Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Írjátok le, ami először eszetekbe jut! Mindegy, mi! 20.
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3 ... 30, 31, 32, 33, 34, 35  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Lélekemelő
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2381

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 02. 17:45    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Samantha írta:

Vicces, hogy ugyanaz a nő nem hasonlít saját magára, de hát jó, rendben...hiszek neked.

Titusz, szerinted Samantha Fox-ra nem hasonlítok egy kicsit?
Miért? Szerinted hasonlít önmagára a néni? Ha igen,miben? Az előző klippben még a szeme is egészen más formáju volt, a nézéséböl áradt az erő,a céltudatosság,az akaraterő,a büszkeség...De ebben a második klippben mi áradt szerinted a nőböl? Az égvilágon semmi...Mint egy felhúzós bábu,végigénekelte a klippet érzelem mentesen,aztán annyi...A Samantha Fox-ra amúgy szerintem nem hasonlítol...Kivéve persze a hatalmas mellbőséget, amiben mindketten extra erősek vagytok, de másban szerintem nem hasonlítotok...Kisugárzásban meg főleg nem...Ha megfigyeled, a S.F. egy szeleburdi "vadóc" típusu hölgy képzetét kelti minden klippjében, de te szerintem nem voltál sose ilyen típus...Te inkább az első K.W. klippben látott típus voltál,meg vagy...Egy erős egyéniségü,határozott,akaratos,céltudatos,büszke hölgy...De ne aggódj...Én mindig az utóbbi típusu hölgyeket kedveltem...A szeleburdi vadócok sose voltak az eseteim...

Hát lehet, hogy az a baj, hogy nem tudok elvonatkoztatni? Mármint attól, hogy tudom, hogy az a nő, az a nő, s számomra bárhogy is néz ki, tudom, hogy ő az, s így hát persze, hogy nem mondom azt, hogy nem hasonlít saját magára.
Igen, persze, én is máshogy nézek ki más ruhában, más hajviselettel, más-más hangulatban, de attól még mindig "hasonlítok önmagamra".

Hát, tény, hogy szeleburdi vadóc sosem voltam.
De azért tudtunk a barátnőmmel kettesben mókázni, meg olykor még most is tudunk.

Na, egy-két publikus sztorit mindjárt elmesélek, hogy milyenek voltunk.
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2381

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 03. 08:05    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Samantha írta:


Hát, tény, hogy szeleburdi vadóc sosem voltam.
De azért tudtunk a barátnőmmel kettesben mókázni, meg olykor még most is tudunk.

Na, egy-két publikus sztorit mindjárt elmesélek, hogy milyenek voltunk.

(Tegnap már nem maradt időm visszajönni, de mostanra itt a két ígért kalandunk.)

Egyszer nyári munkát kerestünk. 90-es évek eleje, s valahogy - barátnőm olvasott egy hirdetést - elmentünk egy ilyen helyre, hogy "majd ott elmondják, mit kell csinálni".
Nekem már akkor gyanús volt a dolog, de barátnőm mondta, hogy egy nőcivel beszélt telefonon, valami apróságot ki kell vinni házhoz eladni.
Hát jó, egy próbát megér, de már akkor röhögtünk, hogy mi lesz ebből. Én persze jó szokásomhoz híven "kiöltöztem"...hát mégis "állásinterjúra" megyünk, ő meg felhajtott aljú farmerben kockás inggel - ahogy akkor divat volt.
Akkor már 3 napja azon gondolkoztunk, hogy mit csináljunk, merre menjünk, hol találnánk munkát, végül hirtelen ez adódott.
Persze bementünk, ott volt egy előadóterem, voltunk vagy ötvenen, a nőci el kezdte előadni, hogy hogyan kell tulajdonképpen "házalni", úgyis rábeszélni az embereket a vásárlásra, hogy megvegyék azt, amit nem akarnak. (Egyébként mindig tanul az ember valamit...)

10 perc után odasúgtam barátnőmnek, hogy :" Na nekem ebből elég, menjünk!"...ezt a baromságot!
Nos, az én szokásom csak úgy poénból odavetni egy fél mondatot, de most ő szólalt meg. "Miért van valami jobb programod?" Tudtuk, hogy semmi más nem volt aznapra, talán emiatt is, de akkor ez annyira viccesnek hatott, hogy alig bírtunk nem röhögni. Tudod, olyan volt ez, mint anno a suliban, talán te is jártál már így: Amikor nem szabad nevetni, akkor a legkisebb dolog is olyan nevetségesen tud hatni, hogy csak na...
De hát udvariasságból próbáltunk azért minél kevésbé feltűnően röhögni, annak ellenére hogy én addigra a nőci minden második mondatához halkan hozzáfűztem egy-egy epés megjegyzést. Ezt azért a közelében lévők is hallották, s egyre többen mosolyogtak, aminek az lett a vége, hogy a végén már szinte mindenki minket nézett.
Egyszercsak egy ötven körüli férfi félhangosan megszólalt: "Kérdezzük már meg a lányokat, hogy min derülnek olyan jókat, biztosan mindenkit jobban érdekel, mint ez az unalmas, baromság előadás, aminek értelme sincs, ezt a terméket senki sem venné meg, pláne nem így..."

Na, erre többen el kezdtek nevetni, majd az előadó legnagyobb döbbenetére felálltak és ki is vonultak a teremből. Mi szintén, de már úgy nevettünk, hogy potyogtak a könnyeink. Menekülőre is fogtuk a dolgot, mert eszünkbe jutott, hogy mi lenne, ha az előadást tartó csaj utolérne minket...nagyon nehéz ám röhögés közben magassarkúban lépcsőn lefelé közlekedni. Barátnőmbe kapaszkodtam, mindkettőnk hasa fájt már a nevetéstől.
Ja, gondolom mondanom sem kell, a munkát nem vállaltuk el.

A másik:
Az utcán kiragasztva villanyoszlopokon filctollal írt hirdetésen láttunk egy olyasmi szöveget, hogy: "ha szeretnéd szombaton jól érezni magad, kedves emberekkel megismerkedni, jó zenék, kellemes beszélgetés mellett, akkor várunk itt és itt, ekkor és ekkor, gyere el!

Na, gondoltuk akkor nézzük meg!
El is mentünk, egy tipikus belvárosi ház pincerészénél volt, a bejáratnál hallottuk, hogy jó zene szól. Kissé tétován-keresgélve néztük, hogy tényleg ide kell-e jönnünk, mikor 2-3 ott álló fiatal megszólított minket: "Ti is a ..... jöttetek?"
Lökött barátnőm egyből rávágta, hogy Igen, sőt még lobogtatta is a villanyoszlopról leszedett cetlit. Én fél füllel hallottam, hogy mintha valami arra utaló dolog is elhangzott volna a kérdésben, hogy milyen jellegű hely ez, kérdőn néztem barátnőmre hogy mégis miért mondott igent, ilyesmiről nem volt szó, megvan őrülve, ezeket mindig hárítjuk...ő meg nem értette, hogy mit értetlenkedem. Barátnőm ment elől, közben beszéltek hozzánk, mesélték, hogy szoktak itt ilyen zenés, előadós rendezvényeket csinálni, mennek közösen kirándulni, volt, hogy valamelyiküknél bográcsoztak a kertben.
Barátnőm láthatóan örült ezeknek, s nem értette, amikor csendben megszólaltam, hogy miért mondom, hogy most kellene lépni, míg nem késő. Én ugyanis hallottam azt az invitáláskor, amit ő nem. Nem éreztem azt, hogy veszélyben lennénk, mert akkor már a bejáratnál karon ragadtam volna, hogy azonnal menjünk innen.

Nos, abban az időben számtalanszor előfordult, hogy idős hölgyek, vagy fiatalok szólították le az embert az utcán, akik így vagy úgy Isten igéjét hirdették.
Ezeket vagy illedelmesen meghallgattam, vagy udvariasan elhárítottam. Volt, hogy együtt voltunk, s olyankor állítottak le minket. Na és a bejáratnál mintha pont egy ilyen jellegű kérdés hangzott volna el, de én sem értettem biztosan, ezért nem a szokásos reakciót produkáltam, inkább úgy voltam vele, hogy lehet én értettem félre valamit.
Azért suttogva megkérdeztem barátnőmet: hallottad, mit mondtak előbb? Mondta, hogy csak félig, mire én vállat rándítottam, hogy jó, ha ezt akarod, menjünk...
Közben beértünk egy nagy terembe, volt színpad, meg nézőtér. A színpadon épp egy fiú készülődött gitárral a kezében valami produkcióra, kikapcsolták az addigi hangos popzenét (disco?), melyre addig egy-két ember a jelenlévők közül táncikált. Voltak vagy 20-25-en. Közben kísérőink invitáltak, hogy üljünk le, hallgassunk meg pár produkciót.
Leültünk, elkezdődött a srác produkciója, saját szerzeményében énekelte el, hogyan talált rá Istenre...na, barátnőmnek akkor esett le a tantusz!
Ismét az volt a helyzet, hogy az arcát a "felismerés pillanatában" meglátva majdnem hangosan felröhögtem. Ami ugye nagyon illetlen lett volna. Meghallgattunk egy pár produkciót udvariasságból, végig azon gondolkoztunk, hogy hogy tudnánk minél illedelmesebben lelépni. Enni inni valót nem mertünk elfogadni semmit, de megígértük, hogy jövő héten is elmegyünk. Sejtheted, hogy úgy voltunk ott jövő héten, ahogy te. Pedig még megígértük, hogy mi is viszünk valami sütit.

Persze az utcára kiérve, a helytől biztos távolságban úgy el kezdtünk nevetni, hogy tuti hallotta a fél kerület.
Akkor - meg később - tudatosult bennünk az is, hogy nagy pácba is kerülhettünk volna, ha valami erőszakos szekta karjaiba kerülünk. Igaz, akkortájt nem hallottunk még olyan elvadult dolgokról, hogy embereket a hit nevében pénzükből-vagyonukból forgattak ki, vagy vadítottak el családjuktól.

Nade nem szeretném, ha különböző vallási nézetek elemzésébe és az erről való vélemény-nyilvánítások felé menne el a beszélgetés. Úgy vélem ez egy politika- és vallásmentes fórum, úgyhogy kérlek Titusz, ezt a részét hagyjuk ki itt és most. Csak azért mondtam ennyire is, mert valamilyen - minimális szinten - szükséges volt a témát érinteni ahhoz, hogy a kalandunkat elmeséljem.

A mai napig sokszor emlegetjük ezt az esetet is...
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2196

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 03. 10:38    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Jaj...Azon a második kalandon megintcsak jókat nevettem,ugye tudod? Ha így elképzelem magamnak azt,hogy milyen képet vághattatok amikor kiderült,hogy tulajdonképpen miröl is szólt ez a beígért "jó buli"...Érdekes dolog az is,hogy mennyire nyitottak voltatok annó a közösségi dolgok, meg élmények iránt...Ilyen téren akkor pont elemetekben voltatok Pesten, nem? Az ilyen típusu embereknek ideális mindig a nagyvárosi lét...Na...Én aztán nemigen téptem volna le egyetlen egy,ilyen filctollal írt cetlit se az ilyesmi hírdetésekröl...Sőt...El se olvastam volna őket...Érdekes dolog mindezekután belegondolni abba,hogy hogyan bírtad volna az életet meg a tinikort, mondjuk egy istenhátamögötti kis faluban? Nem haltál volna bele az unalomba?
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2381

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 03. 19:59    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Jaj...Azon a második kalandon megintcsak jókat nevettem,ugye tudod? Ha így elképzelem magamnak azt,hogy milyen képet vághattatok amikor kiderült,hogy tulajdonképpen miröl is szólt ez a beígért "jó buli"...Érdekes dolog az is,hogy mennyire nyitottak voltatok annó a közösségi dolgok, meg élmények iránt...Ilyen téren akkor pont elemetekben voltatok Pesten, nem? Az ilyen típusu embereknek ideális mindig a nagyvárosi lét...Na...Én aztán nemigen téptem volna le egyetlen egy,ilyen filctollal írt cetlit se az ilyesmi hírdetésekröl...Sőt...El se olvastam volna őket...Érdekes dolog mindezekután belegondolni abba,hogy hogyan bírtad volna az életet meg a tinikort, mondjuk egy istenhátamögötti kis faluban? Nem haltál volna bele az unalomba?

Nem, nem, ezt most rosszul látod...
Igazából az a helyzet, hogy barátnőm igényelte olykor - majd egyre sűrűbben - ezeket a "közösségi dolgokat". S mivel ugye minden kapcsolat, így a barátság is kompromisszumokon alapul, volt hogy olyan programot választottunk amit ő, volt hogy olyat választottunk, amit én kedvelek jobban.
Szerintem mondtam már neked, hogy diszkóba is ő akart menni. Egyszer elmentem vele, nekem annyi elég is volt. Nézd csak meg, hogy írtam az előző hsz-em. Ő kereste azt a munkát is, ő beszélt a nővel telefonon. Ő szedte le a villanyoszlopról a cetlit, ő lobogtatta, hogy oda akarunk menni. Ha megfigyeled, én mindkét helyről pár perc múltán el is akartam jönni...a második helyre bemenni sem igen akartam, még morogtam is, hogy: "Hát jó, ha ide akartál jönni, nekem nyolc..." látod mindezt, igaz?
A mai napig ő akar menni shoppingolni, vásárolgatni, vagy a "majálisra", az osztálytalálkozóra is ő rángatott el...mikor oda mentünk, még az utolsó percben is azt mondtam neki, hogy gondolja meg, mi lenne ha nem az iskola kapuján lépnénk be, hanem elmennénk másfelé.
Én közös programként vele manapság is mindig pihenni, lazulni szeretek menni...strandra, uszodába, Margitszigetre, beülni beszélgetni egy cukrászdába, vagy kávézóba, leülni nyugodtan egy padon, és figyelni az embereket...
Így már máshogy tűnik a dolog, ugye?

Ahogy "öregedtünk" egyébként, (14-19 éves korunk közt) én egyre jobban bezárkóztam, ő egyre nyitottabb lett, míg végül nem követtem már őt a "tömeges rendezvényekre".
Az érettségi osztálytáncban is ő részt akart venni, én nem. Osztálykirándulásokra elmentem, de csak azért, mert kötelező volt, mivel mindig valami szakmai programmal is össze volt kötve.
Az emberek - pláne annyi idősen - még változnak. Keresik önmagukat és azokat, akikkel jól érzik magukat valami miatt. Mi ketten nagyon jól kijöttünk egymással, de mikor 17-18 lettünk, addigra ő már egy másik "kevésbé" barátnőnkkel IS jobban összejárt, mert vele el tudott menni bulizni, szórakozni, (mert neki erre is volt igénye, nekem pedignem volt) velem pedig nem, hisz volt amire már nemet mondtam. pl mikor házibuliba akart menni, vagy vadkempingezni.

Szóval fogalmazzunk úgy, hogy bizonyos mértékig mindig is hajlandó voltam "közösségi életet" élni, ameddig nem idegesített a tömeg, meg a (ez most lehet nagyképűen fog hangzani) hozzám nem illő emberek közelsége, *hangossága*, durvasága, de sosem volt ellenemre az, ha "ingerszegény" környezetbe kerültem.
Hat éves koromtól éveken keresztül nyaranta vidéken voltam, körülöttem még csak véletlenül sem volt más gyerek, ennek inkabb örültem, nem is zavart, nyugtom volt, úgy bogarásztam a kertben, ahogy akartam. (Kivéve amikor megkergettek a pulykák.) Nem igazán szerettem másokkal játszani. Ovisként, meg kisiskolásként is inkább magamban játszottam: olvastam kreatívkodtam. Emlékszem, mások egymással játszottak az oviban, meg hangoskodtak, én - ha nem az udvaron voltunk - akkor csak ha tehettem, akkor rajzoltam, gyurmáztam, papírt vágtam, hajtogattam
.
Mikor nagyobb lettem,11-12 éves, semmi mást nem kértem, csak azt, hogyha egész nyáron le is költözünk vidékre, de amikor hazajövünk közben egy-egy napra Pestre, a visszautazás előtt elmehessek a könyvtárba lecserélni az előzőleg kikölcsönzött könyveket.

Faluhelyen tudod, hogy miért nem tudtam volna jól érezni magam?
Mert kicsi közösségben mindenki ismer mindenkit. Onnan "nem lehet kilógni", mint ahogy én kilógtam mindenhonnan. Én gyűlölöm a pletykát, de az "isten háta mögötti kis faluban" Juli néni, meg Teri néni pletykálkodását kellett volna hallgatni, mi több nyilván engem is, - mint bárki mást a faluban - a nyelvükre vettek volna. Aminek vagy az lett volna a vége, hogy vagy magamat ölöm meg, vagy őket.
Tehát nem az unalomba haltam volna bele, hanem ebbe...

Ezzel szemben egy nagyvárosban szerencsére "senki nem ismer senkit", a szomszédnak hál'Istennek elég, ha maximum köszön az ember, nem muszáj órákig támasztani a kiskaput, megteheted, vagy valóban csak azokkal állsz le beszélgetni, akivel akarsz. Lehet, hogy itt is gondol egy olyat a szomszéd, hogy nahát ez milyen egy zárkózott ember, de "nincs súlya", nincs kihatása az életemre.

Értesz?
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2381

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 04. 06:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Samantha írta:
Egy nagyvárosban szerencsére "senki nem ismer senkit", a szomszédnak hál'Istennek elég, ha maximum köszön az ember, nem muszáj órákig támasztani a kiskaput, megteheted, hogy valóban csak azokkal állsz le beszélgetni, akivel akarsz. Lehet, hogy itt is gondol egy olyat a szomszéd, hogy nahát ez milyen egy zárkózott ember, de "nincs súlya", nincs kihatása az életemre.


Mondok egy egyszerű példát.
Pesten bemegyek egy "közértbe", igaz, hogy ott van 20-50 ember még rajtam kívül, de felveszek egy kosarat, leveszem a polcról azt a kenyeret, ami nekem tetszik, odamegyek a sajtpulthoz, és elveszek egy darab sajtot, ami nekem tetszik. Rosszabb esetben - ha ilyen nincs - odamegyek a sajtpulthoz, és kérek 20 dkg sajtot. Ha állnak előttem a sorban, akkor kívárom, de mindenki - nem foglalkozva másokkal - szintén vár, hogy megvegye a kis sajtját, nem foglalkoznak velem, az eladó kedvesen kiszolgál, ahogy kell. Odamegyek a pénztárhoz - igen, lehet vannak előttem, de szintén nem foglalkoznak velem. Kifizetem, és távozok.

Ezzel szemben "faluhelyen"...az egész falu 50 fős és ismer mindenki mindenkit.
Bemegyek a bótba...
Ja, útközben addig találkozom 5 emberrel, mindegyiknek illik köszönni és legalább 2 - jelentéktelen - mondatot váltani vele.
Bemegyek a boltba. Köszönök, természetesen. Csak hárman állnak előttem a sorban. Várok, közben hallom:
-"Jaj, Jucikám hallottad, tegnap megdöglött a Terka tehene..."
-Óh Irénkém, ha tudnád, alig bírtam felkelni ma, úgy hasogat a derekam...na de ez van, ha már annyi idős az ember, mint mi vagyunk...
- Tudja kedves szomszéd, a fiam tegnap hívott, hogy mi történt mán megint abban a nagyvárosban...

Közben ugye lassan halad a sor, mert a vevő is beszélget az eladóval, - Katikám, tegnap jött friss töpörtyű, vegyél már 20 dekát, nézd milyen szép!!!
Végre sorra kerülök, kedvesen kiszolgálnak itt is, ahogy kell, választhatok itt is, hogy melyik kenyeret szeretném, bár úgy vagyok vele, hogy: "Mindegy, csak adjad már valamelyiket, bármelyik jó lesz...!"-elköszönök, elmegyek.
Közben csend van, mert engem figyelnek, kimondatlanul is érzem, hogy ott van a levegőben. "Na, itt van ez a Szami is, most nézzétek meg! Hogy fennhordja az orrát most is!"
Pedig csak nincs kedvem, nem akarok beszélgetni senkivel, semmiről.

Mikor kilépek a boltból folytatódik az eszmecsere: "Hallottátok, hogy ez a Szami a múltkor kikosarazta a mi Józsinkat? Pedig az egy olyan jóravaló kedves, helyes fiú..."
(Az, hogy ez a Józsi úgy akart "közelebbi kapcsolatba kerülni" velem, hogy be akart dönteni a szénakazalba, mert megszokta, hogy másokkal ezt megteheti, az senkit nem zavart. Meg azt is csak én vettem észre, hogy ez a Józsi mosdatlan és ápolatlan volt. Nálunk sem volt ott vezetékes melegvíz, mégis tudtam tiszta lenni, meg körmöt vágni, meg hajat mosni...vele ellentétben pl.)
"A múltkor volt itt egy legény a szomszéd faluból, az persze tetszett neki! Ilonka mondta, hogy csak úgy illegette magát előtte!
Miért nem jó ennek a mi Józsink?"

Titusz, ez nem kitaláció, én is "éltem" "faluhelyen", tudom, hogy ez megy. Maguk között sem kíméltek senkit, hallottam, hogy örökké köszörülték a nyelvüket valamelyik lányon. Én ott a "pesti lány" voltam, aki:
-Vagy annyira fennhordja az orrát, hogy szóba sem áll a mi fiainkkal,
vagy:
-Elcsavarja az összes fiú fejét.

Most akkor kapásból először is , döntsük már el, hogy melyik az igaz, ugye?
Szóval emiatt nem igazán mondanám ingerszegény környezetnek a falusi létet, sőt még rosszabb ez,mint városban...

Másrészt én Pesten is utálok nem önkiszolgáló közértben vásárolni. Igyekszem is elkerülni azokat. Az önkiszolgálónak megvan az az előnye, hogy ott csak annyit szólnak hozzám, amennyit feltétlenül muszáj.
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2196

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 04. 09:45    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hát igen...A vidéki életnek tényleg vannak olyan negatívumai is amiket fentebb felsoroltál,ha valaki, hát én márcsak tudom...Szóval akkor mégiscsak oda jutottunk,hogy jobb volt akkor neked ott Pesten,egész életedben...Vidéken valszeg hamar megbolondultál volna...Énis csak úgy bírom a dolgot manapság, hogy igyekszek nem emberek közelébe kerülni,ami ügyek vannak velük, azokat jórészt a nejem,vagy a gyerekek intézik...A közmunkát is ezért nem bírtam hosszútávon...A munkával önmagában sosincs bajom,nem vagyok egy semmirekellő figura,de a KÖZÖSSÉGI munkát és dolgokat sehogyse bírom soha...Mondtam a közmunkán is a főnökömnek,hogy küldjön csak ki egyedül a munkavégzésre, megcsinálom én magamban is amit kell, de nem volt erre hajlandó...Ha meg kimentem csoportosan a munkavégzésre, akkor meg a 4-6 másik figura között meg minden bajom volt...Mert ilyenkor már kezdődtek ugye az intrikák,az egymás elleni szövetkezések,manipulációk, egymás kihasználása,átverése...Az ilyesmi dolgokban én meg sohasem szerettem résztvenni...De ha meg egyszer kívül tartottam magamat az ilyesmitöl, akkor az meg azzal járt,hogy ugye rám szállt az egész társaság...Egységesen...Szóval furák ezek a népek nagyon...És számomra rendkívül visszataszítóak...Nade mindegy...A Palatinus strandon akkor nem jártál még soha? Vagy egyszer-kétszer jártál már ott is azért? Ez még mindig nem derült ki...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2381

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 04. 15:47    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Hát igen...A vidéki életnek tényleg vannak olyan negatívumai is amiket fentebb felsoroltál,ha valaki, hát én márcsak tudom...Szóval akkor mégiscsak oda jutottunk,hogy jobb volt akkor neked ott Pesten,egész életedben...Vidéken valszeg hamar megbolondultál volna...Énis csak úgy bírom a dolgot manapság, hogy igyekszek nem emberek közelébe kerülni,ami ügyek vannak velük, azokat jórészt a nejem,vagy a gyerekek intézik...A közmunkát is ezért nem bírtam hosszútávon...A munkával önmagában sosincs bajom,nem vagyok egy semmirekellő figura,de a KÖZÖSSÉGI munkát és dolgokat sehogyse bírom soha...Mondtam a közmunkán is a főnökömnek,hogy küldjön csak ki egyedül a munkavégzésre, megcsinálom én magamban is amit kell, de nem volt erre hajlandó...Ha meg kimentem csoportosan a munkavégzésre, akkor meg a 4-6 másik figura között meg minden bajom volt...Mert ilyenkor már kezdődtek ugye az intrikák,az egymás elleni szövetkezések,manipulációk, egymás kihasználása,átverése...Az ilyesmi dolgokban én meg sohasem szerettem résztvenni...De ha meg egyszer kívül tartottam magamat az ilyesmitöl, akkor az meg azzal járt,hogy ugye rám szállt az egész társaság...Egységesen...Szóval furák ezek a népek nagyon...És számomra rendkívül visszataszítóak...Nade mindegy...A Palatinus strandon akkor nem jártál még soha? Vagy egyszer-kétszer jártál már ott is azért? Ez még mindig nem derült ki...

Azért nyilván van egy "nívó", kollektíva-függő is a dolog.

Szerintem mondtam már, hogy nem, a Palatinus-on nem voltam.
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2196

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 04. 15:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Persze...Ha kivételesen jó társasággal kellett kimenni,akkor nemis volt semmi gondom senkivel...Csakhát ugye az ilyen eset meglehetősen ritka dolog volt mindig...Amúgy érdekes dolog az,hogy sose akartál eljutni a Palatinusra...Se régen,se most...(Jó-jó...Tudom,hogy te megrögzött "Dagályos" voltál világ életedben...)Pedig állítólag nagyon szépen felújították azt is az idők során...Igaz,már az én időmben is nagyon hangulatos,"elit strand" volt annak idején...Hm...Azért én szívesen elmennék oda újra valamikor...De persze ez azért erősen a távoli jövő zenéje...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2381

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 04. 16:10    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Persze...Ha kivételesen jó társasággal kellett kimenni,akkor nemis volt semmi gondom senkivel...Csakhát ugye az ilyen eset meglehetősen ritka dolog volt mindig...Amúgy érdekes dolog az,hogy sose akartál eljutni a Palatinusra...Se régen,se most...(Jó-jó...Tudom,hogy te megrögzött "Dagályos" voltál világ életedben...)Pedig állítólag nagyon szépen felújították azt is az idők során...Igaz,már az én időmben is nagyon hangulatos,"elit strand" volt annak idején...Hm...Azért én szívesen elmennék oda újra valamikor...De persze ez azért erősen a távoli jövő zenéje...

Jó, majd szólj, ha jössz, megyek veled!
Laughing
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2381

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 04. 16:13    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Persze...Ha kivételesen jó társasággal kellett kimenni,akkor nemis volt semmi gondom senkivel...Csakhát ugye az ilyen eset meglehetősen ritka dolog volt mindig...Amúgy érdekes dolog az,hogy sose akartál eljutni a Palatinusra...Se régen,se most...(Jó-jó...Tudom,hogy te megrögzött "Dagályos" voltál világ életedben...)Pedig állítólag nagyon szépen felújították azt is az idők során...Igaz,már az én időmben is nagyon hangulatos,"elit strand" volt annak idején...Hm...Azért én szívesen elmennék oda újra valamikor...De persze ez azért erősen a távoli jövő zenéje...

Különben meg odavoltak, hogy a Dagályt, meg a Rómait is milyen szépen felújították és mindkettő rosszabb lett...
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2381

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 17. 17:41    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Hát...Azért azt se feledd el,hogy minden viszonylagos...Neked fáj az, hogy apa nélkül nőttél fel, nekem meg mondjuk az fáj,hogy nekem meg egy "apa" mellett kellett felnőnöm...Szívesebben nőttem volna fel apa nélkül, mivel én az én apámtol az örökös mocskoláson,büntetéseken,piszkálásokon,pocskondiázásokon kívül szinte sohasem kaptam semmit se...(Na jó... Kaptam azért még mindezeken felül még egy kis nadrágszíjjal való verést is...Méghozzá elég gyakran...Nemis csoda akkor az, hogy már néhány évesen autista,meg Aspergeres lettem...)Szóval hidd el nekem azt,hogy az apa nélküli gyerekkortol néha sokkal,de sokkal rosszabb az,ha van egy gyereknek "apja"...

Jó, igen, persze, tudom.

Apán, én "normális" Apát gondoltam.
Meg arra, hogy "te ,mint Apa," el tudnád hagyni a gyerekeidet? (Költői kérdés...)
Azt kérdeztem, mi visz rá egy Apát arra, hogy otthagyja kiszolgáltatottan a gyerekét a "durvább" szülőre/szülővel?
Igen, én Anya vagyok, nem Apa, de Anyaként - ha szükséges lenne- hamarabb védeném a gyerekem, mint saját magam...

És én is sajnálom, hogy olyan gyerekkorod volt, amilyen.
Én azzal szoktam "vigasztalni" magam, hogy nem ilyen lennék, ha nem ilyen körülmények között nőttem volna fel...bátyámmal szoktunk erről beszélgetni, ő mindig azt mondja, úgysem fogjuk sosem ezeket teljesen feldolgozni, elfelejteni, lelki sérültek vagyunk, leszünk, míg élünk...ez viszont akkor sok családra, sok emberre igaz, sajnos.
Azért meglepő, hogy milyen sok családon belüli erőszakról lehet hallani, úgy általában. Ha jól emlékszem, azt mondták, hogy minden ötödik család érintett.
Ez rengeteg, sosem gondoltam volna, hogy ennyire magas ez a szám...

És akkor még merjük hinni azt, hogy ez ember eredendően jó?
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2381

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 17. 20:37    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Amúgy érdekes dolog az,hogy sose akartál eljutni a Palatinusra...Se régen,se most...(Jó-jó...Tudom,hogy te megrögzött "Dagályos" voltál világ életedben...)

Nem tudom, hogy miért nem akartam menni soha.
Vagy esetleg mégis...
Egyszer elmehettem volna, de nem tetszett a társaság, amelyik hívott, hogy menjek velük. Talán ezért. S ezt az ellenszenvet azóta nem írta felül semmi.
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2196

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 18. 17:09    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hát...Nem tudom,hogy ki találta ki ezt a baromi hülyeséget,hogy "az ember eredendően jó", ugyanis ha ironikus akarnék lenni,akkor ilyenkor azt mondanám,hogy én az olyan állatnak, aki ilyet mond bármikoris,addig verném a fejét a falba,ameddig szuszog...Ilyen marhaságot még kitalálni is...Nekem mindigis más volt az elvem...Mégpedig az,hogy MINDEN EMBER EGY ALJAS MOCSKOS ROHADÉK TRÓGER,KIVÉVE AZOKAT,AKIK IDŐKÖZBEN BEBIZONYÍTOTTÁK AZT, HOGY NEM ILYENEK...Ahogy mondani szokás,eddig még sose faragtam rá erre az elvre...Nade áttérve egy kicsit az apák témájára is...Hogy mi visz rá arra egy apát,hogy elhagyja a gyermekét? Én nem tudom ezt megmondani...De valszeg az lehet az ok,hogy az ilyen " apa" az NEM EMBER!!! Csak valami beszélő biomassza...(És igen...A liberálisok most is mint mindig, elmehetnek a humanista marhaságaikkal az anyjuk hátsójába...Szokás szerint...) Én sohasem lennék képes elhagyni a gyerekeimet...És a gyerekeim anyját se...Viszont hajdanában bele se gondoltam abba,hogy amikor hol ezt a hölgyet izéltem,hol azt, bármi tekintet nélkül arra,hogy egyálltalán ismerem-e az adott hölgyet, meg hogy valamikoris fogok-e még találkozni vele a továbbiakban is, hát...Ha mindebbe belegondolok, bizony sokszor elfog a lelkiismeret furdallás manapság...Merthát azért nem mindenkivel kapcsolatban használtam óvszert...Akkoriban ilyesmi dolgokba bele se gondoltam, de manapság már annál több lelki problémám van emiatt...Ki tudja,hogy hány ismeretlen gyerekem lehet mára már ismeretlen nőktöl? Magyar nőktöl,vietektöl, oroszoktol,ukránoktol,baltiaktol,szlovákoktol,meg a jó Isten tudja,hogy még kiktöl? Iszonyú érzés ebbe manapság már belegondolni...Szóval azt hiszem,hogy bár igyekeztem világ életemben jó ember,és rendes szülő lenni, de azért én sem vagyok teljesen bűntelen...És ez a gondolat egyre nyomasztóbb érzés,ahogy telnek az évek...Egyre nyomasztóbb...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Samantha
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 14:05
Hozzászólások: 2381

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 19. 06:45    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Titusz írta:
Hát...Nem tudom,hogy ki találta ki ezt a baromi hülyeséget,hogy "az ember eredendően jó", ugyanis ha ironikus akarnék lenni,akkor ilyenkor azt mondanám,hogy én az olyan állatnak, aki ilyet mond bármikoris,addig verném a fejét a falba,ameddig szuszog...Ilyen marhaságot még kitalálni is...Nekem mindigis más volt az elvem...Mégpedig az,hogy MINDEN EMBER EGY ALJAS MOCSKOS ROHADÉK TRÓGER,KIVÉVE AZOKAT,AKIK IDŐKÖZBEN BEBIZONYÍTOTTÁK AZT, HOGY NEM ILYENEK...Ahogy mondani szokás,eddig még sose faragtam rá erre az elvre...Nade áttérve egy kicsit az apák témájára is...Hogy mi visz rá arra egy apát,hogy elhagyja a gyermekét? Én nem tudom ezt megmondani...De valszeg az lehet az ok,hogy az ilyen " apa" az NEM EMBER!!! Csak valami beszélő biomassza...(És igen...A liberálisok most is mint mindig, elmehetnek a humanista marhaságaikkal az anyjuk hátsójába...Szokás szerint...) Én sohasem lennék képes elhagyni a gyerekeimet...És a gyerekeim anyját se...Viszont hajdanában bele se gondoltam abba,hogy amikor hol ezt a hölgyet izéltem,hol azt, bármi tekintet nélkül arra,hogy egyálltalán ismerem-e az adott hölgyet, meg hogy valamikoris fogok-e még találkozni vele a továbbiakban is, hát...Ha mindebbe belegondolok, bizony sokszor elfog a lelkiismeret furdallás manapság...Merthát azért nem mindenkivel kapcsolatban használtam óvszert...Akkoriban ilyesmi dolgokba bele se gondoltam, de manapság már annál több lelki problémám van emiatt...Ki tudja,hogy hány ismeretlen gyerekem lehet mára már ismeretlen nőktöl? Magyar nőktöl,vietektöl, oroszoktol,ukránoktol,baltiaktol,szlovákoktol,meg a jó Isten tudja,hogy még kiktöl? Iszonyú érzés ebbe manapság már belegondolni...Szóval azt hiszem,hogy bár igyekeztem világ életemben jó ember,és rendes szülő lenni, de azért én sem vagyok teljesen bűntelen...És ez a gondolat egyre nyomasztóbb érzés,ahogy telnek az évek...Egyre nyomasztóbb...

Na erről beszélek én is: nem mindenki Apa, akinek van gyereke, természetesen arról az esetről beszélek most, amikor a férfi tudja, hogy van gyereke...

A te esetedre: jó hogy eszedbe jut...jobb későn, mint soha. Ez van akkor. Úgysem tudsz már mit tenni utólag...bezzeg ha én utaltam volna ilyesmire, akkor felháborodsz, hogy: "te CSAK ösztönösen férfi módra viselkedve nem hagytál ki egyetlen kedvező alkalmat sem, ha a nőt nem érdekelte a dolog, hogy óvszer nélküli szex van, akkor téged sem, akkor az sem zavart téged, ahogy az sem zavart, ha esetleg házas volt az illető...szerinted a FÉRFI dolga az, hogy minél több helyre "elszórja a magvait", nos, hát akkor ezt megtetted sikeresen,örülj neki továbbra is mint eddig, veregesd magad vállon, hogy: "Szép munka volt, Titusz!", mi gondod van még???!!! Gratulálok újfent!
Igen, jól érzed, ha most némi cinizmust vélsz felfedezni a soraim között. Ez van.
Nem is árt, ha olykor kicsit magadba nézel.

De azért azt is látom, hogy ez még mindig nem akadályoz meg abban, hogy legalább ne hangoztasd fennen, hogy:"magyar nőktöl,vietektöl, oroszoktol,ukránoktol,baltiaktol,szlovákoktol,meg a jó Isten tudja,hogy még kiktöl?" kezdve hányszáz nőt fektettél meg. Anélkül, hogy tekintettel lettél volna bármire is...de folytasd csak a felsorolást, ráérek, hallgatom...elég nagy hsz-eket be lehet ide illeszteni...nyugodtan sorolhatsz neveket is...hátha találunk közös ismerőst is...


Ki mondta, hogy az "ember eredendően jó"?
Jean Jacques Rousseau.
15 évesen, - amikor irodalom órán tanultuk - még akartam hinni ebben.
_________________
A könyvek mindig csodás birodalmat jelentettek számomra - fehér oldalak, fekete tinta...új világok és új barátok vártak. Amikor először ütök fel egy kötetet, izgatottá tesz a várakozás, hogy vajon hová jutok majd el, és kikkel találkozom benne.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Titusz
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2017.07.13. Csütörtök 7:31
Hozzászólások: 2196

HozzászólásElküldve: 2019. 09. 19. 10:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Vagy úgy...Rousseau? Akkor lapozzunk...Abban a senkiházi idiótában akkor most se kellett csalódni, ahogy elnézem...(A liberális követői meg megintcsak elmehetnek a fenébe,jó szokás szerint...) Amúgy ne ess azért túlzásba..."Több száz" megvolt hölgy azért az egy kicsit sok lett volna még nekem is...Elmegy az néhány tucatnak is...Meghát lehet,hogy nincs is tudtomon kívüli gyerekem...Eddig legalábbis még nem keresett meg senki sem ilyesmi dolgokkal...Hála az égnek! Mertha megkeresne,nem tudom,hogy hogyan reagálnék egy ilyen helyzetre...Mit lehetne ilyenkor tennem? Vagy mit tudnék mondani? Halvány elképzelésem sincs a dologrol...Remélem,hogy soha nem is fogok olyan helyzetbe kerülni,hogy ilyesmi dolgokon konkrétan is törni kelljen majd a fejemet...Mert az iszonyatos lenne...
_________________
"Az élet célja a tökéletességre való törekvés. Nem fontos, hogy elérjük a tökélyt, sokkal fontosabb, hogy erre törekedjünk."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Lélekemelő Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3 ... 30, 31, 32, 33, 34, 35  Következő
31 / 35 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.