Coco Chanel kurtizán barátnőjének története

Párizs legszebb és legokosabb kurtizánjának, Coco Chanel barátnőjének megrendítő története 2024. március 15-én jelenik meg magyarul.

Szinte mindenki látta azt a Chanel-filmet, amelyben Audrey Tautou játszotta a főszerepet. A filmből is ismerős lehet Émilienne d’Alençon neve, hiszen Gabrielle Chanel előtt (mellett) ő volt a vidéki nemes és lótenyésztő Étienne Balsan szeretője. Émilienne másfél évtizeddel volt idősebb Cocónál, és az Étienne birtokára még komolyabb életterv nélkül kerülő, a férfiaktól anyagi támogatást váró Chanelnek ő adja az ötletet, hogy ne táncoljon, inkább válassza a divatot, hogy biztosíthassa anyagi függetlenségét. Gabrielle és Émilienne később is jó barátok maradtak, a kurtizán egyike volt azoknak, akik először viseltek uniszex szabásvonalú, fűző nélküli, kényelmes Chanel ruhát.

A szerző szerint a korszak egyik legszebb és legokosabb kurtizánja is volt, akinek nemcsak sminktanácsadási és szépészeti trükköket tartalmazó könyve jelent meg, de verses kötete is. Émilienne szépségét a kor francia női ámulva figyelték, el is híresült egy mondása: „Szépnek lenni külön szakma.” A táncos- és színésznői életet végül egy zsoké miatt adja fel, később pedig eluralkodik lóverseny-szenvedélye is, anyagi problémái adódnak. Ám élete végén egy másik zsoké mellett végre megtapasztalja azt, amikor egy férfival nem kell alkut kötni a támogatásért, nem dísznek tekinti, hanem valaki szimplán önmagáért szereti.


Émilienne d’Alençon Európa leghírhedtebb kurtizánja, ha csak a kisujját felemelte a színpadon, férfiak rezdültek össze a nézőtéren. Márpedig a nézőtéren sokszor nem akármilyen rangú emberek ültek: hercegek, vikomtok, grófok. Émilienne akár egy hosszan tündöklő életet is megalapozhatott volna ezzel a ragyogással, ám sorsa mégis szomorú véget ért. Vajon milyen mítoszok állnak Émilienne d’ Alençon élete mögött, aki az 1890-es években a Folies Bergère színházának legnagyobb sztárja volt? Mi előzte meg ezt a fullasztó csillogást, és milyen árnyékok vetültek rá később? És vajon milyen nehéz gyerekkor volt a motorja annak, hogy valaki ennyire vágyjon mások szeretetére, az elismerésre és a csillogásra?

Pamela Binnings Ewen Párizs királynője című, Coco Chanel életéről szóló regényével már bebizonyította, hogy nemcsak a történelem, de a lélek kulisszái mögé is képes betekintést nyújtani. A korabeli helyszínek, életmód, szokások ábrázolásán túl olyan erős láttató erővel ragadja meg egy-egy történelmi figura alakját, hogy szinte kortársunknak érezzük, aki elsuhan mellettünk. Európa legismertebb kurtizánjának életét a szerző erős ecsetvonásokkal festi meg, nem hagyva el a fények mellett a sötét részeket sem. A szerző több kiadást megért Coco Chanel életéről szóló, kiváló történelmi regénye után megjelent tehát egy újabb regény egy hasonlóan drámai és határozott nőalakról.

Émilienne d’ Alençon élete felidézi, hogy a Belle Époque Párizsában, milyen álmokat dédelget egy szegény sorsú, árva lány, aki aztán Európa legvágyottabb nője lesz. A nyomorgó, facipős Émilienne Andréból, akit anyja el akar adni, hogy pénzhez jusson, hogyan lesz a nevével az alençoni csipke lágyságát megidéző, selyemcipőkben és ragyogó ruhákban járó Émilienne d’Alençon? Párizs a világkiállításra készül, amikor Émilienne lejön a „dombról” maga mögött hagyva a Montmartre koszfészkét, hogy ő maga is olyan magasra emelkedjen, mint a háromszáz méteresre tervezett, szenzációszámba menő Eiffel-torony.

A kötetet Weisz Böbe fordította magyarra.