Hurrá, ingyen van!

Így kiált fel az egyszeri ember, aki abban a hitben él, hogy megtalálta az igazit. Na nem a rózsaszínű felhőkön üldögélő és csak rá váró ideális társat, hanem olyan forrást, ahonnan letöltheti álmai könyvét. Erre a könyvre már régóta fájt a foga, de olyan drága, hogy ő bizony ennyit nem ad érte.

Szóval megvan a link, egy pillanat műve regisztrálni, és már ott is van a gépén a hőn áhított pdf, amit bármikor ki lehet nyitni és bármikor el lehet olvasni, sőt, tovább osztani, ingyen! Van is az ilyen letöltött ennek-annak külön mappája, mert az ingyen szerzett zsákmány megérdemli a különleges bánásmódot. „Szerencsés” esetben nem vírus töltődött le – bár, ha mégis, ez az egyik legjobb végkifejlete a történetemnek.

Szokványos jelenség, ezrek vagy milliók járnak el így, mióta az internet korlátlan szabadságot és teret biztosít az etikátlan és gátlástalan lopkodásnak.

Ez a jelenség szinte megállíthatatlan. Pedig emberek sokat dolgoznak azzal, hogy közkinccsé tegyék a tudásukat, a tapasztalataikat, a titkaikat, amiket érdemesnek tartanak arra, hogy másokhoz is eljuttassák, és ne a saját fiókjuk mélyén heverjenek az idők végezetéig.

Vegyük csak sorra: ezeket az értékes (vagy kevésbé értékes, de mégiscsak valamiféle igényt kiszolgáló) tartalmakat össze kell szedni – ez időbe telik. Le kell írni, érdekesen, helyesen, olvasmányosan, szerkeszteni, illusztrálni, fotókkal vagy rajzokkal kiegészíteni, s végül mindezt olyan formába önteni, hogy végül nyomtatott vagy elektronikus könyv kerekedjen belőle. Elektromos energia, a gép amortizációja, a befektetett emberi munka… És hol vagyunk még attól, hogy ez el is jusson másokhoz, lehetőleg azokhoz, akiknek éppen ezekre a könyvekre van szükségük?



Keresni kell, szerencsés esetben akad is kiadó, aki kinyomtatja, papírt használ fel, energiát, emberi munkát, nem is keveset, majd szállítja, terjeszti. Ha mégsem, akkor, mint például én, fogom magam, és kiadok pár könyvet magánkiadásban, mert tudom, hogy szükség van rá, bár azt is tudom, nem ebből fogok meggazdagodni.

Hosszú-hosszú a láncolat a terjesztőkig-forgalmazókig, akik aztán képesek a könyveket bizonyos ár ellenében az olvasó kezébe eljuttatni.

És íme – egyetlen kattintással, ingyen letölthető! Egy valaki megvette, ha elektronikus formában, akkor simán csak feltöltötte, ha nyomtatottan, akkor beszkennelve vagy lefotózva tette ugyanezt, és egy szempillantás alatt értéktelennek nyilvánította azt, ami mögött igen sok munka, ráadásul az esetek túlnyomó többségében szerzői jogi védelem is van. Ezt a nyomtatott, de még az eletkronikus formájú könyvek impresszuma is tartalmazza.

Ilyen rövid a történet, amiről szólni akartam. Van azonban egy láthatatlan, a feltöltögetők számára bizonyára ismeretlen törvényszerűség az Univerzumban.

Azt kapjuk, amit adunk. Ebben az esetben a feltöltő leértékeli, semmivé teszi, ingyenesnek, tehát 0 Ft-ra árazza be azt, ami egyébként pár ezer forintba kerül. Az Univerzum figyel. Látja, hogy az értékrend felborult, és elkezd azon dolgozni, hogy az egyensúly visszaálljon. Keresi és megtalálja a módját annak, hogy a feltöltögető tanuljon valamit. És addig ad neki új és új lehetőséget, amíg az valóban nem észleli, hogy mit tesz.

Valamikor, valahol, valamilyen módon erre a feltöltögetőre, vagy éppen a gyermekére, a szeretteire visszaszáll az, amit ő kibocsátott. Semmibe vette azt, ami másnak érték. A fizetség lehet akár a munkája elvesztése, kölcsön vissza nem fizetése, betegség, vagy valamelyik családtag megbetegedése, anyagi veszteség, esetleg kirabolják az otthonát, az ő internetjét lopkodják, és ki tudja, még mi minden lehet.

Az illető nem fogja tudni, hogy mi miért érkezett az életébe. Pedig végtelenül egyszerű ez a mechanizmus. Az Univerzumot becsapni, az Ő törvényeit semmibe venni nem lehet.

[kapcsolodo_cikkek]
Ha csak egy-két olvasó átfutotta a soraimat, kitörli a gépéről a ’hurrá, ingyen van’ fájlokat, és mielőtt legközelebb ismét le- vagy feltöltene valamit, amiről senki nem állította, hogy lehet ingyenes – meggondolja; nos, valami kikerült az Univerzumba, aminek sokak számára tanítása, értéke lehet.

Köszönöm, hogy olvastad az írásomat. Lehet, hogy nehéznek látszó helyzeteket mentettünk meg, együtt, veled.