Túra a Nyakas-kőnél és környékén

Mindenkinek csak ajánlani tudjuk ezt a biatorbágyi túrát, hiszen van benne minden: szikla, erdő és mászás, könnyű séta. Gyerekek is élvezik, idősebbek is elkezdhetik!

Biatorbágy, ez a Budapesthez közel eső kisváros könnyen megközelíthető mind autóval, mind tömegközlekedéssel. Budapestről van busz és vonat is, mi egy fél napos kiránduláshoz a buszt választottuk. Mi az Etele térről induló 762 jelzésű volánbusszal Biatorbágy-Alsómajor megállóig mentünk.

A buszról leszállva már látszik a Nyakas-kő alatti parkoló – egy egészen kis parkolót kell elképzelni, illetve van mellette egy turistainfós tábla; a buszmegállóból ide 1-2 perc alatt át lehet sétálni. Innét vezet fel az út a Nyakas-kőhöz, eltéveszteni sem lehet, szépen ki van táblázva. Egy rövid séta után már látszik maga a szikla is az útról.
 

A nehézség ezután következik. Ezen a szakaszon az út elején egy viszonylag lapos erdei ösvényen jöttünk, de a sziklához két út vezet: jobbról is balról is fel lehet menni. Az egyik út igen meredek, és a másik is. 


További közös jellemzőjük, hogy mészkőporosak, tehát nagyon figyeljünk oda, hogy normális túracipő legyen rajtunk, úgy kisebb eséllyel csúszunk vissza. Hogy melyik utat célszerűbb választani, azt mindenki döntse el a helyszínen, se időben, se távolságban nincs releváns különbség, egyszerűen attól függ, hogy ki hol lát jobb kapaszkodási lehetőségeket magának. 


Ha már felértünk a Nyakas-kőhöz, egyrészt páratlan kilátás tárul elénk, másrészt magát a sziklát is tök jól meg lehet mászni.
Részint természetes, részint szemmel láthatóan ember által vájt bemélyedések vannak rajta, így fel lehet kapaszkodn alegtetejére, egy platószerű részre, ahol az a benyomásunk lehet, mintha felmentünk volna a világ tetejére… Gyerekek is mászkáltak fönn, amikor ott voltunk, ezt minden szülőnek a saját felelősségérzetére bíznánk, mindenesetre a gyerekek sokkal ügyesebben másznak sziklára, viszont semmilyen korlát vagy védőrács nincs fönt, tehát nem baj, hogy ha a szülő inkább előremászik. 

A kilátás pazar, hatalmas panoráma van, rálátni a Biai-tóra, és látszik innét a Madár-szirt nevű, hosszan elnyúló mészkőképződmény. A Madár-szirten végig lehet menni, mi most kihagytuk, egyszerűen azért, mert ezt a cipő-dolgot kissé elszámoltuk… és az odavezető út hasonló, mint amin a Nyakas-kőhöz másztunk fel.  


Más folytatást választottunk tehát, a Nyakas-kőtől még fölfelé kapaszkodtunk egy kicsit, majd egy erdei úton haladtunk egészen fönn a hegy tetején. (Nem kell túl magas hegyre gondolni egyébként, egy domborzati térképen megnézve mindenki megnyugodhat: néhány rövid meredek szakaszt leszámítva könnyű sétának számít a túra többi része.) 


Átvágtunk egy kis ligeten, ahol épp fantasztikus orgonavirágzás volt – csodálatos a természet ilyenkor tavasszal! 

Az út ezután felér oda, ahol már elkezdődnek a borpincék. Kis utcácskák vannak pincékkel, hétvégi házakkal, a legtöbb utca valamilyen szőlő- vagy borfajtáról van elnevezve, van pl. Kadarka utca meg Otelló utca és még számos más, Betyárszőlő is. Látni egészen régi pincéket is, némelyik teljesen romos, másokat felújítottak. Van olyan is, ahol borozó működik, itt akár meg lehet állni egy kóstolóra, sőt hogyha elég sportosak vagyunk és van kedvünk cipelni, akkor vehetünk is bort termelői áron. 

Ha szeretnénk még az erdőben valami érdekes látnivalót megtalálni, akkor ott a közelben a kőfejtő az egyik irányban (Biatorbágytól még egy picit le délre), vagy elindulhatunk be a Turista úton (ez a neve) be a településre. Az út gyakorlatilag a híres viadukthoz vezet, ahhoz, amit anno Matuska Szilveszter felrobbantott… Az építmény impozáns látványt nyújt, illetve érdemes a településen is tenni egy sétát, vannak nagyon jó cukrászdák, fagyizók, szép és rendezett a környék, tiszta és virágos a környezet. 

A viadukttól kb. 20-25 perc séta a vasútállomás, ha célirányosan megyünk, onnét vonattal jöttünk vissza Budapestre, mindössze 13 perc a menetidő Kelenföld-pályaudvarig.

KÉPSOROZAT A TÚRÁRÓL:































[kapcsolodo_cikkek]