A biológiai fogászat és az orr-fül-gégészet összefüggései

Az orr-fül-gégészet, mint klinikai határterület, számos kórkép vonatkozásában lefedi a fogászati tüneteket. A két terület sokkal inkább egymásra utalt, mint azt a szokásos gyakorlat során tapasztaljuk. A két terület nem választható el sem anatómiailag, sem funkcionálisan egymástól, az energetikai vezetékek közösek, a zavaró mezők - ugyanazon eredet esetén is - mindkét területen jelentkezhetnek.

Az orr-fül-gégészet, mint klinikai határterület, számos kórkép vonatkozásában lefedi a fogászati tüneteket. A két terület sokkal inkább egymásra utalt, mint azt a szokásos gyakorlat során tapasztaljuk. A két terület nem választható el sem anatómiailag, sem funkcionálisan egymástól, az energetikai vezetékek közösek, a zavaró mezők - ugyanazon eredet esetén is - mindkét területen jelentkezhetnek. Az orr-fül-gégészeti kórképek közül az arcüreggyulladásoknál, a krónikus középfülgyulladásoknál, a krónikus orrfolyamatoknál, a garatgyulladásoknál, a köhögéssel járó felső légúti kórképeknél gondolhatunk szájüregi folyamatokból eredő terhelésekre, okokra.
Az arcüreggyulladás az a kórkép, amivel az orr-fül-gégész a legtöbbször találkozik, és ugyanakkor ezek száma emelkedik. Míg régebben a gennyes gyulladásos folyamatok jellemezték az arcüreggyulladásokat - ekkor szükségesek voltak a sebészi beavatkozások -, ma már, "hála" a civilizációs ártalmaknak, a levegő- és a környezetszennyezésnek, a szervezet belső szennyezésének, szinte kizárólag az arcüregi nyálkahártya megvastagodásával és allergiás folyamatokkal találkozunk, nagyon gyakoriak a híg váladékozással járó gyulladások, melyek nem azonosak a fertőzéses gyulladásokkal.

A melléküregek - az agykoponya és a szájüreg között több csontüreg is elhelyezkedik - a környezeti ártalmak, a levegőben lévő elemi és gáz halmazállapotú részecskék következtében állandó, toxikus megterhelésnek vannak kitéve, ami a nyálkahártyára krónikus ingerként hat. A szervezet megpróbálja az ártalmas anyagokat kiküszöbölni, illetve méregteleníteni, ebbe a folyamatba a melléküregek is bekapcsolódnak, mint specifikus reakciós centrumok.

A belső szervek működései és a melléküregek funkciói között kölcsönhatás áll fenn. Az öt működési körben - vese-húgyhólyag, máj-epe, tüdő-vastagbél, gyomor-lép (hasnyál-mirigy), szív-vékonybél - funkcionális összefonódás van az emésztő-, a légző-, a vizeletkiválasztó rendszer és a melléküregek között. Ezek a specifikus funkcionális kapcsolatok módosítják, ill. új alapokra helyezik a gyulladásos és allergiás melléküreg-folyamatok kórtanát.

A melléküregek terhelése - levegőben lévő szennyeződés (ólom, kadmium), dohányfüst, pollenek, egyéb allergizáló faktorok, valamint belső szervi áttéten keresztül: egyéb környezeti ártalmak, ételek, italok tartósító- és konzerválóanyagai, "állományjavítói", egészségtelen táplálkozás, a fogászatban alkalmazott anyagok allergizáló hatása, az amalgámtömésekből a bélrendszerbe kerülő és onnan felszívódó fémkomponensek stb. - a nyálkahártyák túlterheléséhez és kimerüléséhez vezet. Ily módon károsodik az önregulációs képesség, megteremtődnek a bakteriális, vírusos, gombás fertőzés feltételei, reguláció hiányában a nyálkahártya táptalajjá válik.

A folyamatok megközelítésében lényeges elem, hogy a gyulladás, a fertőzés sohasem elsődleges, mindig másodlagos folyamat. A harmonikus szervezet belső szabályozásával normálisan kivédi a külső és belső faktorok okozta támadásokat.

A gyulladások kezelésénél alkalmazott antibiotikumok az akut gyulladásokat megszüntetik, de az esetek legnagyobb részében a gyógyulás csak látszólagos, mivel az alapfolyamatokat nem érintik, a szervezet és áttételesen az adott melléküreg terhelése változatlanul fennáll. A szervezet válasza nyilvánvaló, egy nyálkahártya-vastagodás és/vagy allergiás krónikus jellegű betegség lesz az eredmény, mely minden esetben - amikor a szervezetet vagy a melléküreget újabb káros behatások érik, az ellenálló képesség alacsony szintje miatt - akut, fellángoló folyamatokat eredményez.

Az ellenálló képesség csökkenése valójában a szervezet egyensúlyi állapotának megbomlása, a harmónia elvesztése. Ilyenkor már elég az időjárási tényezők változása - esők, front, szél vagy évszakváltozások -, a szervezet krónikus folyamatai, különösen az orrmelléküreg-nyálkahártya folyamatok, fellángolnak.

A tüdő-vastagbél működési kör összehangolja a tüdők, a hörgők, az orr, a melléküregek és a vastagbél működését, funkcióját. A vastagbélnek különösen nagy szerepe van az orr-fül-gégészeti terület betegségeiben. A "szinukolitisz" - az orr és az orrmelléküregek, valamint a vastagbél egyidejűleg fennálló nyálkahártya-izgalma - a nyugati orvosi diagnosztikában is már évtizedek óta leírt kórkép.

A funkcionális vastagbélzavarok a "civilizált" országok lakosságainak tekintélyes részét érinti. A krónikus székrekedés és hasmenés a különböző vastagbél szervi problémák mind az emésztőszerv, mind az immunrendszeri tényezők károsodását, illetve harmóniavesztését jelzik. A környezeti károsító tényezők a vastagbél egyensúlyzavarát eredményezik, mely - mivel a vastagbél és annak nyirokszövetei az immunrendszer tekintélyes részét képezik - az egész szervezetre döntő hatással bír. Nem nehéz belátnunk, hogy a krónikus hasmenés vagy székrekedés ugyanannak a folyamatnak a két oldala, és mivel ismerjük a légutakkal való kapcsolatot is, a légzési problémák diagnosztikájában és gyógykezelésében is döntő tényező.

Tehát minden, a tüdő-vastagbél működési kört érintő betegségnél elsődleges a vastagbél tehermentesítése; az átmeneti diéta, a terhelés csökkentése érdekében pedig a táplálkozás gyökeres átalakítása, ún. jang típusú táplálkozás (rostdús ételek, barna rizs, árpa, köles, hajdina, barna kenyér stb.) mennyiségének fokozása és a jin jellegű ételek mennyiségének csökkentése (nyers zöldség, burgonya, fehér kenyér, sertéshús stb.). Egyedül a táplálkozás átalakítása elegendő lehet egyes krónikus nyálkahártya-kórképek gyógyulásához.

Összefoglalás
Az arcüreg és a melléküregek folyamatainál a direkt fertőzés ritkán fordul elő. Sokkal gyakoribbak a krónikus, allergiás jellegű folyamatok. Ezek terápiájában mindig a háttérben meghúzódó okot kell feltárnunk és gyógyítanunk. A háttér ok, az esetek 70-80%-ában, a vastagbél és a hozzá tartozó nyirokszerv krónikus terhelése. Az arcmelléküregek és a bélrendszer - az energetikai csatornák révén - direkt kapcsolatban vannak. A melléküregek a bélrendszer rezonátorai. Minden bélrendszeri krónikus terhelés ugyanilyen folyamatot okozhat a melléküregekben is. Természetesen a krónikus vastagbélterhelésnek is meg kell találni az okát. A fogászatban alkalmazott anyagok gyakran okoznak - arra érzékenyeknél - allergiás reakciókat. Ezek a folyamatok nem korlátozódnak csak a szájüregre, a folyamatos terhelések, anyaglerakódások és felszívódások a vékonybélben és a vastagbélben történnek, éveken, évtizedeken keresztül. A bélrendszer terhelése szempontjából a legnagyobb problémát az amalgámtömések felszínéről elektrolízissel leváló higanyrészecskék okozzák. A higanymolekulák nemcsak a bélfalban és a környező nyirokszövetben halmozódnak fel, hanem a nyirokkeringés lévén a szervezet minden részébe eljutnak. Ezzel a háttérrel gyakran alakul ki krónikus - látszólagos ok nélküli - arcüreggyulladás. Ez esetben a korábban említett táplálkozás átalakítás sokat segít, de a végleges megoldás az amalgámtömések fokozatos lecserélése kerámiatömésre. Ez esetben az okot megszüntettük, de a szervezetbe bekerült higany kimosásáról is gondoskodni kell. Erre szolgálnak a különböző homeopátiás nehézfém-mentesítő és egyéb méregtelenítő szerek.

Dr. Csiszár Róbert
Természetgyógyász magazin