Ki is való ketrecbe?

Állatok, emberek. Állatkert, emberkert. Még nem sikerült eldöntenem, hogy melyikben is voltam múlt héten. 150, 140…nem, nem számolok vissza, csak 150 éves volt az Állatkert, így 140 Ft volt a belépő egész nap. Vészesen alacsony, vészesen egyértelmű tömeg. Sebaj, így is belevágtunk nagyanyámmal. Lássuk!

Állatok, emberek. Állatkert, emberkert. Még nem sikerült eldöntenem, hogy melyikben is voltam múlt héten. 150, 140…nem, nem számolok vissza, csak 150 éves volt az Állatkert, így 140 Ft volt a belépő egész nap. Vészesen alacsony, vészesen egyértelmű tömeg. Sebaj, így is belevágtunk nagyanyámmal. Lássuk!

6 sor, 1 jó döntés, 10 perc alatt a részévé váltunk az emberfolyamnak, azaz bejutottunk. A folyamból kihallottam mondatfoszlányokat. Első: „Add már a cigit, végre bejutottunk.”


Logikus, éljen az Állatkert elfüstösítése. Elindulunk (nagyi+én+60 ember). Tity-toty. Vagy valami hasonló tempó, persze nem sietünk, de más, ha akarva lépegetünk ráérősen, és más, ha rákényszerítenek a 2 m/perces sebességre.

Majomház: Mi még pont beférünk, nekünk még pont jut némi levegő. Pont nem látjuk a majmokat. Aztán némi kezdeményező nyomulás és már látom is a lehangolóan elterült gorillát. Volt egy életkedvem. Aztán kicsit visszatér persze. A csimpánzok tudatosan háttal ülnek a közönségnek, teljesen jogosan és érthető módon. Ok, ezen is átjutottunk.
Árnyék, levegő, élettértágulás. Most kicsit jobb. Puputevék, lámák, sivatagai rókák, zebrák, zsiráfok, antilopok és struccok. Nekik a hőmérséklet már közelít az optimális 40° felé. Jegesmedve, sarkiróka, fóka. Nekik annyira nem. Nekem sem, így veszek egy ásványvizet potom 250 Ft-ért.

Az orrszarvú vagy rinocérosz, vagy mi mozdulatlanul tűri a 30-40 fős rajongótábort. A simogatásokat nem érzi, hiszen 4-5 cm vastag a bőre. Ideális fotóalany szemből, első sikerélmény. Nagy szikla: felújítás alatt. Állatok áthelyezve, utak lezárva, tömeg elakadva. Sebaj, legalább korszerűbb lesz ez a beton-monstrum.

Tigris! My favourite animal, mein Lieblingstier, kedvenc állat stb… Túllihegve, csak sajnos nem látom. A csíkos feje búbja bevillan, érzem mennyire vágyik a szabadságra. Hiába van kibővített kifutója (amit ő és én is értékelünk), a kerítés, az kerítés. Második beszólás a tömegből: „Produkáld már magad!” Harmadik: „Ez is jókor bújik el.” Neeeee! Joga van elvonulni, és mi örülhetünk, ha akár egy csíkját láthatjuk. Na itt kicsit sok(k) az emberekből. Ebben a pillanatban egy kissrác átcikázik nagyanyám lábai előtt-között, ő meg ennek következményeként kicsit megtanul repülni. Fáj a lába, leülünk, pihenünk, térképnézés. Tovább, tovább, tovább..feeel búcsú úúúútra cimborák! Na még nem búcsúzunk, csak eszünk 1-1 pár sült debrecenit a büfében, majd kávé.

Újult erővel ballagunk be egy hűvös kiállító terembe: régi állatkertes fotók. Új infók: 1941-ben született egy elefánt, a régi gondozók úgy néztek ki, mint a katonák vagy csendőrök, a 2. Világháborúban lebombáztak egy állatkertes építményt, az 1.-ben pedig diplomáciai okokból le kellett bontani az elefántház kilátótornyát. Szóval ez a hely sem maradt ki a történelem viharainak hatásából.


Ezután konstatálom, hogy az Állatkert egyre sokoldalúbb, a fejlődés pozitív irányú és gyors. (tavaly voltam itt legutóbb). Majd tisztázom nagyimmal, hogy kihagyjuk a póksimogató, csótányetető és skorpió-örökbefogadó féle helyeket, ugyanis pumpával sem lehetne felhozni belőlem gyengéd érzelmeket ilyen lények irányába. Ezt meghagyom a 3 éves fanatikusoknak („jééé bogájka, kicsi bogáááj!”), hiszen ebben a korban még én is hangyát ettem a kert végében titokban.

Feltűnik a zöldes-kupolájú megváltás. A pálmaház. Na itt már én válok fanatikussá, mert lázba hoznak az egzotikus lények, főleg ha velem 1 légtérben repkednek, kúsznak, lépkednek, úsznak.

Narancssárgafejű madár, vörös fejű kisgyerek (a fülledtség miatt biztos), szürkészöld-rideg aligátor, zöldpólós-goromba tanár, lassan kúszó csodapiton, rohanó-siető osztály, trillázó tukánok és káromkodó emberek. Különleges keverék, de a lényeg élvezhető azért. Az ember nagyságú levelek és kisujjnagyságú pintyek széles skálát biztosítanak a felhozatalnak.

Az akvárium koronázza a napot: színek, minták, emberfejű-halak és halfejű-emberek, hosszú morénák, languszták, mini cápák és óriás ráják, valamint néhány sikeres videofelvétel.
A japán-kerten átsétálva távozunk, azért még integetek a 300 Ft-os üdítőknek (konkrétan magamhoz intek egyet 300 Ft-ért), majd végleg elvonulunk.


Életkérdések fórum