Kincsemről - az új magyar szélesvásznú kapcsán

Habár a hírfogyasztók fülének bizonyára ismerősebben cseng a két éve sajnos az örök ügetőkön vágtázó Overdose neve, Kincsemről, a magyar csodalóról sosem feledkezünk meg. Olyannyira nem, hogy most egy új magyar filmet is ihletett a csodakanca és gazdája, Blaskovich Ernő története. A film ugyan nem sokban ragaszkodik a tényekhez, viszont látványos és szórakoztató, mindenképpen érdemes rá jegyet venni - mi azonban felidézzük Kincsem valódi történetét.

Ha van valami különleges, valami unicum, nevezzük akár hungaricumnak, ami magyar földről jött, az maga Kincsem, a "Hungarian Wonder", a csodakanca. Se előtte, se utána nem volt még versenyló, akinek (és itt indokolt ez a névmás, hiszen ez a ló mindenképpen "aki") ennyi sikere volt: nem kevesebb, mint 54 (egyes források szerint 56) versenyt nyert. De ami még ennél is többet mond: egyet sem veszített!



Tegyük hozzá: Kincsem kanca volt, ám nemcsak a kancákat, hanem a méneket is mind maga mögött hagyta!

Kincsem titkának nyitja éppen a ló tudatossága volt. Nem a tulajdonosa, nem a trénere és nem is a lovasa akart nyerni, hanem ő maga! Benne, saját magában volt meg az a versenyszellem, ami a többiek fölé emelte - pedig voltak akkor is kitűnő versenylovak szép számmal, és voltak rendkívül vagyonos, magas rangú tulajdonosok is, akik hihetetlen összegeket tudtak a lovak tartására fordítani.

Blaskovich Ernő (1834-1911), Kincsem tulajdonosa otthonról, a tápiószentmártoni szülőházból hozta a lovak szeretetét és ismeretét. Mindegyik Blaskovich tenyésztett, lovagolt és hajtott. Blaskovich Pál, Ernő nagybátyja 1847-ben István főherceg nevű lovát másfél óra alatt vitte végig bravúros hajtással egy olyan úton, amit addig három óra alatt sem teljesített jó kocsis, jó lovakkal. Magyarországon azóta is él a közmondás: "hajt, mint egy Blaskovich..."

Habár minden Blaskovich szerette a lovakat,   és tartottak is jó párat, Fortuna kegyeltje végül a takarékos Ernő lett, akinek 1875-ben 6-7 lova volt tréningben, de elhatározta, hogy a csikók egy részét eladja. Csakhamar vevők is jelentkeztek Orczy báró és Lónyai gróf (budapesti utca és park őrzi neveiket) személyében. Hosszas megbeszélések után arra jutottak, hogy a Kincsem nevűt leszámítva az összes tetszik nekik. Így aztán Blaskovich a lovakat eladta a vevőknek, egyedül a senkinek sem tetsző Kincsem maradt Blaskovich Ernő gondos felügyelete alatt. A ló pedig, akinek már a születési helyéről is több a feltételezés, mint a tény, s csak annyi bizonyos, hogy 1874-ben látta meg a napvilágot, ősszel megérkezett - mit megérkezett: saját négy lábán tette meg az egyéves csikó a kétnapos utat! - Gödre, Hesp Róbert telepére, hogy a következő évben vágtasson a világhír, majd a halhatatlanság felé. Élete legelső versenyén, 1876-ban Berlinben megnyerte az 1000 méteres távot, és innentől kezdve meg sem állt az angliai Goodwood-kupáig.

Hesp Róbert (1823-1887), aki Kincsem trénere volt, Slinsby-ből, a Yorkshire-i grófságból érkezett, hogy azután a későbbi csodakanca mellett szerezzen hírnevet. Fiatalemberként jött Magyarországra, s itt a híres fóti, majd csákói falkavadászatokon dolgozott mint Huntsman - ami valószínűleg a mai hajtót jelenti. 1868-ban Lepsényben kapott állást, itt kezdte a galopplovak idomítását. 1875 elején saját idomítótelepet nyitott Gödön.


Hesp Róbert Kincsem melett állva a lovat figyeli

Még ugyanabban az évben megérkezett hozzá Kincsem, és Hesp nevét felejthetetlenné tette a turf történetében. Hatalmas szerepe volt abban, hogy a Verhetetlen a 4 éves versenyzői pályafutása alatt soha nem betegedett meg, és mindvégig versenyképes állapotban maradt. Ő és egész családja tökéletesen beszélte a magyar nyelvet, ami ritkaságnak számított az angol trénerek és zsokék között.
Kincsem 1887. március 17-e hajnalán múlt ki. A kettejük kapcsolatát és a tréner múlhatatlan ragaszkodását a híres lóhoz mi sem bizonyítja ékesebben, mint hogy Hesp Róbert csupán 39 nappal élte túl szeretett kancáját - április 25-én halt meg.

Kincsem lakhelye a gödi csárda volt, amely már akkor is közel ötszáz éve állt, és a mai napig is láthatók a falai. Azt mondják, az az egyetlen épület hazánkban, amely a törökök előtt épült, és falaiban római téglák is találhatók. A csárda udvarán állt egy kút, amely azt a vizet adta, amelyet a patás ivott. Kincsem még külföldi versenyei alkalmával is csak hazai vízzel volt hajlandó oltani szomját, éppen ezért mindig vele utazott egy tartálykocsi, friss magyar nedűvel. Egy alkalommal, amikor ezt elmulasztották, a baden-badeni versenypálya közelében alig sikerült megfelelő vizet találni, mivel a már egy napja szomjazó állat rá sem hederített az addig felkínált ivóvízre.
Legkedvesebb társa egy fekete-fehér nőstény macska, Csalogány volt, minden versenyére elkísérte a híres versenylovat. Legendák keringtek arról, hogy milyen kétségbeesetten kereste Kincsem egész istállószemélyzete a boulogne-i kikötőben az elkóborolt macskát.

Kincsem legnagyobb sikereit Magyarországon, Ausztriában, Németországban, Angliában és Franciaországban érte el. 1876. június 21. és október 29-e között versenyzett és nyert Prágában, Hamburgban, Hannoverben, Frankfurtban, Baden-Badenben, Bécsben, Sopronban és Budapesten. Háromévesen győzött az osztrák derbin, Pozsonyban, Baden-Badenben és a budapesti Magyar St. Leger futamain is.

Rajzos tudósítások Kincsem vágtájáról (balra)

Négyéves korában egyedül a szintén négyéves, francia tenyésztésű Verneuilt tartották hasonló képességűnek. 1878. augusztus 1-jén a Goodwood Cup futamon Kincsemnek Verneuil-jel kellett volna versenyeznie, aki előzőleg megnyerte az Ascot Gold Cup-ot. A verseny előtti napokban azonban Verneuil megsérült, így Kincsem könnyedén győzött. Egyik nevezetes futása szeptember 9-én szintén Baden-Badenhez kötődik. Gróf Hugo Henckel lova, Prince Giles The First fej-fejt végzett vele, a bírák holtversenyt állapítottak meg. Blaskovics Ernő nem fogadta el ezt az eredményt, s mivel abban az időben, ha az egyik tulajdonos nem fogadta el az eredményt, és a díjat sem akarta megfelezni, kérhették az újrafutást. Rögtön ezután a két ló újra összemérte az erejét, és ekkor Kincsem hat lóhosszal megnyerte a 3200 méteres távot. Ötévesen tizenkétszer állt starthoz a magyar csodaló, többek között Berlinben, Frankfurtban, és sokadszorra Baden-Badenben is.
Hatéves korára Kincsem ízületei megkoptak, ezért visszavonult a versenyzéstől, és tenyészkancaként folytatta az életét Tápiószentmártonban, ahol élete hátralévő részében összesen öt csikónak adott életet. Utolsó ellése után Kincsem egészsége meggyengült, gyomor- és bélgörcsök kínozták. 1887. március 17-én, tizenharmadik születésnapján egy súlyos kólikaroham következtében múlt ki a magyarok legendás telivérje.

Kincsem terebélyes családfát hagyott hátra, melyen magyar és nemzetközi nagydíjak és futamok győzteseit találjuk. Vérvonala főleg Németországban él tovább napjainkban is, bár egyik leszármazottja sem érte el ősanyja kivételes eredményeit. A kancák részére rendszeresített legnagyobb angol tenyészversenyt, az Oakst, 1974-ben – Kincsem születésének centenáriumán – Polygamy, Kincsem tizenharmadik anyaági leszármazottja nyerte meg.


 Ifj. Vastagh György: Kincsem (1942)


Emlékét őrzi a budapesti és a tápiószentmártoni Kincsem Park, a Kincsem Múzeum Tápiószentmártonban, a magyar lóversenyzés külön szobát kapott a Magyar Mezőgazdasági Múzeumban, ahol központi helyen áll Kincsem csontváza, és sok érdekességet is megtudhatunk róla. Tulajdonosának egyik egykori lakóhelye ma múzeum, amely szintén a Magyar Mezőgazdasági Múzeumhoz tartozik, és Tápiószelén várja a látogatókat. Budapesti lakóháza ma romokban áll a Reáltanoda utcában. Külön érdekesség, hogy az istálló, amely valaha Kincsem budapesti szálláshelye volt, később Úttörő Áruház néven vált ismertté.

1880-ban pezsgőt nevezett el róla az akkoriban híres pezsgőgyáros, Prückler (nomen est omen, akár ha egy pezsgősdugó szabadulna meg a palacktól) László.

A "Hungarian Wonder" (Magyar Csoda) hírnevét az is igazolja, hogy szobra áll a telivértenyésztés egyik központjának számító angliai Newmarket múzeumában (National Horseracing Museum) is, a tárlókban pedig karrierjének dokumentumai láthatóak a szigetvilági érdeklődők kíváncsiságát kielégítendő.


National Horseracing Museum

2007-ben egy magyar csillagász, Sárneczky Krisztián felfedezett egy kisbolygót, amelyet szintén Kincsemről nevezett el.

Kincsem 143 évvel ezelőtt született és szinte napra pontosan 130 éve halt meg.

Egy kortársa, a minden bizonnyal buzgó turflátogató, William Benson szavaival búcsúzzunk el a csodakancától:

„ Midőn a start felé ügetett, mindenkit meglepett ugrásaival. Csendes menéskor lomhának tünt, midőn sebesen vágtatott, úgy tünt fel, mintha a többi ló megállt volna egyhelyben. Versenyeit játszva nyerte. Sok utazása alatt csendesen viselkedett, s abrakját elfogyasztása után 3-4 órát pihenéssel töltött minden alkalommal, nem törődve a körülötte történendőkkel. A víz, a széna és az abrak folytonos változása semmi hatással nem volt rá.”

                                                                                            
A cikkhez forrást nyújtottak:
Wikipédia
Lovasok.hu
Magyar Mezőgazdasági Múzeum
National Horseracing Museum
AgroInform
Urbanista