Babaházként született újjá a régi szekrény

Most, hogy otthon vagyok a kislányommal, és hamarosan érkezik a kistesó is, végre eljött az ideje annak, hogy felújítsam ezt a régi szekrényt.



A szekrény a nagyszüleim fürdőszobaszekrénye volt, majd tárolószekrény pincében, sufniban. Már gyerekkoromban (vagy inkább tinédzser koromban) is nagyon tetszett a formája, akkor még nem babaháznak gondoltam, csak ékszeres, piperés szekrénynek a szobámba, de valahogy sosem jutott rá idő.

Most, hogy a kistesó a pocakomban van (december elejére várjuk) elérkezettnek láttam az időt, hogy belevágjak a szekrény felújítasába, mert tudtam, hogy két kisgyerek mellett már lopott percekre és éjszakázásra sem lesz időm, energiám.



Amikor elkezdtem a régi festéket leszedni róla, akkor még nem tudtam, hogy pontosan minek is szánom, játékos szekrénynek a sok pici mütyürnek vagy babaháznak. Aztán egyre többet dolgoztam rajta, és elhatároztam, hogy babaház lesz, egy olyan családnak, amilyenek mi is vagyunk: apa, anya, nagytesó, kistesó. Ez lesz a karácsonyi ajándéka a lányunknak, aki akkor lesz két éves és nyolc hónapos.

Nagyon szépen, finoman játszik a játékaival, de nyilván kíváncsi vagyok, hogy mennyire fogja leharcolni, és arra is, hogy mennyire bírják majd a puhafából készült bútorok.

Nem igazan féltem, hiszen játéknak készítettem, és ami majd tönkremegy, igyekszem javítani. Igyekszünk ezt közvetíteni neki, hogy lehet játékot készíteni és azt ami esetleg játék során elromlik azt ha lehetőség van rá meg is lehet javítani.



Nem ez az első játék, amit készítettem neki. Mindig vacillálok rajta, hogy nem-e korai egy-egy játék, életkorának megfelelő-e, de azt veszem észre, hogy amihez még nem elég érett, azzal nem játszik, mert még nem köti le. Szóval én is kíváncsi vagyok, hogy hogyan fogadja majd, mennyit játszik vele...

Folytatva kicsit a játékkészítés gondolatmenetét: a minap egy plüsskutyát varrtam neki, mert a játszótérről sírva jött haza, hogy a másik gyerek kutyáját vissza kellett rakni a helyére. Szóval nem unatkozom, de azt gondolom, ezt a "gyes időt" erre lehet szánni!