A hét honfoglaló magyar törzs

"Mától fogva te vagy a vezérünk, uralkodónk, bárhová vezet a szerencse, mi követni fogunk." A hét törzsfőnök pajzsra emelte Árpádot, és ezeket a szavakat mondták közösen. (A magyarok mondája szerint.)

„Mától fogva te vagy a vezérünk, uralkodónk, bárhová vezet a szerencse, mi követni fogunk.” A hét törzsfőnök pajzsra emelte Árpádot, és ezeket a szavakat mondták közösen. (A magyarok mondája szerint.)


Hét törzse volt a magyaroknak, de Lebédiában, a Don és a Dnyeper vidékén a hét törzs között még nem volt szoros kapcsolat. Valójában a nagy Kazár birodalom egy kis része volt Levédia. A kazárok ajánlották Elődnek, hogy egyesítse a törzseket, legyen ő a fővajdájuk, hiszen kazár lányt vett feleségül. Ő azonban korára hivatkozva Álmost ajánlotta maga helyett.


Ámde Álmos is öreg volt, így fiát, Árpádot választották meg helyette. Árpád Nagy Konsztantinosz görög császár szerint „észre tekintélyes, tanácsban és tisztességben nevezetes, és egészen fejedelemségre termett férfiú volt.” Őt emelte hát pajzsra a hat vezér: Előd, Kond, Ond, Tas, Huba Töhötöm.

Vérrel is megpecsételték szerződésüket, hiszen aki a közös vérből ivott, az egy vér volt velük. Így hát vért eresztettek erős karjukból egy szent kehelybe (ivókürtbe), melyben már bor is volt, és megesküdtek, hogy amíg Árpád és utódai élnek, mindig az ő leszármazottjaiból választják a fejedelmet, s hozzá hűségesek lesznek. Ezzel megelőzték a választással járó irigységet, belső háborút, másrészt alkalmazkodtak a korabeli szokásokhoz.

Árpád is esküt tett, hogy sem ő, sem utódai a vezéreket a tanácsból ki nem rekesztik, a törvényeket közös egyesség alapján hozzák, a szerzeményt közösen élik fel.

Választottak még két bírót is, gyulát és karkászt, hogy a vitás dolgokban igazságot tegyenek. Árpád vezette a magyar népet Lebédiából Etelközbe, miközben a besenyők örökös beütése lehetetlenné tette az ott maradást. Árpád még viszonylag fiatal ember volt 885 táján, amikor Etelközbe értek, az Alsó-Dnyeper, Bug, Dnyeszter, Prut és Szeret közé eső lakatlan területre.

Ámde Simeon, bolgár királyösszefogott a besenyőkkel és megtámadták őket. Ezután északnak fordultak, Kijev városa felé.

De lakatlan területet keresték, így jutottak el a Kárpát-medencéhez. 895 táján ide bejöttek, és törzsenként letelepedtek. Ma is őrzi a törzsek nevét néhány helységünk: Nyék, Megyer, Kürtgyarmat, Tarján Jenő, Kér, Keszi.

Eljutottak a medence nyugati részéig, a szláv nép meghódolt nekik, itt maradtak földet művelni. A bolgár törzseket közösen leverték, az Erdélyben élő lakosokkal pedig, akik Attila hunjainak leszármazottaiként éltek azon a területen, örökké tartó barátságot kötöttek, ők maradtak meg a határok védőinek.
Dobosy Ildikó