Szürke nappalok - a depresszió időszaka

Ilyenkor télen, egyre többen panaszkodnak depresszióra, levertségre. A napfény hiánya fokozhatja a rossz közérzet, rossz hangulat kialakulását, de vajon tényleg a fény hiánya okozza rosszkedvünket? A depresszió egy tünetegyüttes gyűjtőfogalma, amely a levertségtől a motiválatlanságon keresztül egészen a teljes apátiáig terjed. Sajnos gyakran már egy kisebb hangulati zavar előfordulásakor is rásütik a betegre a depresszió bélyegét. A valóban depressziós személy aktivitása teljes mértékben gátolt, hangulata nyomott, és rengeteg testi kísérőtünete jelentkezik. Ilyenek lehetnek: étvágytalanság, alvászavar, szívdobogás, fáradtság, nőknél menstruációs zavarok.

A depressziós beteget legtöbbször erős lelkiismeretfurdalás gyötri, tele van utálattal és szemrehányással önmaga iránt, mert sok esetben szégyelli az állapotát, illetve azt, hogy nem tud javítani rajta. Ezzel persze kezdetét veszi egy ördögi kör, hisz emiatt még mélyebben süllyed a depressziós állapotba.

A depresszió a latin „deprimo” szóból származik, melynek jelentése „elfojtás”, „elnyomás”. Felmerül a kérdés, mi fojtogatja a depresszióst, illetve mit fojt el ő maga.





Mit fojthat el a beteg?
Legtöbbször az alábbi három dologgal szembesülünk.
  1. Agresszió – a nem kifele irányuló agresszió testi fájdalommá alakul, az elfojtott agresszió a psziché területén depresszióhoz vezet.

    Az agresszió, amelyet a beteg blokkol, befele fordul, a feladót címzetté teszi. Az beteg önmaga ellen fordított agressziójának legnyilvánvalóbb kifejezési formája az öngyilkosság. Öngyilkossági szándék esetén mindig annak kell utánanéznünk, kire is vonatkozik valójában a gyilkossági szándék.
     
  2. Felelősség - a depresszió a felelősség elutasításának legszélsőségesebb formája. Aki depressziós az nem cselekszik, gyakori a napokig tartó alvás és a beteg gyakran nem mer kimozdulni otthonról. Bármennyire is elutasítja az aktív szembesülést az élettel, állandóan konfrontálódni fog a felelősség témájával, mert a sors általában folyamatosan a beteg elé teszi a megoldandó feladatot.

    A felelősségtől való félelem ott áll minden depresszió előterében, amikor az illető új életfázisba lép, pl. a gyermekágyi depresszió esetében.
  3. Lemondás - lemondás, magány, öregség, halál. A depressziós beteg rákényszerül arra, hogy a halál témájával szembesüljön.

    A beteg mindent megvon magától, ami élő: a társaságot, a mozgást, a kommunikációt, és megéli ezek ellentéteit: a merevséget, a halál gondolatát, a magányt. A konfliktust jelen esetben az indukálja, hogy a beteg ugyanúgy fél az élettől, mint a haláltól. Az aktív élet felelősséggel jár, és éppen ez az, amit a beteg el akar kerülni. A depresszív személyiségnek mindig szüksége van valakire, akire támaszkodhat. A depresszió külső kiváltó oka gyakran egy szeretett személy elvesztése vagy a tőle való elválás. 

[kapcsolodo_cikkek] 
A depresszióra tekinthetünk úgy is, mint egyfajta menekülési formára. Egy időre kivonhatjuk magunkat a forgalomból, és nem kell részt vállalnunk semmiben. A depresszió leggyakoribb kiváltó oka a motiválatlanság. A beteg célok nélkül, csak úgymond „él bele a világba”. Ez a célnélküliség előbb utóbb a teljes apátiához, a depresszióhoz vezet. Sajnos mai világunkban egyre gyakrabban találkozunk a céltalanság, a kilátástalanság témájával.

A fenti sorok, a depresszió azon okairól szóltak, amelyek „hozzánk tartoznak”, azokban az esetekben, amikor a betegség kialakulásáért legtöbbször saját gondolkodásmódunk a felelős. Következő cikkemben a depresszió kialakulásának transzgenerációs okairól és megoldásairól fogok beszélni, ami a Hellinger-féle családállítás során nagyon gyakran megmutatkozik.

Felhasznált irodalom: Ruediger Dahlke: A betegség mint szimbólum