Nem akarom lenyelni a békát!

Az emésztés során magunkhoz vesszük a külvilág egy részét, elválasztjuk a hasznosat a haszontalantól, a hasznosat befogadjuk, asszimiláljuk; míg a felesleges emészthetetlen dolgokat kiürítjük.

Mindezt érthetjük szó szerint, de átvitt értelemben is. Hiszen az ember gyakran kénytelen „lenyelni a békát”, van olyan, amit már „nem vesz be a gyomra”. Az emésztőrendszeri zavarok hátterében bizony gyakran állnak párkapcsolati problémák.

Hányinger - Mit nem vesz be a gyomrod?

Hányinger, hányás jelentkezhet attól, ha valamitől (valakitől?) megundorodunk, ha a környezetében tapasztalt visszásságoktól támad hányingerünk. De attól is lehet, ha olyan körülmények, feltételek között kell élnünk, amit nem tudunk elfogadni. Lássuk Juli esetét.

Juli (25 éves marketing menedzser) állandó émelygés, hányinger miatt fordult hozzám. Juli és Sándor már több éve éltek együtt, mielőtt összeházasodtak volna. Mindketten önálló független, jó keresetű, vezető állású fiatalok voltak. Közösen bérelték a lakást, felesben fizették a bérleti díjat, a számlákat, mindegyikük magának vett ruhát. Szerették és jól megértették egymást, megosztották a háztartási teendőket. Házasságról nem beszéltek, tudták, hogy egymáshoz tartoznak, és akkor mi szükség van „arra a papírra”?

Amikor Juli váratlanul terhes lett, mégis összeházasodtak. Sándor nem tiltakozott. Természetes volt számára, hogy megtartják a gyereket, de úgy érezte, bekerítették, csapdába csalták. Amikor Panni megszületett, Juli otthon maradt. Sándor nagyon jó apa volt, részt vett a baba fürdetésében, pelenkázásában is. A gondot a pénz okozta. Sándor ugyanis nem adta haza a fizetését. Juli egyáltalán nem is tudta, mennyit keres. Kifizette a számlákat, de Julinak rendszeresen kellett kérnie pénzt kosztra, bevásárlásra. Ezt Juli rendkívül megalázónak érezte, különösen, hogy Sándor rendszeresen megjegyzéseket tett, hogy Juli sokat költ, nem tudja beosztani a pénzt. Ezek a nap-nap utáni kicsinyes viták, az állandó kuncsorgás volt az, amit „nem vett be” Juli gyomra, ez okozta hányingereit.

Közös beszélgetéseink során kiderült, hogy Sándor voltaképpen tudat alatt ezzel bünteti Julit. Nem tudta megbocsátani neki, hogy nem vonta be őt életük legfontosabb döntésébe, hogy kész helyzet elé állította.


Szorongás és székrekedés

Közismert, hogy a szorongás hasmenést okozhat, de azt kevesen tudják, hogy a tartós szorongás székrekedéshez is vezethet. Nézzük meg Sári történetét.

Sári (34 éves, háztartásbeli, 3 gyerek anyja) krónikus székrekedésben szenvedett. Marokszámra szedte a hashajtókat, egyszer kórházba is került bélelzáródás gyanújával.

Sári és Tibor 12 éve voltak házasok. Az utóbbi időben házasságuk megromlott, alig beszélgetnek, s ha mégis, Sári akkor is csak szemrehányásokat kap. Főleg a legnagyobb, 11 éves fiú miatt, aki egyre rosszabb jegyeket kap az iskolában, és ezért Tibor őt hibáztatja. Borzasztóan szeretne megfelelni férje elvárásainak, de úgy érzi képtelen rá. Azért is bűntudatot érez, mert már 11 éve otthon van, nem keres, és így nem járul hozzá a családi költségvetéshez. Ezért nagyon spórol, évek óta nem vett magának egyetlen új ruhát sem. Attól retteg, hogy Tibor egy szép napon elhagyja őket.

Miután nyilvánvalóvá vált, hogy ez a szorongás áll a székrekedés hátterében ideje volt Tibort is bevonni a beszélgetésekbe. Elég nehezen állt kötélnek, mivel nagyon sokat dolgozott, és egyébként sem hitt a pszichológiában. Amikor mégis eljött, meglehetősen rosszkedvű, ingerült volt.

Tibor egy nagyvállalatnál dolgozott informatikusként, és 3 éve egy barátjával indítottak egy vállalkozást is, ahol számítógépek szerelésével, javításával foglalkoznak. Elmondta, hogy 9 évig Sári szüleinél laktak, Tibor alig várta, hogy elköltözzenek, mert a háztartást az anyósa vezette, aki mindenbe beleszólt.

A város túlsó végére költöztek, de Sári azóta is folyton az anyjának telefonál, semmiben sem tud egyedül dönteni. Teljesen tehetetlen, őt is napjában többször zaklatja a munkahelyén telefonon mindenféle jelentéktelen problémával. Amikor pedig este holtfáradtan hazaér, a felesége slampos, agyonmosott pongyolát visel, és panaszáradattal fogadja. A gyerekek még nincsenek ágyban, és Tibi bukásra áll számtanból. A felesége unalmas, földhözragadt, csak a jelentéktelen dolgok érdeklik. Még csak nem is vitatkozik, ha szemrehányásokat tesz neki sírva fakad, és kiszalad a szobából.

[kapcsolodo_cikkek] 
A beszélgetések során kiderült, hogy Sári és Tibor egyáltalán nem tudnak vitatkozni. Sári otthon mindig engedelmes jó kislány – igazi Persephoné – volt.

Amikor először munkába állt, és megkapta első fizetését, anyja leült vele az asztalhoz, és fillérre beosztotta a fizetését. Tibornak eleinte tetszett, hogy asszonya mindenben egyetért vele, később azonban már idegesítette felesége önállótlansága.

Beszélgetéseink folyamán megtanultak egymással kommunikálni: kimondani vágyaikat, igényeiket.
Sári például sosem tudta, hogy férje szeretné, ha szebben, divatosabban öltözne, és sminkelné magát. Úgy hitte, férje elvárásainak tesz eleget, ha – merő spórolásból – nem vesz magának új ruhát. Tibor pedig lassan megértette, hogy szemrehányásai csak tovább rombolják Sári önbizalmát. Megtanultak vitatkozni, sőt néha bizony veszekedtek is. De többet nevettek, és családi programokat csináltak együtt. A családi hangulata jobbá, kiegyensúlyozottabbá vált, és nemcsak Sári székrekedése javult, hanem Tibike tanulmányi eredménye is.