A Noni és a xeronin sztori: Létezik ez az anyag?

Az egész úgy kezdődött, hogy Dr. Heinicke egy amerikai ananászcégnél vállalt Hawaii szigetén - állást. Munkája során az ananászból előállított enzimkeverék kutatásával foglalkozott. Az enzimkészítmények hatáserőssége nagyon ingadozó volt, ezért megpróbálta azok minőségét tisztítással egyenletessé tenni. Megdöbbenésére minél tisztább volt az enzimkeverék, annál kisebb lett a hatékonysága.

Az egész úgy kezdődött, hogy Dr. Heinicke egy amerikai ananászcégnél vállalt Hawaii szigetén - állást. Munkája során az ananászból előállított enzimkeverék kutatásával foglalkozott. Az enzimkészítmények hatáserőssége nagyon ingadozó volt, ezért megpróbálta azok minőségét tisztítással egyenletessé tenni. Megdöbbenésére minél tisztább volt az enzimkeverék, annál kisebb lett a hatékonysága. Hamarosan rájött, hogy az enzimkeverék "működését", élettani hatását egy roppant kis koncentrációban jelenlévő anyag okozza, amire addig senki nem figyelt fel. Hosszas kutatás során sikerült izolálnia és jobban megismerni ezt a vegyületet, és arra is rájött, hogy ez az anyag - nem enzim! (Erről úgy győződött meg, hogy forralta a vizsgálati anyagot. Az enzimek erős hő hatására elvesztik a reakcióképességüket, de az általa vizsgált anyag hatékony maradt.) Dr. Heinicke úgy találta, hogy kémiailag ez az anyag alkaloid, és xeroninnak nevezte el.

Az alkaloidok ősidők óta a leghatékonyabb természetes eredetű (gyógy)anyagok közé tartoznak. A legtöbb alkaloid jelentős fiziológiai hatásáról és toxikusságáról, - esetleg a hozzászokás veszélye miatt - közismert: pl. kokain, morfin, kodein, vagy az anyarozs alkaloidja, amelyből a félszintetikus LSD készül, a szemészetben használt atropin, a fizosztigmin stb. Némely alkaloid kiváló az élősködők elpusztítására, ilyen pl. a malária háromszáz éve ismert ellenszere, a kinin, és van olyan is, az ibogain, amely a súlyos kábítószer-függőségtől szabadítja meg a beteget.

A xeronin , illetve a prekurzora (előanyaga) a proxeronin rendkívül kis koncentrációban, jóval az analitikai kémiai reakciók érzékenységhatára alatti mennyiségben van jelen az élő szervezetekben. Nemcsak a növényekben, hanem - dr. Heinicke elmélete szerint - minden emberi és állati sejtben is, ahol a sejtmembránon át történő (táp-és gyógy)anyagforgalomban van meghatározó szerepe.

A hagyományos analitikai kémiai eljárások tehát nem eléggé érzékenyek a xeronin kimutatására, a molekula bomlékonysága pedig mindeddig megakadályozta a molekulaszerkezet felderítését. De a dr. Heinicke által leírt és pontosan követhető módszerrel a xeronin izolálható, roppant erős biológiai, élettani hatása pedig jól tanulmányozható.

Miután lenyűgözte az újonnan felfedezett hatóanyag, Dr. Heinicke szisztematikusan megvizsgálta a sziget, Hawaii növényeit, hogy miben van a legtöbb proxeronin… és a noni bizonyult a legnagyobb xeronin/proxeronin forrásnak! De a noni gyümölcsének, levének hasznosítására még ekkor nem is gondolt senki! És mivel Dr. Heinicke - bár nem volt gyakorlati érzék híján - mégiscsak egy elméleti kutató volt, "megelégedett" a xeroninnal kapcsolatos felfedezései, tapasztalatai, kísérletei szabadalmaztatásával. Aztán egy jó évtizednyi szünet következett, mert ahhoz, hogy a történet továbbfolytatódjék, hogy a tradicionális népi gyógyszerhez hozzákapcsolja valaki a fölfedezett új hatóanyagról szerzett ismereteket, és hogy mindebből fogyasztható, tárolható - egyszóval piacképes - termék legyen, ahhoz még néhány szerencsés találkozásra is szükség volt a sok szakmai munka és az intuitív előrelátás mellett.

Dr. Heinicke a xeroninnal kapcsolatban szabadalmaiban leírja a xeroninnal végzett biológiai és kémiai kísérletei egy részét. Az egyik kísérletének az ötlete akkor jutott eszébe, amikor rájött, hogy a xeronin kémiailag nagyon hasonlít az ismert egyik legmérgezőbb vegyületre, a tetrodotoxinra. (TTX). Ez a toxin a fugu-halban található méreg, kémiailag pedig maga is alkaloid. Dr. Heinicke kísérleti egerekbe xeronin és tetrodotoxin keverékét fecskendezte be, és a xeronin ellensúlyozta a méreg hatását. Mi több, észrevette, hogy az egerek felélénkültek az injekció hatása után, ezért ő maga is megpróbálkozott egy nagy adag xeroninnal. Kellemes élénkítő hatást tapasztalt. Egy másik alkalommal - ez még a xeronin azonosítása előtt történt - az alábbi kísérletet végezték el:

"...ezt a megfigyelést Gus Martin végezte el a kutatásaim korai fázisában készített enzimmintával. Ezt a mintát tablettáztuk és egy olyan hölgy kapta meg aki három hónapja már szenilis állapotban volt, nem mozdult, nem értett meg semmit és inkontinenciában is szenvedett. Két órával azután, hogy bevette a tablettát, felült az ágyban, megkérdezte, hogy miért van ott és a családja felől kérdezősködött. Ameddig szedte a tablettákat, normális, "működőképes" személyiség volt, aki igen aktívan résztvett a kórházi programokban. Amikor ez a pirulakészlet kifogyott, egy "feljavított" bromelainmintából készítettünk pirulákat. Három nap múlva a hölgy visszasüppedt a korábbi szenilitás állapotába. Csak a mostani, a xeroninnal kapcsolatos kutatásaim adtak választ arra, amit sokáig nem tudtam megmagyarázni. - hogy miért produkált éppen ez a bromelainminta olyan látványos hatást".

Dr. Heinicke nem maradt meg a humán alkalmazások mellett, jóllehet drámai javulásokat is tapasztalt különböző kórképeknél. Mégis, természettudományos képzettsége és ipari tapasztalatai alapján többek között a környezetvédelemre gondolva kifejlesztett egy biológiai szennyvíztisztítási módszert - a szennyvizek zsírtartalmának és kénhidrogénermelésének csökkentése - xeroninnal. Szabadalmaiban a xeronin egyéb ipari, élelmiszerkémiai felhasználására is javaslatot tett.

Dr. Heinicke nemcsak hogy sorra vizsgálta a Hawaii szigetén lévő növényeket, de azt is mérte, hogy melyik termőhelyről származó mintában van a legnagyobb hatóanyagkoncentráció. (Közismert, hogy a különböző termőhelyeken ugyanazon növényfajtának is más és más a hatóanyagtartalma¸ így van ez a noni esetében is). A legnagyobb proxeronintartalmat a Tahiti szigetcsoporton termő noniban mutatta ki. A valószínű magyarázat szerint a rendkívül tiszta környezet, az ideális klíma és a vulkanikus eredetű talaj (gondoljunk csak a tokaji, somlói, badacsonyi borra!) okozza a kivételesen jó minőséget. Dr. Heinicke több éves méréssorozata azt is rögzítette, hogy a Hawaii szigetén termő ananász valamikor jelentős proxeronin-tartalma néhány évtized alatt gyakorlatilag a nullára csökkent).

Forrásunk: A noni tájékoztató anyagai
Összegyűjtötte: Petendi Zsolt