Infark-tusa

A tudósok régóta tudják, hogy a szívkoszorúér -elmeszesedés - az arteriosclerosis - alapja gyulladásos folyamat. Jó néhány szakember azt gyanítja, hogy egy baktérium, a Clamydia pneumoniae - legalábbis részben - felelős az artériafal gyulladásáért.

A tudósok régóta tudják, hogy a szívkoszorúér –elmeszesedés – az arteriosclerosis – alapja gyulladásos folyamat. Jó néhány szakember azt gyanítja, hogy egy baktérium, a Clamydia pneumoniae – legalábbis részben – felelős az artériafal gyulladásáért.

Előbb-utóbb valamennyien találkozunk ezzel a baktériummal életünk során, s van, akit nem is egyszer támad meg. Cseppfertőzéssel terjed, influenzaszerű légúti tüneteket okoz. Azonban úgy tűnik, hogy ez csak a kezdete a bajkeverő baktérium ténykedésének, bár még nincs egységes álláspontjuk ez ügyben a kutatóknak.

Ám egyre több bizonyíték szól amellett, hogy a Clamydia pneumoniae beássa magát a véredények falába, és ott akár évekig is megbújik.
Akadémikus orvoslás fórum

A Kórokozó először 1988-ban lett gyanús, amikor Pekka Saikku és Maija Leinonen, a Helsinki Központi Kórház orvosai érdekes tanulmányt publikáltak.

Kimutatták, hogy a koronaér-szűkületes betegek vérében sokkal, nagyobb valószínűséggel mutatható ki a fertőzés tényét jelző baktériumellenes antitest, mint az egészséges kontrollokéban. A legtöbb szakember azonban ekkor még figyelmen kívül hagyta a finn megállapításokat, mint afféle statisztikai furcsaságot, pedig ekkor publikálta hasonló eredményeit Thomas Grayston is a Washingtoni Egyetemen.

Azóta eredményeiket 5 ország, 8 kutatócsoportja is megerősítette. Az antitestek jelenléte azonban csak arra utal, hogy a személy találkozott kórokozóval, de az elváltozás létrejöttéről nem ad információt. Maga az elváltozás a következő módon jön létre, ahogyan ezt kémcsöves kísérletekben, sőt most már állatkísérletekben is bizonyították.

Az immunrendszer védekező sejtjei a falósejtek, melyek a légúti fertőzés ellen felveszik a harcot, bekebelezik a baktériumokat, és elszállítják azokat a légzőrendszerből a véráramba. Mivel a falósejtek nem csak a külső kórokozók ellen küzdenek, hanem ők távolítják el az érfalba lerakódott kolesztereint és egyéb vérzsírokat is, amikor behatolnak az érfalba, átviszik a Clamydia-fertőzést az artériák falába. A megfertőződött érsejtek azonban még több falósejtet vonzanak magukhoz; körülöttük gyulladásos állapotot alakítva ki ezzel. A beteg szöveten óriási lerakódás, az úgynevezett plaque alakul ki, mely hatalmas rostos képződmény, és beszűkíti az erek falát. Ha ebből kis darabok szabadulnak ki, az érrendszer más részein is eltorlaszolják az ereket, így alakítva ki infarktust vagy agyembóliát.

Természetesen senki sem állítja, hogy a fertőzés az egyedüli oka az érelmeszesedésnek, vagy hogy az étkezési szokások és a testmozgás semmit sem számítanak. Elmélkedhetünk azon, hogy a baktérium milyen mértékben felelős a szívbetegségekért, és miért hajlamosabb az egyik ember jobban e betegségre, mint a másik. Vajon a koleszterin és az egyéb vérzsírok önmagukban is megbetegíthetnek bennünket, vagy csak a Clamydia jelenlétében? És a rizikófaktorok vajon hogyan hatnak egymásra, hogyan növelik a betegség létrejöttének valószínűségét? A kutatások most ebben az irányban haladnak tovább.

A kezelés kérdése valóban sorsdöntő lehet. Képesek-e az antibiotikumok megszabadítani a testet a fertőző sejtektől, és a fertőzés megszüntetése vajon megállítja-e a betegség kialakulását? A remény persze az, hogy az antibiotikus kezelés hasznosnak bizonyul az artériák megtisztításában.

Tény az, hogy a nyugati országokban az infarktus okozta halálozás az utóbbi 20 évben a felére csökkent. Ez a visszaesés természetesen részben az életmód kedvező alakulásának tudható be, de ez időben egybeesik az új antibiotikumok elterjedésével, és sokszor egyébként jogosan kárhoztatott mértéktelen szedésével.

Jelenleg a szívrohamon átesett betegek utókezelését e szempontok alapján végzik a londoni St. George Kórházban, figyelve, hogy vajon csökken-e a kiújulás esélye a kezelteknél.

Most már több kutatócsoport is foglalkozik a kérdés tanulmányozásával, és ily módon is küzdenek a szívinfarktuson átesett betegek életbennmaradási esélyeinek javításáért, illetve a súlyos betegség kialakulásának megelőzéséért.

Ha az antibiotikus kezelés valóban beválik, akkor a szívgyógyászat, a kardiológia forradalma elé nézünk!

( Newsweek cikk nyomán)
Mir