A parapszichológia iskolája 2.

Miért igyekeznek az akadémikusok, a tudósok ráerőltetni egy olyan világszemléletet a nagy többségre, az átlagos emberekre, ami tények elhallgatásán, tudományosan igazolt elméletek fiókba dobásán alapul, így kialakítva egy sekélyes látásmódot?

„Miért nem fogadjuk el az ESP-t pszichológiai tényként? Rhine (Josephs B. Rhine, a Duke egyetem neves parapszichológia kutatója) elég bizonyítékot szolgáltatott ahhoz, hogy azzal szinte bármi más témáról meggyőzött volna minket...Az én okom e nézetek visszautasítására: szó szerint előítélet” (D.O. Hebb, kanadai neuropszichológus)

A fenti idézet a neuropszichológia atyjától ered, akinek a véleményére, tudásra a mai napig is adnak az akadémikusok köreiben. Miért alakulnak ki ezek a vélemények még olyan szakértők részéről is, mint Hebb? Miért igyekeznek az akadémikusok, a tudósok ráerőltetni egy olyan világszemléletet a nagy többségre, az átlagos emberekre, ami tények elhallgatásán, tudományosan igazolt elméletek fiókba dobásán alapul, így kialakítva egy sekélyes látásmódot? Nos, erre talán az a legegyszerűbb válasz, hogy a legnagyobb kutató sem különbözik az átlagos embertől. A félelmei, a szociokulturális környezete éppen úgy befolyásolja, mint bármelyikünket, sőt, talán még jobban is. A sokat tanult ember is csak abból a tudományból tanult sokat, mely mindjobban ássa magát bele a materializmus hitvilágába, így elhintve számára annak az illúzióját, hogy mérvadó a véleménye, hogy sokat tud a világról, hogy társadalmilag magas státuszú, hogy maradandót alkotott.


Mi a tudomány problémája a parapszichológiai kutatásokkal szemben?
Röviden megfogalmazva: a megismételhetőség problémája, az ellenőrzés elégtelensége, a fiókprobléma. Mit is jelentenek ezek a kifogások?

 A megismételhetőség problémája alapvetően statisztikai probléma, amely nem csak a parapszichológia, de a tudomány más területén is megmutatkozik. Való igaz, hogy az egyik legjobban kidolgozott kísérlet (Ganzeld eljárás, telepátiakutatásban alkalmazott eljárás) sem mutat minden esetben statisztikailag szignifikáns (meghatározó erejű) eredményt, de ez a statisztikai módszertan hibája, nem pedig a kísérleti helyzeté. A kizárólagosan szignifikancia-szintet vizsgáló statisztikai módszertan egyszerűen elavult. Sok olyan más tudományból származó eredmény létezik, amit ennek a módszertannak a hibájából következően nem ismernek el, illetve fordítva is igaz: olyan eredmények, amik egyébként nem igazak, mégis elfogadottak a módszertan hibájának köszönhetően. A kizárólagosan szignifikáns eredmények figyelembe vétele nagyjából ahhoz hasonlatos, mint ha egy Balaton parti település átmenő forgalmát kizárólagosan télen vizsgálnánk. Könnyen belátható a tévedése a módszertannak, hiszen az eredmények alapján azt lehetne mondani, hogy naponta három autó és két busz megy a településen, holott ez az egész évre vonatkozóan nem igaz. Nyilvánvaló, hogy az egész évre vonatkozó adatokat kell figyelembe venni ahhoz, hogy pontosabb adatokhoz jussunk.  Ezt az érvet nyugodtan kizárhatjuk a tudományos parapszichológiát bíráló érvek közül.
Sok tudós és (ál)szkeptikus úgy véli, hogy a parapszichológiai kutatásokat nem ellenőrzik kellőképpen. Nos, kevesen tudják, hogy a parapszichológiai kísérleteket a világon talán a legjobban ellenőrzött kísérletek közé sorolhatjuk. A miértje könnyen érthető: rengeteg visszaélés, úgynevezett szenzoros szivárgás (egyszerűsítve: véletlen vagy szándékos csalás) történt a korábbi vizsgálatok során. Sajnos, a parapszichológia története hemzseg ettől a kísérleti hibától, különösen a sok évvel ezelőtti, korai szakaszra gondolva, eképpen jogosnak is tekinthetnénk ezt a kifogást. Azóta azonban a módszertan nagyon sokat finomodott és szigorodott. Manapság a pszichológiai kísérletek közül talán a legjobban ellenőrzött vizsgálatok közé a parapszichológiai kutatásokat lehetne sorolni, tekintve, hogy rendkívüli állításokat tesz ez a tudomány, így a legkisebb hiba is felesleges munkához vezet, hiszen az ellenzők a  tévedésre  hivatkozva semmissé tehetik az addig elért eredményt.    


A fiókprobléma egy egyszerű észrevételen alapszik: ha egyszer egy ember előre bejelenti, hogy nyer a lottón és valóban nyer, az hatalmas visszhangot kap, előtérbe kerülnek a prekogníció, és egyéb parapszichológiai területek. Igen ám, de mi a helyzet sok olyan esettel, amikor tévednek a jósok, amikor nincsen telenyeremény, amikor nincs látványos javulás a betegségből, ráadásul a pénzmágia is csődöt mond? Ezeket az eseteket nem „teszik a kirakatba”, főleg nem azok az emberek, akinek ehhez (vélhetően anyagi) érdekük fűződik. A fiókprobléma alapvetően tudományos szempont, a fenti példákat inkább a kritika érzékeltetése miatt jegyeztem meg, semmint a valódi tudományos értéke miatt, meglehet, ez a felvetés a hétköznapok szintjén is megjelenik. Vajon hány tudós nem jelenteti meg a nem szignifikáns eredményét? Mennyi vizsgálat végzi a „fiókban” azért, mert nem az elvárt mutatókat hozza? Azonban ezzel szemben is léteznek ellenérvek. Egyrészt, a parapszichológusok határozottan kérik azon eredmények publikálást, ahol nem kimutatható egy pszi jelenség létezése, vagy legalábbis nem találnak szignifikáns eredményt. Másrészt arról van szó, hogy egyszerűen alacsony a valódi parapszichológiai kutatók és laboratóriumok száma, ezért ismerik egymás eredményeit. Ezen okból nem jelenik meg ez a hatás olyan élesen, mint ha egy nagyobb tudományos területet vizsgálnánk e kritikai szempont figyelembe vételével. A fiókprobléma felvetése egyébként sem ellensúlyozná a már meglévő parapszichológiai kutatások által felmutatott statisztikai eredményt, így ezt a kritikai észrevételt szintén kizárhatjuk. 

Összeesküvés a háttérben?

Felmerül a kérdés: ha a fenti kritikai észrevételeket összességében mégsem kell figyelembe venni a parapszichológia tudományos eredményeinek vizsgálatánál, akkor miért nem fogadja el a tudomány a parapszichológiai kutatások eredményének helyességét? Miért nem illesztjük bele a szocializációs folyamatba, a világképünkbe, végső soron az oktatási tananyagba? Érdemes újra elolvasni e cikk kezdő idézetét! Ha egy akadémikus így vélekedik, akkor vajon nem sérti-e a tudományosság alaptézisét? És ha sérti, miért vállalja fel ezt egy elismert tudós? A válasz viszonylag egyszerű: fél attól, amit nem ismer, amit nem tanult meg a tudomány megismerési határain belül, amihez a megismerés-tudomány nem ad előre csomagolt sztenderd válaszokat. Ezért ki nem mondott (vagy kimondott) megegyezés jött létre a tudósok között, miszerint ez nem elismerhető, a világképünkbe nem beilleszthető tudás, ezért nem támogatható, nem is publikálható. Nos, óvatos vagyok, mikor összeesküvésekről van szó, de annak oka van, hogy a már 50 évvel ezelőtti stabil tudományos igazolásokkal alátámasztott eredményekről az átlagembernek semmi fogalma sincs! Meglehet, ugyanennek az embernek szinte pontos (marketing)ismeretei vannak a nátha ellen kifejlesztett legújabb tablettáról, amiről egy évvel korábban még csak hallani sem lehetett, mert nem is létezett a reklámozott bogyó. 
Ha a parapszichológia eredményei elismertek lesznek valaha, lényegében újraírhatnánk a teljes tananyagot, amit az iskolákban tanulnak a gyerekek. Következő cikkemben kitérek arra, hogy mi lehet az oka annak, hogy mindez miért nem történik meg, hogy miért nem jut el az egyszerű ember kérdése a tudományosan képzett szakemberhez, miért veszik el a spirituális kérdésfelvetés a telejós, az önjelölt mágus, és a képzett (ámbár nyitott) tudós közötti hatalmas szakadékban.

foto: green campus