Mindennapi manipuláció! Téged hogyan próbálnak befolyásolni?

Élettapasztalataink többnyire megtanítanak bennünket arra, hogyan vértezzük fel magunkat a mindennapokban a nyitottságunkra, a jóhiszeműségünkre, és bizalmunkra apellálókkal szemben. Vannak azonban olyan pszichológiai hatások, melyekkel szemben sok esetben védtelennek bizonyulunk. Az emberi elme működésének sajátosságaiból fakadóan akadnak ugyanis olyan kiskapuk, melyeken keresztül mások tudatosan igyekeznek befolyásolni a viselkedésünket. Ezek közül vizsgálunk most meg néhányat!

Holdudvar-hatás vagy Halo-effektus

Legtöbbször hajlamosak vagyunk azzal a feltételezéssel élni, miszerint a külső és belső jellemzők egymással összhangban vannak. Ennek következtében a pozitív külső megjelenésű személyeknek kedvező, pozitív belső vonásokat tulajdonítunk, míg a negatív külső jegyekkel rendelkezőket negatív tulajdonságokkal ruházzuk fel. A szépet így gyakran jónak, míg a csúfat rossznak látjuk – épp, ahogyan az a mesék karaktereire legtöbbször igaz.
A külső megjelenés megfigyelését követően így gyakran egy felületes, a külső jegyek megfigyelésén alapuló benyomás alapján vonunk le következtetést arra nézve, hogy milyen ember áll előttünk.

Nem véletlen, hogy azok a személyek, akik azt szeretnék, hogy pozitív kép alakuljon ki bennünk róluk, akiknek érdekük fűződik ahhoz, hogy pozitív jellemzőket tulajdonítsunk nekik, mivel szeretnék elnyerni a bizalmunkat, kínosan ügyelnek arra, hogy ápolt, rendezett, magabiztos megjelenéssel bírjanak.

Épp ahogyan bizonyos termékek esetében is hajlamosak vagyunk a szép és vonzó csomagolás alapján következtetni a termék minőségére ahelyett, hogy a termékleírást tanulmányoznánk alaposabban, vagy esetleg a gyártóról gyűjtenénk információt.

Sose hagyjuk tehát, hogy pusztán külső jegyek befolyásoljanak a véleményalkotásban!

Belső vonásokra a viselkedés következetes megfigyelése alapján lehet a legbiztosabban következtetni.


 
Zeigarnik-hatás

Alapvető észlelési sajátosság, hogy a befejezetlen eseményeket könnyebben idézzük fel a befejezettekkel szemben. Ennek hátterében állhat az elme racinonalizálásra való törekvése, mellyel strukturálni igyekszik a világból érkező információkat, valamint a motivációs feszültség, mely ilyen esetben a befejezésre ösztökél.

Egy-egy befejezetlen feladat így nagyobb kapacitást követel a memóriánktól, ezért jobban emlékszünk rájuk, mint a lezárt folyamatokra, mindaddig, míg befejezve le nem zárjuk őket.
A jobb teljesítmény érdekében érdemes lehet tehát részfeladatokra bontani a nagyobb feladatokat, vagy szünetekkel megszakítani az adott munkafolyamatot.
A memória ilyen fajta működését azonban akár ki is lehet használni. Nem véletlen, hogy a sorozatokat, vagy a filmeket reklámokkal mindig a történet egy olyan pontján szakítják meg, mely függőben hagy egy dramaturgiai szempontból lényeges helyzetet. Így bennünk marad a befejezetlenség érzése.

Ezen az elven működik sok telefonos vagy számítógépes játék is, mely a befejezetlen feladatból fakadó figyelmen, valamint a befejezésre ösztökélő erős motiváción keresztül igyekszik befolyásolni az egyén viselkedését.

Sose hagyjuk, hogy a mesterséges megszakítással bennünk keletkező feszültséggel olyan tevékenység folytatására ösztönözzenek, mely valójában nem fontos a számunkra!

 
Forer-hatás vagy Barnum-hatás

Alapvető sajátosságunk a pozitív énkép szükséglete, ez azonban számos torzítás forrásává válhat. Hajlamosak vagyunk ugyanis a személyesnek tűnő, ámde felületes, általános, s főként pozitív megállapításokat tartalmazó jellemzést önmagunkra érvényesnek találni. Ez a hatás még erősebb akkor, ha az egyén hitelesnek érzi azt a személyt, akitől a megállapítást kapja, ezért megbízik benne.

Mivel az elménk racionalizál, vagyis rendszerez, összegez, és értelmet keres a világból érkező információkban, olykor ott is képes összefüggés felismerésére, ahol valójában nincsen.

Ez lehet az oka annak, hogy a különböző, akár internetes forrásokban fellelhető tesztek eredményeit gyakran érvényesnek érezzük önmagunkra annak ellenére, hogy azokat nem szakemberek szerkesztették, épp ezért módszertanilag erősen megkérdőjelezhető a validitásuk, reliabilitásuk és objektivitásuk.

A gyakorlatban ezeknek a visszajelzéseknek a többsége olyan panelmondatokból építkezik, melyet többnyire bárki igaznak érezhet önmagára nézve, valamint láthatja az összefüggést a megállapítás és a saját személyisége, vagy életeseményei között.

Ezt a pszichológiai hatást kihasználva számos olyan személyiségteszt, kérdőív, horoszkóp, stb. létezik, melyek nem az egyén valós jellemzőit mérve, annak egyediségére és sajátosságaira reagálva adnak visszajelzést, pusztán megtévesztenek valamilyen nyílt vagy burkolt előny reményében.

Nagyon fontos tehát, hogy a személyiségünkre, a belső élményvilágunkra vonatkozó bármely visszajelzés esetén biztosak legyünk a mérőeszköz, valamint a mérést végző, vagy a visszajelzést adó személy szakmai hitelességében!