A parapszichológiáról röviden

Az emberi elme megismerése ősidők óta motiváló erővel bír. A régi korok embere más és más eszközökkel próbálta vizsgálni azt a csodát, amit ma elmének nevezünk. Az igény, hogy megmagyarázzuk a viselkedésünk, lelki betegségeink okait, a pszichológia kezdetével tudományos szintre emelkedett.

A pszichológia nem régi tudomány, 1879-ben alakult meg az első lélektani labor Lipcsében. Fejlődése számos hasznos eredménnyel kecsegtetett, meglehet, a története nem volt buktatók nélküli. Elég csak az önvizsgálati (introspekciós) kutatásokra gondolni, belátható, hogy kudarcra volt ítélve a pszichológia e kezdeti ága.

A pszichológia, hátrahagyva a kezdeti tévedéseit, a huszadik század első felében komoly eredményeket ért el. A viselkedés alapú megközelítés gyakorlati felfogás volt, a mélylélektani megközelítés inkább talán a filozófia területét közelítette meg. Utóbbi iskola úttörője egyértelműen Sigmund Freud, elmélete a lélek mélyebb bugyrait próbálta felfedni. Megközelítése azonban korlátozott, kiváltképp, ha parapszichológiáról beszélünk. Tanítványa, egyben barátja C. G. Jung elmélete sokkal mélyebb, ugyanakkor maga a pszichológia egyes felvetéseit nehezen tudja értelmezni (pl. kollektív tudattalan, szinkronicitás, archetípusok) tudományos keretek között. A tudományos kíváncsiság bizonyos intellektuális mélysége után gyakran extrém felvetések következnek, Jungot nem minden pszichológus fogadja el, vagy érti egyáltalán.  

A pszichológia számos lélektani jelenségre nem képes válaszolni. Ezek azok a jelenségek, melyek természetüknél fogva meghaladják az ortodox tudományosság elveit, ezért nem is képezheti tárgyát vizsgálatnak. A tudomány szerint nem érzékelhetnénk előre azt, hogy egy barátunk felhív, vagy ha adott pillanatban egy szerettünk elhuny és otthon megáll az óra, vagy leesik egy kép a falról. Továbbá nem létezhetne számos egyéb, a parapszichológiában jól ismert és dokumentált jelenség sem. Beszélhetünk akár a halálközeli élményekről (ennek meglehetősen kidolgozott kutatási területe van), fantomstopposokról, megszállottságról, egyébiránt mélylélektanról sem. A mélylélektani utalás számos kérdést vet fel, amennyiben az olvasó kételkedő a cikkben foglaltakkal szemben:

A fenti kérdésekre bizonyos szempontból adhat választ egy olyan tudomány (még nem elfogadott), melynek képviselői nem a korlátozott megközelítések hívei.  A korlátozottság ez esetben a tudomány önmagával szemben támasztott követelményeivel kapcsolatosan értelmezendő.



A parajelenségeknek nagyon sok fajtája ismert, és a legtöbb jelenség tudományos vizsgálata elől a hagyományos tudomány élesen elzárkózik. Ennek okai részben érthetőek; ha elfogadjuk a parapszichológia állításait, akkor olyan gyökeres változások következnének be társadalmunkban, amely jó eséllyel teljesen felborítaná annak rendjét. Az is igaz, hogy a rendkívüli állítások rendkívüli bizonyítékokat igényelnek. A parajelenségek vizsgálata így a nyitott szellemű tudósokra maradt. Ezek közül nem egy származott a hagyományos tudományok köréből.

A parajelenségek tudományos vizsgálatának igénye nagyjából 1930-as évek elejére tehető, mikor J. B. Rhine a Duke egyetemen elkezdte a Zener kártya alapú telepátia kutatásait. Az eredmények olyannyira igazolták a telepátia létezését (ebből következően számtalan variációját ismerjük), hogy a mai napig a legszigorúbban kontrollált kísérletek a parapszichológiai kísérletek.

Ha az eredmények közel 100 évvel ezelőtt igazolták Rhine-t, akkor miért nincs az eredmény köztudatban? Ha a telepátiakutatások tudományosan igazoltak, akkor a parapszichológia egyéb területeiről miért nem esik szó a hétköznapokban?

A parapszichológiának a tudományon túl rendkívül szerteágazó íve van, melyet célszerű volna egységbe foglalni. Amennyiben igazoltnak tekinthető a telepátia, vajon miért ne lenne vizsgálható tudományosan a betegségek lelki eredete, melyre Dahlke hívta fel legegzaktabb módon a figyelmet? Vajon a nyitott tudósok segíthetnek-e a fantomstopos jelenségek esetén is, amelyre volt példa Lengyelországban? Tovább folytatva a sort, vajon lehet-e kimutatni összefüggést az elmebetegségek és a megszállottság között?

A következő cikkemben folytatom…