Fontos vagy! Válás után is… - Őszintén a mozaikcsaládokról

Tényleg fontos lennék…? Kérdezheted, ha elvált apukával jöttél össze, s egy ideje nem érzed magad a helyeden a sok elvárás közepette; vagy férfiként második feleséged gyereke a fejedhez vágta, hogy te csak ne szólj bele az életébe; de kérdezheti a gyerek is, aki pingponglabdának érzi magát elvált szülei csatározásai közt. Nem könnyű válás után működőképes új családi életet kialakítani, ahol mindenki helyén érezheti magát - de nem is lehetetlen.

Nem sokkal azután, hogy tavasszal végre kisüt a nap, és beindul az élet, magasabb fokozatra kapcsol a szerelem és vele csupa szép érzés… Május-júniusban egymást követik a legszebb családi ünnepek: anyák napja, gyereknap, a családok, majd az apák napja… Olyan jó megünnepelni ezeket, s főleg: ünnepeltnek lenni! Kicsit megmártózni a „fontos vagy” érzésében! Egy-egy ölelésben, a kitüntetett odafigyelésben... Átélni az elismerést. Ugye?

De sajnos nem mindenki számára ilyen idilli ez az időszak. Ma minden második házasság válással végződik. Több százezer szülő marad egyedül a gyereknevelés szép feladatával, s gyerekek a másik szülő hiányával. Valószínűleg mindenkinek van ilyen tapasztalata akár a saját rokonságában, akár a baráti, ismerősi körében. Aki átélte a válást, tudja, hogy azt követően már nem olyan magától értetődő az ünneplés. Külön diplomáciai szervezést, előrelátó tárgyalásokat igényel, hogy anya/apa/gyerkőc a megfelelő időben és helyszínen ott legyen. És még ott az érzelmi teher is, a keserűség, hogy miért pont velem és az én gyerekemmel történt mindez!



Ugyanakkor, ha túljutunk a család felbomlásának gyászán (ami nem megspórolható), s nyitunk az új kapcsolat felé, esélyt adhatunk magunknak egy újabb – s szerencsés esetben boldogabb, teljesebb párkapcsolatnak, sőt családi életnek. Ma már semmi különleges nincs abban, ha valaki mozaikcsaládban él, ennek ellenére felmérések szerint ez a családforma bomlékonyabb az első házasságnál is. Vajon miért lehet ez?

Azt szoktam mondani, kicsit viccelődve, de azért félig komolyan, hogy a mozaikcsalád egy természetellenes képződmény, amiben az embert sokkhatások érhetik. Természetellenes, hiszen a párok egyike vagy mindketten „csomagot” is hoznak magukkal: gyereke(ke)t, múltat, exeket, lezár(hat)atlan ügyeket… Vagyis a család nem fokozatosan, együtt alakul, hanem egyszercsak „lesz”. S a hozott anyagból kell dolgozni, hogy abból valami működőképes és kielégítő, még inkább: örömteli legyen mindenki számára.

Naná, hogy sokkoló helyzetek is előfordulnak, ha az ember nem tudja hirtelen, hogy viszonyuljon párja gyerekéhez; hogyan dolgozza fel, hogy az újdonsült szerelem intimitásába nem feledkezhet csak úgy bele; s hogy mindig lesz egy másik felnőtt is (az ex), aki beúszik a képbe, és nem lehet tudni biztosan, hogy annak jó vége lesz-e… Stb.

Ez az a családszerkezet, amelyikben semmi sem állandó, kivéve a változást. Ezt pedig nem könnyű megélni, menedzselni meg főleg nem. Ugyanakkor nem is lehetetlen. Sőt, tulajdonképpen, ha valaki: akkor egy igazán izgalmas, pezsgő alkotómunkának lehet részese, amelynek csodálatos eredménye az ÚJ CSALÁD.

[kapcsolodo_cikkek] 
Na nem rögtön, és nem konfliktusmentesen. Persze a legelején, amikor az ember megtalálja a következő nagy Ő-jét, s vele felsorakozik az új alakulat, a mozaikcsalád minden darabkája, még hatalmas az öröm és a lelkesedés is. De aztán jön az összecsiszolódás... Kutatások szerint átlagosan öt évbe telik, míg a család ezen a hosszadalmas folyamaton át a harmonikus együttélésig eljut. És ehhez mindenkire szükség van: a szülőre, annak párjára és a gyerekre egyformán. A bizalom nem jön magától, ahhoz idő kell: együttidő, minőségi idő. És rendszer, keretek, szabályok, ezzel együtt hatalmas adag spontaneitás is, és rugalmasság – a konfliktusokból így lesz idővel együttműködés. S akkor újra helyükre kerülnek a dolgok, a családi ünnepeket is megtanuljuk másképp szeretni, és a fontosság érzését is megélhetjük!

Szóval meg lehet csinálni, ezt bizton állítom, hat és fél év mozaikosodás, négy gyerek és rengeteg tanulás, tapasztalás fényében. Jó lenne, ha mindazok, akik most még egyedül küzdenek az új családforma ijesztőnek tűnő elemeivel, akik kétségbeesettek, és tehetetlennek érzik magukat ebben a helyzetben, muníciót kapnának erőfeszítéseikhez, és minél kevesebb véráldozat árán jutnának el a boldog családi élet megtapasztalásához. Ehhez nyújt segítséget és sorsközösséget a Mozaikosok blog, a Mozaiko-Sokk Facebook-oldal, s annak zárt csoportja, amely nyitva áll minden bevállalós férfi és nő, mozaikapu és mozaikanyu számára. Olvassatok, csatlakozzatok!