A Plútó

Az elmúlt hetekben hallottuk a hírt, miszerint a Plútó bolygót "visszaminősítették" a csillagászok, s valójában már nem számít olyan "teljes értékű" bolygónak, amely naprendszerünkben kering.

Az elmúlt hetekben hallottuk a hírt, miszerint a Plútó bolygót „visszaminősítették” a csillagászok, s valójában már nem számít olyan „teljes értékű” bolygónak, amely naprendszerünkben kering. Igaz, ugyan, hogy az asztrológia összefügg a csillagászok tudományával, azonban mégis csak egy szimbólumokkal dolgozó rendszer. Ennél fogva – bizonyos szabályokon túl – nem csak a száraz tényekkel dolgozik, hanem minden körülmények között benne rejlik használójának szubjektuma is.

Eddig a Plútó bolygót úgy használtuk, mint a transzformáció, mély, belső indulatok, önismeret, valamint a hatalom, manipuláció, halál, szexualitás reprezentánsát. Emellett elmondható, hogy szimbolikájában ott van a fejlődés lehetősége is. Fontos megjegyezni, hogy nem véletlenül kezeljük a Mars bolygó magasabb oktávjaként. Vagyis: maga a Mars a düh és az indulat, a nyers erő.

A Plútó már túlmutat ezen, megadja a lehetőséget arra, hogy dühünket, indulatainkat feldolgozzuk, energiát nyerjünk belőlük, vagyis transzformáljuk. Mit jelent, ha „kiesik” a Plútó a horoszkópképletünkből, s persze az életünkből? Akkor marad a nyers erő, de a lehetőség, hogy dolgozzunk vele, már nem lesz a miénk? Vegyük sorra, hogy mi minden „tűnne el” hétköznapi szinten a Plútóval együtt.

Első körben kiesnek a végletes indulatok. Ilyen például az a szerelem, amely egészen őrültté tesz, s magában hordja a mély – néha sötét – szenvedélyt is. Ez utóbbi elég ritka jelenség, s éppen ezért többen beszélnek róla, mint ahányan megtapasztalják.

Emellett eltűnne az a mély, belső igény is, hogy önmagunkban kutakodjuk, s lemenjünk abba a bizonyos „pincébe” ahol időről-időre célszerű egy kicsit rendezkedni, vagyis tudattanunk világába.

Ne felejtsük el, hogy a dualitáshoz nagyon is hozzátartozik a Plútó, hiszen Ő szimbolizálja magasabb szinten az „ördögöt”, vagy a gonoszt is, valamint a holtak birodalmát. De az utóbbi analógiák hozzátartoznak a fejlődés mechanizmusához, s szükségesek az ÚT-hoz, amelyet így, vagy úgy, de mindannyian végigjárunk. Valójában annak a megítélése, hogy van-e Plútó számunkra asztrológiai szinten, vagy nincsen mindenképpen szubjektív megítélés témája, s azon is fog múlni, hogy kinek mennyire van „dolga” vele. Mivel szimbólumrendszerről beszélünk, az, hogy a Plútót „visszaminősítették, még nem zárja ki a használhatóságát asztrológiai szinten.
Kunsay Melinda
asztrológus