Április bolondja!

Ja, hogy téged is vettek már palira április elsején? Hát igen, ez egy olyan könnyed sport, amelynek a végén nincsenek se győztesek, se vesztesek, csak egy jó kis kacagás. Na és az április bolondja.

Nézzük először is a dolog tudományos oldalát!
A tudósok megfejtették az április tréfa lélektani hátterét. Egyszerűen arról van szó, hogy az emberek szeretnek borsot törni barátaik orra alá anélkül, hogy annak valamilyen komolyabb büntetés lenne a vége.

Erre pedig akkor van lehetőség, ha van egy olyan nap az évben, amikor ezt az ember megteheti minden következmény nélkül. Egyszóval, az áprilisi tréfa azt az érzést kelti az emberben, hogy sikerült valakit rászedni anélkül, hogy minket bármiféle kár érne.

A rászedett barátok úgy érzik, a bolondját járatták velük, azaz április bolondjai lettek. Pontosan nem lehet tudni, hogy mikor jött szokásba ez az elnevezés.


Az első hiteles áprilisi adat 1538-ból származik. Abban az évben az augsburgi országgyűlés április elsejére nagy valutarendezést tűzött ki. Ezen a napon kellett volna a nagyon megromlott pénzeket új, értékesebb érmékkel lecserélni. A spekulánsok óriási összegeket fektettek a kiválónak ígérkező üzletbe. Amikor a beígért pénzreform elmaradt, rettenetesen ráfizettek, óriási veszteségeik lettek. Közröhej tárgyává váltak. Azóta német nyelvterületen április elsejét az elbolondítás napjaként emlegetik. Más források pedig azt mutatják, hogy csak 1631-ben kezdték el használni ezt a kifejezést a megtréfáltakra. Mindenesetre az biztos, hogy használata a Gergely naptár bevezetésével lett általánossá.

1584-ben a német területeken az újév napját április 1-ről január 1-re tették át, ami sokaknál okozott keveredést. Azok akik, a régi dátum szerint április elsejére kaptak szilveszteri meghívást, nem hittek a fülüknek és így csak tréfának vették a dolgot.

A rómaiak kisebb fajta ünnepléseket csaptak ezen a napon Vénusz istennő tiszteletére. Kutatók szerint lehet a már Plutarchos által is megírt antik hilaria-, illetve az indiai tavaszünnep vagy egy kelta ősi szokás maradványa. Bolondok napján egymás beugratása Európa-szerte szokás. Például Angliában minden bolondok napjaként (All Fools Day) emlegetik, Franciaországban és Olaszországban pedig áprilisi halnak (Poison d’Avril, illetve Il Pesce d’April ) nevezik a beugratottat.

Magyarországon korábban főleg a gyerekeket tréfálták meg, például játékból megvesszőzték, vagy boltba küldték őket esernyőmagért, trombitahúrért, hegedűbillentyűért. A beugrottakat aztán így csúfolták: “Április bolondja, május szamara...!” A szokás mondást is ihletett — áprilist járat valakivel —, amelyről a 17. századi források is szóltak már.


Később a felnőttek is ugratták egymást: Gömör megyében például maskarába bújt férfiak ijesztgették a lányokat és asszonyokat. Az áprilisi tréfa nem minden esetben sült el jól. Egy 1891-es adat szerint egy vidéki család öngyilkos lett, mert egyik ismerősük a haditörvényszék nevében írt állevelében adta hírül: katonai szolgálatot teljesítő fiukat halálra ítélték, mert elkopott a cipősarka. A szokás legújabb kori maradványa: az iskolai fordított nap.

A magyar gazdák régi előírásai szerint a méheket április elsején, lehetőleg szerdán vagy csütörtökön kell kiereszteni első röptükre. Így garantáltan szorgalmasak, kövérek és elevenek lesznek abban az esztendőben.

Tehát hajrá méhek, és továbbra is éljen április elseje! Ja, azt mondtam már, hogy lóg a cipőfűzöd?