Hazugság volt, vagy sem

Avagy hogyan találja meg a zsák a foltját és hogyan születnek az időszakok...A SEGÍTŐ TÍPUSÚ IDŐSZAKOS KÖTŐDÉSEK, amelyek az egyén idő és tér nyerését segítik, hogy a rá rótt (öröklött) feladatokat elvégezze, és az így szerzett tudással gyarapítsa a családi territórium tapasztalati kincsestárát szellemi, lelki és gyakorlati szinten, többségükben nem "mágikus" azaz téphetetlen kötőerővel bíró kapcsolatok.

Az ilyen jellegű kapcsolatok (alkalmasint az ezekből születő párkapcsolatok tehát), az időszak lejártával véget érnek. Munkahelyi váltás, barátságok lazulása, megszűnése, költözések oka,stb...
Viszont az erős, a családi territórium magvából születő ösztönös, hozott tudásból, vágyakból születő kapcsolatok magnetikus erejűek, mert egy életre elegendő feladatot adnak. Vagyis ilyenkor találja meg a zsák a foltját!

És ez általában egy olyan hosszantartó időszak, amelybe bele-bele iktatódnak a fent említett "segítő típusú időszakok".

Az ilyen alapú párkapcsolatok erősségüktől és az időszakuk hosszától függően mindent kibírnak.
Különélést, szeretőket, más házasságokból, kapcsolatokból született, ún. "ajándék gyerekeket", katasztrófákat, betegségeket, stb...

A helyzet viszont az, hogy megfelelő időszak, ösztönösség, logikus gondolkodás és önismeret hiányában ezeket a kapcsolati formákat összekeverjük, vagy fel sem ismerve őket elmegyünk mellettük. Ámbár többször is felbukkannak életünk során, hátha.
Nos így születik a fragmentált vagy "kis idő", azaz az időszak.


A "nagy, összefüggő idő" pedig az, amelybe mindannyian a létezésünk összes kapcsolatrendszerével, aspektusával, "kis idejével" beleszületünk és ezáltal működtetjük, mert bennünk és általunk saját teret, értelmet, érzelmet és cselekedtet nyer, azaz formát, mint mennyiség és minőség.

[kapcsolodo_cikkek] 
Ez a mi belső időnk, amiben a belső óránk mutatja, mondja meg nekünk, mik a feladataink. Csak kövessük nyugodtan, mert az évszakok, napszakok, égitestek haladásával mért külső idő pedig ennek a belső időnek nyújt helyszínt és színteret. Ami azt jelenti, hogy a mi egyéni utunk a külvilágban az előző témában említett Egységben Látás révén a szabad akarat értelmében eleve a létező legtökéletesebb életet támogató módon elrendezett. Semmi mást nem kell tennünk csak léteznünk, tehát gondolkodnunk, éreznünk és cselekednünk benne életet nem támogató jelleg NÉLKÜL.