Parlagfűpollen

A parlagfűpollen előfordulásáról szóló első beszámolók a hatvanas évekből, Lyon környékéről származnak. Később emelkedő számban észleltek parlagfűpollent Burgundiában is. Az első olaszországi beszámoló 1962-ben a Torino környékén befogott parlagfűpollenről szólt, amit aztán sorra követtek az ország többi északi tartományából származó beszámolók.

A hetvenes évekig a parlagfűpollen okozta allergiát speciális amerikai problémának tartották, hiszen Európában nem volt jelentős mennyiségű parlagfűpollen.


Az elmúlt néhány évtizedben azonban óriási fordulat történt. Az Amerikából behurcolt parlagfűféle, az Ambrosia artemisiifolia (másik latin nevén Ambrosia elatior) Európa számos pontján robbanásszerűen elszaporodott, és komoly népegészségügyi problémát okoz.

A parlagfűpollen két fő allergént (Amb a I és Amb a II) és több közepes vagy kisebb méretű fehérje-allergént (Amb a III, IV, V, VI, VII és cystatin) tartalmaz., melyeknek ma már a teljes aminosav-sorrendje ismert.

A parlagfűpollen előfordulásáról szóló első beszámolók a hatvanas évekből, Lyon környékéről származnak. Később emelkedő számban észleltek parlagfűpollent Burgundiában is. Az első olaszországi beszámoló 1962-ben a Torino környékén befogott parlagfűpollenről szólt, amit aztán sorra követtek az ország többi északi tartományából származó beszámolók.

A hetvenes évek elején már Bázelben és Bécsben is találtak parlagfűpollent. A rendszeres pollenfigyelő szolgálat Bécsben 1976-ban, Magyarországon 1989-ben, Bulgáriában 1991-ben, az akkori Csehszlovákiában pedig 1992-ben indult el. A szlovén parlagfűpollen-helyzetről először 1997-ben közöltek adatokat, de továbbra is keveset tudunk a korábbi jugoszláv területek parlagfű-szennyezettségéről.

A nyolcvanas évektől kezdve Lengyelországban is jelentős parlagfűpollen koncentrációkat mérnek, holott korábban Európának e régiójában a parlagfűpollen nem játszott szerepet az allergiás kórképek kialakításában.

Kisebb koncentrációban Dániában, Svédország déli részén, Hollandiában, Németország keleti részén, sőt Spanyolország dél-keleti részén is találtak már parlagfűpollent.

1988-tól kezdődően az európai aerobiológusok egységes adatbázisba gyűjtik a több mint 400 európai megfigyelőhely adatait. Az adatok egyértelműen mutatják, hogy mind a parlagfűvel szennyezett területek mérete, mind pedig a helyi pollenterhelés nő.

A parlagfűpollen nemcsak azokon a területeken okoz panaszokat, ahol a növény elszaporodott. Osztrák és cseh szakértők a magyarországi parlagfűmezőket teszik felelőssé Bécs és Brno augusztus végi parlagfűpollen-terhelésének jelentős részéért.

Allergiahelyzet
Bár még nem minden országból nyerhető több évre visszamenőleg is értékelhető adat, annyi bizonyos, hogy a parlagfűpollenre allergiás népesség évről évre nő

Vizsgálatok szerint a RAST pozitivitással igazolt parlagfűpollen-allergiások aránya a nyolcvanas évek végén 20% körül volt, a kilencvenes évek végére azonban már megközelítette a 30%-ot. Ezzel párhuzamosan a parlagfűpollen-terhelés több, mint a háromszorosára nőtt.

Magyarországon a kilencvenes évek elején a bőrteszttel vizsgált pollen-allergiások között 60-90% közötti volt a parlagfűpollenre allergiás betegek aránya.

Küzdelem a parlagfű ellen
A parlagfű okozta problémák eddig három európai országban - Magyarországon, Olaszországban és Franciaországban - váltak olyan méretűvé, hogy a szervezett fellépés szükségessé vált.
Míg Magyarországon elsősorban parlagfűirtó-kampányokkal és széleskörű társadalmi felvilágosítással közelítik meg a problémát, addig Olaszország és Franciaország a quebeci modellt igyekszik átvenni. Montrealban és környékén szigorú törvényekkel - és azok következetes alkalmazásával - sikerült visszaszorítani a parlagfüvet.

Hasonló próbálkozások Magyarországon is vannak, bár a törvények eredményes alkalmazásának még számos akadálya van. A parlagfűpollennel szennyezett többi európai ország eddig még nem tett átfogó lépéseket a parlagfű ellen.

Tény, hogy a parlagfű jelenleg minden erőfeszítés ellenére szinte akadálytalanul terjed. A nagyszámú mag, ami a talajban évtizedekig csíraképesen képes várakozni, rendkívüli módon megnehezíti a hatásos védekezést. Ez az oka annak, hogy amint véget ér egy kampány, a parlagfű hamarosan ismét elfoglalja a megtisztított területet.

A szennyezettség mértékétől függően különbözőképpen kell megközelíteni a problémát. Ahol a széllel távolról odaszállított pollen jelenti a fő problémát (pl. Bécsben), ott a levegő pollenkoncentrációjának pontos figyelése a legfontosabb. Itt a cél az érzékeny lakosság figyelmeztetése és a tünetek kialakulásának megelőzése (elhagyni a környéket ill. gyógyszeres megelőzés).
Ahol a parlagfű most van terjedőben (pl. Lombardiában), ott a következetes irtás a legjobb megoldás. A cél az újonnan fertőzött területek gyors felkutatása és megtisztítása.

Végül azokon a területeken, melyek évtizedek óta fertőzöttek és a talajban rengeteg mag vár csírázásra (pl. Magyarország), ott az egyetlen megoldás a folyamatos irtás. A cél a robbanásszerű elszaporodás megakadályozása.

Minden esetben társadalmi összefogás és nemzetközi együttműködés szükséges a sikerhez.
Bővebb információ