A hét érdem gyakorlata

A lelki átalakulás, ami a belső béke felé vezet, majd az egyéni, családi, nemzeti és világbéke alapja lehet, napi meditációnkkal kezdődik.

Mindenki megteheti saját vallásának, érdeklődésének megfelelően, hogy naponta egy megadott időben visszavonul saját körébe (akár munkából hazafelé egy parkban is lehet, ahol nincsenek ismerőseink), és 10 percet, fél órát, órát azzal tölt, hogy kilépjen mindennapi gondjainak köréből.

1. Hódolat
Figyeljük a kozmosz csodás rendjét, a csillagok, bolygók szabályos mozgását, és vallásunknak, vagy tudományos gondolkodásunknak megfelelően merüljünk el azok csodálatában.

2. Felajánlás
Gyújtsunk gyertyát, füstölőt, ajánljunk fel valamit, amit sajátunknak érzünk, beleértve testünket, javainkat, saját erényeinket is. Képzeljük el, hogy akár mindent átadunk, megszabadulunk a birtoklás vágyától akár csak néhány másodpercre is, olyan tisztán állunk a kozmikus rendben, mint a planéták, vagy szellemi tanítóink: Mózes elhagyta a fáraó palotását, a sivatagban kereste Isten útját, sőt magával vitte népét is a beláthatatlan jövőbe. Jézus a kereszten mindent odaadott, a Dalai Láma elhagyta a palotáját és Indiában teremtett teljesen új világot harminc fokkal melegebb éghajlaton, jaktej, jakhús helyett növényi élelmezésre térve át. Mohamed is elszakadt biztos kereskedői pályájától, amikor Mekkából Medinába ment.)



3. A bűnök megvallása
Felelősek vagyunk testünk, beszédünk, lelkünk ártó szándéktól vezérelt bűnös tetteiért. Olyan ez, mintha megmérgeznénk magunkat. Első feladat legalább utólag észrevenni oktalanságunkat. Ám ha ezt napi gyakorlattá tesszük, akkor a megfelelő élethelyzetekben is képesek leszünk észrevenni, ha nem tudatosan, hanem rossz szokásaink szerint cselekszünk. A bűnöktől csak megbánással lehet megtisztulni. Minél erősebb a megbánásunk, annál erősebb lesz a szándék is, hogy többé nem követjük el ezeket a tetteket.

4. Csodálat
Legyünk képesek a gyakorlat során észrevenni mások erényeit. Teljesen örüljünk azoknak a jótetteknek, amiket ebben az életben cselekedtünk. Figyeljünk oda az adakozásra. Minden vallásnak, minden szertartásnak része az adakozás. Hálásak lehetünk, hogy emberi testünk van, és képesek vagyunk valamit megosztani másokkal. Amikor magunk vagy mások erényes tetteiben gyönyörködünk, megakadályozzuk, hogy erényes tetteinket megbánjuk, hiszen azzal esetleg magunk jutottunk hátrányos helyzetbe.

5. Közbenjárás
Idézzük fel képzeletünkben szellemi vezetőinket, akik tanítottak, hogy segítsék azokat, akihez nem jutott el a tanítás. Gyakran többet ér a szeretetteljes képzelet, mint a direkt prédikáció, leginkább pedig az erőszak. Egy tanítónő minden gyermekével, akivel napközben problémája volt, esti meditációjában oldatta meg a feladatokat. Eközben olyan helyzeteket vett észre tanítványaival kapcsolatban, amire a napi feladatok során nem figyelt fel.

[kapcsolodo_cikkek]
6. Könyörgés
Tegyük életünk részévé, hogy képzeletbeli tanítóinktól segítséget kérünk; mindaz, amiben támogattak minket az idők során, az ne vesszen el nyomtalanul, másokhoz is eljusson, más emberek életében is gyümölcsöket hozzon.

7. Ajánlás
Ha ezek a gyakorlatok valóban segítenek bennünket mások iránt megértővé, jóindulatúvá válni, képzeljük el, hogy az egész világ megtisztul általuk, jobb oldalunkon vannak barátaink, szeretteink, bal oldalunkon azok, akiket nem szerettük, mögöttünk mindazok, akik közömbösek, ismeretlenek, s a jótettek, helyes gondolatok minden áldása föntről ránk sugárzik, mint a nap, s belőlünk minden irányba szétoszlik. Egy rövid időre képesek vagyunk minden áldást megosztani másokkal.

Ezekkel a gyakorlatokkal képesek leszünk saját szenvedéseink helyett észrevenni, hogy minden élőlény boldogságra vágyik, és meg akar szabadulni a szenvedéstől.