Belső kontroll

Elgondolkodtunk-e már azon, hogy a gyermekünk vajon miért teszi meg a dolgokat, amiket kérünk tőle? Kialakult a feladattudata? Vagy csak akkor teljesít, ha ott állunk mellette?

Ennek a kialakítása egész kicsi korban kezdődik el, s mindig a gyermek életkorának megfelelően változnak az elvárások, amivel segíthetjük létrejöttét.

Szülőként biztos a mi szánkból is elhangzott, hogy gyere, tedd meg a kedvemért....
Kicsi babák etetésénél: Egyet apa kedvéért, egyet anya kedvéért…, s soroljuk a testvéreket is.

Ez kicsi korban még belefér, hiszen a gyermek az irántunk mutatott szeretetből teszi meg ezeket.
Később viszont már nem elég, ha azért tanul, hogy nekünk megfeleljen.
Erre az életkorra már egy belső motivációnak kell kialakulnia.

Ha a gyerek folyamatosan külső kontroll miatt cselekszik, akkor nagyon nehéz lesz később erről leszoktatni.

 

Ki kell alakulnia egy belső szabályozó funkciónak, amely azt jelenti, hogy külső kontroll (ellenőrzés) nélkül is megteszi ami helyes és szükséges, és megtanulja nem tenni ami helytelen.

Iskolába kerülésre már elvárható egy gyerektől, hogy anélkül is megtegye amit kérünk, ha nem vagyunk jelen, ne csak akkor, amikor mellette állunk.
• Tudjon késleltetni: tehát, tudjon várni arra amit szeretne. (Ezt gátoljuk azzal, ha minden kívánságát első szóra teljesítjük, nem kell vágyakozni egy játék után karácsonyig.)
• A frusztrációs toleranciája kialakuljon: tanulja meg elviselni a kudarcból, konfliktushelyzetből adódó feszültséget. (Nem baj, ha ő is veszít egy játék során.)
• Ha kialakul a jutalom és büntetés önszabályozásának képessége, akkor a gyermek büszke lesz magára ha jót tesz, és ha hibázik, azt felismeri, ahhoz képest tudja javítani a hibáját. (Csak az képes az iskolában javítani a hibáját, aki egyáltalán észreveszi azt.)

Az értékek beépülése, megszilárdulása attól függ, hogy a szülő milyen követelményeket támaszt magával, illetve a gyermekével szemben.

 

Jó, ha ez a kettő megegyezik. Amelyik szülő mind magával, mind gyermekével szemben azonosan magas, de teljesíthető követelményt támaszt, s a gyermekét a feladat teljesítéséért dicséri meg, az a gyermek később is megtanul magas követelményt állítani maga elé, s már a teljesítmény is örömet okoz neki.

Az a gyermek viszont aki azt látja, hogy a szülő magától kevesebbet vár el, míg tőle többet követel, vagy a gyereket kíméli, míg magával szemben magas elvárásai vannak, arra tanítja a gyermekét, hogy az elvárások nem egyformán vonatkoznak mindenkire, így akár figyelmen kívül lehet is lehet hagyni őket.