A nagypénteki böjt hagyománya

A húsvétot a hamvazószerdától nagyszombatig negyven napos böjti időszak készíti elő. A nagypénteki böjttel a halandóság és az újjászületés, feltámadás misztériumának átélésére készülhetünk fel.

Nagypénteken Jézus kereszthalálának napjára emlékezünk, a legszigorúbb böjt és gyász ideje. A liturgiában, ekkor felolvassák halálára vonatkozó írásokat, majd a passiót, Jézus szenvedésének történetét, s leleplezik a gyászlepellel bevont keresztet. Nagypénteken szokásos a keresztútjárás, amely során Jézus szenvedésének egyes állomásait elevenítik fel.



Nagypénteken a hívők tartózkodnak a húsételektől, maximum háromszori étkezés során egyszer szabad jóllakniuk, egyébként mindig abba kell hagyni az étkezést az utolsó falat előtt. Nagypéntek népi körökben az általános tisztálkodási nap: meszelnek, takarítanak, nagymosást tartanak, sok helyen nem gyújtanak tüzet. A tisztaság a lélek tisztulását is jelenti és a külső tevékenység által a belsőre is hat.

Az a mélységes szolgálat is megjelenik ebben a szimbolikus tevékenység sorozatban, amellyel a lélek erősíti magában a hitet és az istennek való odaadó szolgálatot. Ezen a napon biztos jelen van az életünkben Isten és az Ember és e kettőnek tökéletes boldogságban leledző kapcsolata.

Az emberi szenvedés bemutatója Jézus és az isteni feltámadás Krisztus, mely történésnek a képviseletében mindnyájunkban jelenlévő érzések kerítenek hatalmukba, miáltal megértjük az élet és halál misztériumát. A böjt pedig ezt a megértési folyamatot nagyban segíti.

[kapcsolodo_cikkek]