Dolgok, amikért érdemes élni

Miért szomorúak az emberek? Miért gondolják, hogy valamiből nincs kiút? A a Lepkegyűjtő Produkció új bemutatójának szüleit segíteni akaró főszereplője tehetetlenségében váratlan döntést hoz: listára veti azokat, amikre gondolva minden bánatát eleresztheti.

2017. október 6-án mutatja be a Lepkegyűjtő Produkció Duncan MacMillan „Dolgok, amikért érdemes élni” című keserédes monodrámáját Pokorny Lia szereplésével a Centrál Színházban. Az előadás a női lélek fejlődéséről, a nővé válásról, az élet pozitív és negatív oldalairól szól. Horgas Ádám rendezésében a színésznő interaktív improvizációs tartalommal tölti meg a színháztermet, amellyel a jelenlévő nézőket egyre mélyebbre tudja vinni a történetmesélésben. Sírás és nevetés egyenesen ajánlott.



Depresszió és bezárkózás – ezekkel a jelenségekkel felnőttként sem könnyű megbirkózni, egy pár éves kislány számára pedig szinte érthetetlenek. Miért szomorúak az emberek? Miért gondolják, hogy valamiből nincs kiút? A szüleit segíteni akaró főszereplő tehetetlenségében váratlan döntést hoz: listára veti azokat, amikre gondolva minden bánatát eleresztheti. Ahogy múlnak az évek, a lista egyre bővül, de nem csak a felírt elemek változnak meg – magukkal változtatják a középpontban álló kislányt az általánostól a felnőtt életig.



„Ha úgy élik le az életüket, hogy a végén rájönnek, hogy egyszer sem voltak elviselhetetlenül szomorúak, akkor valószínűleg nem figyeltek oda eléggé.”
Duncan MacMillan színdarabja Horgas Ádám rendezésében elevenedik meg 2017. október 6-tól a Centrál Színház színpadán. Az édes-keserű színmű főszerepében Pokorny Lia írja a listát, a darab közben alkotva és improvizálva. A színésznő ugyanis nem engedi kicsúszni a közönséget a történetből, az érkezéstől kezdve társként szólítja meg a jelenlévőket, sokszor tőlük kérve tanácsot vagy partnerséget a depresszió-szeretet-bizonytalanság hármas reménytelenségében. Így válik a távolról közönnyel szemlélhető, szinte unalmas emberi sorsokból a nézők saját sorsa is.



A Lepkegyűjtő Produkciót az azonos című előadás sikerét követve hozta létre Bereczki Zoltán és Ferenczi Orsolya. A több mint 125 előadást megélő darab után tavaly a „lélek meséjét”, azaz a Pillanatfelvétel című szerelmi drámát vitték színpadra az Átrium Filmszínházban, a Dolgok, amikért érdemes élni októberi bemutatója után pedig George Orwell kultikus disztópiáját, az 1984 feldolgozását mutatják be 2018 februárjában. Minden produkciójuk állandó rendezője Horgas Ádám.



További előadások:
Október 6. Centrál Színház
Október 7. Centrál Színház
Október 12. Debrecen Lovarda
Október 20. Gödöllő Művészetek Háza
Október 29. Szolnok Aba Novák Művelődési Központ


Sokszor szorongató, de nagyon vicces előadás lesz - interjú Horgas Ádámmal


A Lepkegyűjtő Produkció október 6-án mutatja be a Centrál Színházban Duncan MacMillan Dolgok, amikért érdemes élni című darabját. „Van egy listám, amit megosztanék veled. Hétéves voltam, amikor elkezdtem. Összegyűjtöttem a dolgokat, amikért érdemes élni. Bár anyukám ezekkel nem feltétlenül értett egyet… És te?”   ̶  olvashatjuk a színlapon. A Beugróban edzett Pokorny Lia Horgas Ádám rendezővel  ̶ amerikai mintára  ̶ a nézővel közvetlen párbeszédet folytató, rögtönzésekkel tűzdelt előadásra készül. A rendezővel beszélgettünk.

Te találtad ki, hogy színre vigyétek a Dolgok, amikért érdemes élni című Duncan MacMillan- művet?


  ̶  Nem. Pokorny Liának kerestünk darabot a Lepkegyűjtő Produkcióval, Ferenczi Orsolyával és Bereczki Zoltánnal, elküldték nekem a Dolgokat, és lecsaptam rá, mert nagyon tetszett. Rendkívül szellemesen megírt darab, remek a dramaturgiája, mert a mélyben felsejlik egy történetszál, ami hallatlanul izgalmas. Kíváncsivá teszi a nézőket a dolgok kimenetelére. Speciális formátumú előadást hozunk létre: túl azon, hogy monodráma, nagyon erős szerepet játszik majd benne a közönség. Párbeszéd, interaktív játék lesz egy listáról, amit a szereplőnk írt azokról a dolgokról, amelyekért érdemes élni. Az ember nyilván akkor keres bizonyosságokat, hogy miért érdemes élni, amikor mélyponton van, és ez valóban egy dramatikusan szélsőséges helyzeteket felfestő történet, ami sokszor szorongató, de ezzel együtt azt gondolom, hogy nagyon vicces is lesz az előadás.

Mennyire lesz interaktív? Mennyire kell majd ,,megdolgozniuk” a nézőknek az előadásért?

 ̶  Semmilyen olyanfajta képességre nem lesz szükségük a nézőknek, amire egy színésznek szüksége van, és semmiképpen nem akarjuk kínos helyzetbe hozni őket. Egy nagy közös játékot tervezünk. Bár a darabnak van egy kötött szövege, nagyon sok minden attól függ majd, hogy a nézők hogyan reagálnak. Próbálunk A, B, C tervet készíteni, de nagy szerepe lesz az improvizációnak, úgyhogy izgalmasnak ígérkezik az előadás. Nehéz, lélektanilag megviselő feladata lesz Liának, miközben nagyon ügyesen kell tartania a kapcsolatot a közönséggel.
 
Mióta dolgozol együtt a Lepkegyűjtő Produkcióval?


 ̶  2015-ben az A lepkegyűjtő-előadás volt az első közös munkánk, ami meghatározó előadás, hihetetlenül jó hangulatban zajló, csapatot kovácsoló szerelemmunka volt az életemben. Nem véletlenül lett a cég neve is Lepkegyűjtő; mindenkinek hallatlanul jó élménye fűződik hozzá. A következő évben megcsináltuk a Pillanatfelvétel című előadásunkat, amiben együtt dolgoztam Liával is, a harmadik előadásunk lesz a Dolgok, amikért érdemes élni, és a K2-vel közösen még az idén megcsináljuk Orwell 1984-ét. A nyáron írtam belőle egy adaptációt, 2018. február 10-én mutatjuk be az Átriumban.

Mi a titka annak, hogy ennyire jól működtök együtt a Lepkegyűjtővel?

 ̶  Szerintem mi hárman azért tudunk remekül együtt dolgozni, mert az az alapelv, hogy a saját területén mindenki meglehetősen szabad teret kap. Ők nagyon akceptálják a művészi jellegű igényeimet, én pedig nagyon akceptálom a promócióval, a marketinggel kapcsolatos ötleteiket, jól tudunk ezekről beszélgetni. A maga területén mindenki a legjobbat adja bele a produkcióba, és úgy érzékelem, hogy ez hál’ istennek egy nagyon hatékonyan működő együttállás. Sokáig csináltam alternatív színházat, nekem meghatározóan fontos volt a szabadság érzete. Igazából azóta dolgozom kőszínházban is, amióta már vagyok olyan pozícióban, hogy választhatok, szabadon dönthetek. Nem mennék bele olyan helyzetbe, ami rosszízűen megköt, nálam sosem a pénz dominált. Azt látom, hogy Orsi is, Zoli is szenvedélyesen színházat akar csinálni, és ez nagyon jó közös nevező.
A Lepkegyűjtő Produkció álomszerű dolog nekem. Kívánhatok, tervezhetek, hogy mit szeretnék megcsinálni, szerepet tudok osztani, és Orsiék biztosítják a feltételeit. Én kértem például, hogy az Orwell-darabot hadd csináljam a K2 társulattal, mert láttam őket több dologban, és nagyon bejönnek nekem. Igent mondtak rá, pedig ez nekik nagy teher, mert az 1984 sokszereplős produkció lesz. De ők úgy gondolják: az a dolguk, hogy megteremtsék a feltételeit. Ez hallatlanul jó, tényleg álomszerű szituáció.


L. Horváth Katalin