Valóban annyira toleráns a lámaizmus?

A buddhizmus jellegzetesen tibeti vállfaja, a lámaizmus, magába olvasztotta a területen korábban uralkodó, sámánista elemeket sem nélkülöző ősi hitet. Azóta azonban a lámaizmus Tibeten kívül is elterjedt.

A buddhizmus jellegzetesen tibeti vállfaja, a lámaizmus, magába olvasztotta a területen korábban uralkodó, sámánista elemeket sem nélkülöző ősi hitet. Azóta azonban a lámaizmus Tibeten kívül is elterjedt. Ma leginkább Ázsia közepén, hatalmas, de igen alacsony népsűrűségű területeken jellemző - a Tibeti-fennsíkon és a hozzá kapcsolódó területeken egyaránt. XIV. Dalai láma e vallás jelenlegi legismertebb képviselője, ám sokak szerint az általa hirdetett tolerancia csak álca.

Kína nyugati részén, Tibetben a lámaizmus az uralkodó vallás, de a Himalája magasabb vonulatai között majdnem mindenütt: India, Nepál és Bhután területén. Lámaisták élnek Mongóliában is, és kevésbé ismert, hogy Kelet-Oroszországban, a Bajkál-tó környékén, (Burjátföld, Tuva) is megtalálható a buddhizmus tibeti változata.

A lámaizmus ma már ismert az egész világon, kisebb közösségeket minden földrészen találni Ázsián kívül is, sokfelé. Bizonyára nagy szerepe van ebben a hazájából elüldözött vallási vezető, a XIV. Dalai láma népszerűségének is.

A Tibetből származó, mosolygó istenkirály hosszú ideje a világ egyik legismertebb személyisége. Mióta 1989-ben neki ítélték a béke Nobel-díjat, a buddhistavezető mindenütt szívesen látott vendég. 2000 őszén hazánkba is ellátogatott, ahol nemcsak két nagyszabású rendezvény előadója volt a Nemzeti Sportcsarnokban, hanem Pannonhalmán magas rangú katolikus egyházi vezetőkkel is találkozott közös imára és eszmecserére. Gautama Buddha tanítását gyakran pozitív keleti ellenmodellként állítják szembe a nyugati dekadens racionális kultúrával. Míg a keresztény Nyugat kizsákmányolást és háborút hozott, a buddhizmust a szabadság és béke jelképének tekintik. A nyugati kereszténység önzésével, nyugtalanságával, pökhendiségével és materializmusával szemben dicsérettel illetik a keleti, buddhista meditációt, beleérzést, nyugodtságot és szerénységet.


Egyes hírességek is csatlakoztak ehhez az irányzathoz. Sharon Stone, Tina Turner, Meg Ryan, Shirley MacLaine, Richard Gere mind Buddha tisztelőiként lépnek fel, és hallatják hangjukat világszerte.
A buddhizmus legfontosabb képviselője és központi alakja mégis Tendzin Gjaco, a XIV. dalai láma. A Tibetből Indiába menekült és ott élő vallási vezetőt sokak szerint valamennyi ismert pozitív jelző megilleti: egyidejűleg türelmes, alázatos, tisztelettudó, szerény, jó humorú, toleráns, gyengéd, szívélyes.

A lámaista tanítás szerint benne inkarnálódik a legfenségesebb, legnagyobb Buddha. Egy ideál hús-vér formában. Tibetiek, mongolok, kínaiak, de egyre több nyugati ember is egy új kor előfutárát látja benne, a modern messiást.

Mára azonban csorbát szenvedett a dalai láma feddhetetlensége. Számos könyv jelent meg róla, amelyek teljesen más fényben láttatják a tibeti buddhizmust.

Victor és Victoria Trimondi, alias Mariana és Herbert Röttgen vetették papírra az egyik legélesebb kritikáját (Der Schatten des Dalai Lama- Sexualitát, Magie und Politik im tibetischen Buddhismus = A dalai láma árnyoldala - Szexualitás, mágia és politika a tibeti buddhizmusban, Patmos Verlag) című könyvükben.

Herbert Röttgen kultúrakutató a nyolcvanas években a dalai láma könyveinek kiadásával foglalkozott, és kongresszusokat szervezett, melyeken a tibeti egyházfejedelem és más vallások képviselői egyebek között a vallások közötti dialógusról cseréltek eszmét.

Ám a Röttgen házaspár azóta pálforduláson ment át, amit egy interjúban így írtak le: „Amikor hat évvel ezelőtt elkezdtünk dolgozni a tibeti buddhizmusról készülő könyvünkön, még meg voltunk győződve arról, hogy az a tolerancia, azok az etikai értékek, elképzelések és az a békeszemlélet, amelyeket a dalai láma fellépéseiből ismerünk, szavahihetőek, és iránymutatók lehetnek. Miután azonban behatóan tanulmányoztuk a tibeti történelmet, a lámaista rítusokat, a lámaizmus valláspolitikai szándékait és a menekült tibetiek közötti társadalompolitikai helyzetet, teljesen más végkövetkeztetésre jutottunk: Olyan fundamentalista, zsarnoki, harcias, torz szexualitású kultúra körvonalazódott előttünk, amely összeegyeztethetetlen az európai hagyományok humánpolitikai alapelveivel.”

A szerzők 816 oldalon szolgálnak részletekkel a tantra- és mandala-gyakorlatról, a dalai láma Mao Ce-tunggal, továbbá a tokiói metróban elkövetett mérgesgáz-merénylet miatt később halálra ítélt Soko Aszaharával is érintkezik. A szerzők szerint ezenkívül kapcsolatot tart fenn régi (és új) nácikkal, pl. egészen a 90-es évekig a háborús bűnös Rudolf Bergerrel, aki 1938/39-ben a tibeti SS-expedíció résztvevője volt.

A dalai láma hittestvérei előtt a buddhizmus abszolút elsőbbségét képviseli minden más valláshoz viszonyítva, míg általában kölcsönös toleranciát és elismerést prédikál. Olyan merev vallási rendszert képvisel, amely emberhez nem méltó behódolási rítusokkal megtűzdelt zavaros szellem- és démonhitből áll. Ebben a rendszerben a nők eleve hátrányos helyzetben vannak, semmilyen magasabb beavatásban nem lehet részük. A dalai láma igenli az elítéltek veréssel történő büntetését.
Leírják, hogy a béke Nobel-díj viselője és a vallások közötti tolerancia élharcosa Palden Lhamót, egy szörnyű női istenalakot tisztel védőszentjeként, aki a buddhista hagyomány szerint ez az istenség saját kezűleg ölte meg a fiát, mert az nem akarta felvenni a buddhista hitet és halott fia lenyúzott bőrével vonta be öszvérének a nyergét. Palden Lhamo egy véres tavon átvágtat, s kész rá, hogy a buddhista tan minden ellenségét megsemmisítse.

A szerzőházaspár leírása szerint a dalai láma a világon sok helyütt állíttatott már fel mandalákat okkult hatalmi politikája megvalósítására. Ezek célja, hogy segítsenek az adott helyen érvényre juttatni a buddhista világuralmat.
bzs