus: A szellemi sík is az emberi önkény áldozata lett

Tapasztalataim szerint sokan a spiritualizmust önkényes módon értelmezik. Mintha csak azokat a gondolatokat és tanításokat "hallanák" meg, ami ennek az útnak a szép, a boldog és befektetett energia, és munka nélküli oldalát mutatja be. Azonban ha megnézzük az autentikus tanításokat, egyáltalán nem ezzel találkozunk. Tekintsünk rá Jézus életére és halálára, hogy a saját kultúrkörünknél maradjunk.

 A spiritualizmust a ma embere arra használja, hogy csökkentse a lelkében azt a feszültséget, ami az önértékelési problémáiból, és ennek következményeként, a mindennapi feladathelyzet okozta frusztrációiból ered. Biztosan van az ismeretségi körödben olyan aki egy párkapcsolati krízis, munkahelyi gondok, vagy bármi más nehéz élethelyzet hatására elkezdett valamilyen spirituális területtel foglalkozni. 
 
Ezzel önmagában semmi gond nincs, mert ezzel az emberben a helyzet okozta feszültség csökken, megnyugszanak a korábban felfokozott érzelmek, letisztul a kép a kialakult élethelyzetével kapcsolatosan. A gond akkor keletkezik, amikor valaki a spiritualitás mögé bújik, elmenekül a problémái elől. Ezzel nem a megoldás felé halad, hanem megkerüli a problémát, és nem küzd meg vele. Következményként egy későbbi életszakaszában, hatványozottabb formában, ismét szembe fog kerülni azzal. Egy tanfolyam elvégzése önmagában nem hoz rendbe egy elakadt házasságot, vagy nem fogja rendezni az anyukáddal, vagy apukáddal szemben kialakult ellenérzéseidet. A megoldás az, hogy összeszeded magad, és tisztázzátok a helyzetet szemtől szemben. 

 
 
Szeretném leszögezni azt a tényt, hogy én nem a spirituális úton járók ellen vagyok. Sőt! Az én életeben is egyre nagyobb teret szeretnék adni neki, de a valódi spiritualitásnak. Az én fogalomrendszerem és hitvallásom szerint, nem beszélve az ősi tanításokról, a spiritualitás, egy aktív, dinamikus állapot. Más nem is lehet. 
 
A spirituális úton járónak nem az a feladata, hogy a saját életét hátradőlve, egy páholyból nézze végig, mint egy kívül álló, azzal a jelmondattal, hogy átadom az irányítást a fensőbb hatalmaknak. "Segíts magadon az isten is megsegít!" szól a régi mondás. Az a spirituális ember feladata, hogy ebben az életében a legtöbbet hozzon ki magából. Nézzen szembe az élet nehézségeivel, ne kerülje meg azokat. Merje megélni az örömök mellett, a veszteségek okozta fájdalmat. Legyen nyitott az élet felé, legyen nyitott mindenre amit kap, bármi legyen is az. Tanuljon, mindig keresse meg a miértekre a választ. Mi az amit tettem, vagy mi az amit meg kellett volna tennem?
 
Amennyiben megvan a bátorsága ehhez, akkor a szellem, a Nagy lélek gondoskodása, iránymutatása megjelenik az életében. Megjelenik és utat mutat, és a kis léleknek (az emberi lélek) engedelmeskednie kell. Engedni a megjelenő belső késztetésnek, és cselekedni. Akkor is, ha az ego egész mást mond. Visszautalva az írásom címére, nem önkényesen kiválogatni a jó, és elutasítani a rossz dolgokat. 
 
/Cserven Gábor, www.lelkisegitseg.ewk.hu/