Való Világ hősök érintés nélkül - vajon meddig bírják?

Valamelyik nap egy nehéz vacsora elfogyasztása után kezemhez tapadt a távirányító ami már magában sem túl bíztató kezdet, de amikor valamilyen oknál fogva a Való Világ összefoglalónál álltam meg, akkor már kezdtem gyanús lenni önmagam számára.

Vajon mi hozott ide? Hiszen gondolkodó körökben köztudott, hogy ennél nagyobb szégyen nincs, amikor egy társaságban kiderül, hogy megnézted a VV-összefoglalót.
Én mégis megtettem. Fogalmam nem volt, hogy miért, majd megütötte a fülemet egy mondat: „szükségem van az érintésre, szükségem van a figyelemre, ha nem jön be valaki akitől megkapom, megőrülök!”.

Hoppá – gondoltam. Ezek szerint egy távolról nem túl intelligensnek tűnő teremtmény is felismerte az érintés szükségességét, sőt mit több, finomságát? Számára az érintés a figyelemmel azonosítható? Vajon ez a típusú figyeleméhség csupán az exhibicionizmus hozadéka vagy a fiatalember valóban valahol a lelke mélyén érzi – még ha nem is érti –, hogy milyen fontos mindannyiunk számára az érintés?

Mindezek után tovább nézve már csak azt figyeltem, hogy ki, kit, hogyan és milyen célzattal érint? Mit mesél a testük , nekünk, nézőknek?

Engedjük tovább a kimondott szót, mert bár minden hangsúly külön rezgést képvisel, mégis a mostani kérdésünk az, hogy mi a helyzet a bőrrel? Mi van a tapintás érzékével, amely egész testfelületünket beborítja, és mélyen a testünk bensejében, az olyannyira érzékeny, nyálkahártyával borított üregeinkben is aktív? A bőr vajon megismerő tevékenységet végez-e?
Milyen információkat közvetít az érintés? Hogyan kommunikálunk a teljes testünkkel? Mi történik, amikor magunkat érintjük meg, amikor mondjuk önkéntelenül megérintjük testünk különböző pontjait? Valójában mit érzékelünk ilyenkor? El tudjuk-e különíteni egymástól annak az érintésnek az érzetét, amit tenyerünk információként továbbít, attól, amit ilyenkor fölvesz? Miként lehetséges, hogy egy felszíni érintés, mint amilyen egy akaratlanul is bekövetkező csók, többet jelenthet, mint ezer kimondott és tisztán meghallott szó?

A kisbabák meghalnak érintés hiányában, a civilizáció viszont nemcsak arra tanít meg bennünket, hogy fennmaradjunk érintés nélkül, hanem az ezzel kapcsolatos elfojtásokra és lemondásokra is. A represszív társadalmi normák eligazítanak bennünket, hogy mikor „illetlenség” és mikor „megengedhetetlen” az érintés.



Eszembe jut egy nyolcvanas évekbeli kutatás, amely szerint egy párizsi kávézóban az emberek egy óra alatt átlagosan több mint százszor érintik meg egymást, míg ugyanennyi idő alatt egy brit pubban akár egyetlen érintés nélkül létezhetünk. Az érintés és a kultúrák összefüggései. Izgalmas téma.

MI a helyzet most, nálunk, Magyarországon az érintéssel? 
Te érintesz eleget? Kellőképpen kifejezed magad, az érzéseid az általad megtett érintésekkel? Vagy csupán érintőképernyők csendes cirógatása maradt számodra? Meg mered érinteni a veled kommunikáló munkatársad? Hozzá mersz érni a szomszédodhoz? Esetleg megfogod a veled együtt utazó vállát, ha hirtelen fékez a busz?

Te hogy vagy az érintéssel?

Az érintéssel, amelyet elhagytunk, vagy amit mégiscsak őrzünk.

foto: freedigitalphotos.net