Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Kedvenc versek 6.
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2, 3 ... 62, 63, 64  Következő
 
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Versrovat
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
heki
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2007.02.12. Hétfő 22:13
Hozzászólások: 1951

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 05. 06:16    Hozzászólás témája: Kedvenc versek 6. Hozzászólás az előzmény idézésével

Visszatekintés...
Sieglinde

Ha nem volnál-elhagynának az álmok
Ha nem volnál-nem lennének vágyak
Ha nem volnál-értelmetlen lenne a lét
Ha nem volnál-keserű lenne a méz
Ha nem volnál-szívemben nem lenne öröm
Ha nem volnál-a tavaszi szél sem köszönt
Ha nem volnál-elfogynának a szavak
Ha nem volnál-fénytelen lenne a nap
Ha nem volnál-a csend is néma lenne
Ha nem volnál-a zene,a dallam mit sem érne
Ha nem volnál-sajogna minden szeretet
Ha nem volnál-hiányod kioltaná életemet
Ha nem volnál-a sárga rózsa is szint váltana
Ha nem volnál-tenyerébe venne a félelem
Ha nem volnál-elveszne minden értelem
Ha nem volnál-szétszakadna a szívem
Ha nem volnál-nem lennének többé utak
Ha nem volnál-elhagyna végleg hitem
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
linus
Orákulum


Csatlakozott: 2005.03.03. Csütörtök 10:53
Hozzászólások: 5584

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 06. 13:13    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kiss Judit Ágnes
geometria

Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen

ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,

mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.
_________________
"Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Elmegyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok."
(Magister Martinus)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 06. 14:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

linus írta:
Kiss Judit Ágnes
geometria

Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen

ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,

mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.

pont a napokban olvastam én is ezt Rolling Eyes
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
linus
Orákulum


Csatlakozott: 2005.03.03. Csütörtök 10:53
Hozzászólások: 5584

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 06. 14:08    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Ejika írta:
linus írta:
Kiss Judit Ágnes
geometria

Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen

ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,

mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.

pont a napokban olvastam én is ezt Rolling Eyes


én most "véletlenül" a régi "Szerelemről, szeretetről...minden, ami benned van" topikban járkáltam.
Elgondolkodtam egy kicsit. Rolling Eyes
_________________
"Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Elmegyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok."
(Magister Martinus)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
perdy
mátrix


Csatlakozott: 2004.07.28. Szerda 16:44
Hozzászólások: 11651

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 06. 17:12    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

linus írta:
Kiss Judit Ágnes
geometria

Az vagy nekem, mi magadnak sosem,
és én benned magamnak idegen
alakként tükröződöm. Szüntelen
felfogni vágylak, s nem lehet. Hiszen

ahol te kezdődsz, ott nekem már végem,
mit érzel, az te és nem én vagyok.
Utánad nyúlnék, s csak magamat érem,
és nem veled, magammal harcolok.
Minek tagadjam? Közös útra vártam,
vagy legalább egy kereszteződésre,
ahol egymásba nyílnánk... Magyarázzam?
Hiába tágulunk bele a térbe,

mindez csak látszat, lázálom, mese,
mert síkjainknak nincsen metszete.
hát ez most nagyon..
_________________
Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
(Fodor Ákos)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 07. 18:41    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szabó Lőrinc


Neved



Kiáltani szeretném, s nem lehet,
még súgni se szabad a nevedet,
még gondolni se, - jaj, elárulom,
pedig belül csak azt visszhangozom,
a hangos titkot, mely életem
úgy édesíti, édes nevedet:
nevedet, édes, a pár szótagot,
mely tündéri burkoddá változott,
röpítő kőzegeddé, nevedet,
mely körém gyújtja az emlékedet,
fűszerként csendít a nappalon át
s beillatosítja az éjszakát,
úgy tapad a számba, tüdőmbe, hogy
már majdnem Te vagy, amit beszívok,
már majdnem Te: minden lélegzetem
veled itat és zsongat édesen:
édes neved betölti szívemet
s csak titka, te, vagy nála édesebb.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 07. 18:43    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szabó Lőrinc

Beszélgetés egy gyufaszállal


Szólj, kis gyufa, melyik a jobb,
mondd, tűz lelke, melyik a rosszabb?

Titkos szikrának lenni, mint a mag,
melyben vágyak s remények alszanak,
őrizni hited és tiszta erőd,
álmodni az emléktelen jövőt,
lehetőségképp, csak mint képzelet,
ragyogni a sötét világ felett,
hogy kincs maradhass, örök szüziség,
bár folyton félsz, hogy egy perc félredob
és ki se gyúltál, máris eltaposnak?

Szólj, kis gyufa, ez volna jobb,
felelj, tűz lelke, ez a rosszabb?

Vagy a másik? az tetszik? az riaszt?
Nyárrá kelteni az alvó tavaszt,
nem maradni titoknak, mint a mag,
vállalni, bármit hoz a pillanat,
ragyogni, mint egy kigyulladt virág,
akarni, hogy rád nézzen a világ,
tékozolni, mint a Nap odafent,
hinni az emlékteremtő jelent,
bár jövőd nincs, a perc már félredob
s egész biztos, hogy rögtön eltaposnak?

Válassz, lélek, melyik a jobb,
válaszolj, sors, melyik a rosszabb?!
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
perdy
mátrix


Csatlakozott: 2004.07.28. Szerda 16:44
Hozzászólások: 11651

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 08. 19:54    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

FÜST MILÁN

ESTE VAN

Mire rám mutatnál: nem vagyok.

Akár a csillag, mely lefut a tétovák előtt: olyan volt életem.

Oly hamari volt csakugyan, oly gyors és hebehurgya ez a lét...

Bizony én el sem tudom hinni, hogy e kuszaság,

E hegyén-hátán bennem tornyosuló összevisszaság most nyugalomra tér.

S elrendeződik-e? - felelj rá hogyha tudsz.

Nagy ívben esteledik körülöttem mindenütt.

Az ég is tágul, gömbölyűbb a föld

S mi apró-cseprő volt: felszívatik.

S egyetlen hang dong: hogy este van.

S egy ujj mutat az ég felé, hogy ott az én utam, mégiscsak ott,

Mert jó valék.

Mert rossz nem tudtam lenni... ama nagy parancsokat

Nem törtem meg, ha ingadoztam is...

Így volt-e, mondd? Felelj rá, hogyha tudsz.

S a borús ég is meghasad vigasztalásomul,

Egy kis derű is lám, mégiscsak jut nekem...

A messzeségben, ott, hol domborul a Csendes Óceán

S mint órjás cet csillog a tenger háta,

Ott képzellek el zöld sziget és zöld árnyékaid,

Hol többé semmi sincs. Ott ferdén fordul el

A föld a semmiség felé. Vigyél el még oda.

Még hazát is találok ott a vég előtt, én hontalan. Jöttöm hírére tán

Akiről álmodék, elémbe fut. Már várnak ott... s ez jól esik.

Így lesz-e, mondd? - Felelj rá, hogyha tudsz.
_________________
Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
(Fodor Ákos)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
perdy
mátrix


Csatlakozott: 2004.07.28. Szerda 16:44
Hozzászólások: 11651

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 08. 19:56    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Fuchs Éva

Életkép 2.





Mikor nagyon magányos vagyok

mikor már hűvösek a hajnalok

csak akkor sírom papírra bánatom

csak akkor mondom el mit álmodom



Amikor magamban dúdolok

és dallamot szól fáradt agyam

dalaim a süketeknek szólnak

képeim mind a vakoknak



Amikor hajnalban zene szól

egy csepp lehull az arcomról

az angyalok megérintenek

álomba segítenek
_________________
Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
(Fodor Ákos)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
perdy
mátrix


Csatlakozott: 2004.07.28. Szerda 16:44
Hozzászólások: 11651

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 08. 20:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Dsida Jenő: Mosolygó, fáradt kívánság

Jó volna ilyen édes-álmoson
ráfeküdni egy habszínű felhőre,
amíg az égen lopva átoson.

Leejtett kézzel, becsukott szemekkel
aludni rajta, lengve ringatózni
acélkék este, bíborfényű reggel.

Felejtve lenne minden lomha kín,
álmot súgna illatosan ágyam:
vattás-pihés hab, lengő grenadin.

És az Isten sem nézne rám haraggal,
csak mosolyogva suttogná a szélben:
Szegény eltévedt, fáradt kicsi angyal.
_________________
Minden megérint.
- Úgy látszik: sose nő be
a szívem lágya.
(Fodor Ákos)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
csend
Adeptus


Csatlakozott: 2006.10.23. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 438
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 09. 17:59    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

József Attila:

MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:

"Én csak voltam! - Én, jaj, vagyok! - Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
Életünk az ember kedve, hanem hol van ő,
Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?"

És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
Feje körül zengő szavak villáma röpül;
No most, no most fölszáll majd az igazi ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság,
Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!...

Világtalan angyalaink sugárlábakon
Átugranak a világi köntörfalakon,
Fölkapják és fölhajítják hozzánk szíveink
S fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint.

És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit,
Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit,
Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot!
S dadogok már, dadogok, de - magamban vagyok.

Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém,
Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!...
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

S elmegyek és másik jön és az is én vagyok:
Elsiklanak talpam alatt sziklás századok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök?
S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök.

Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem
S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?...
Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk
S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk.

1924 első fele

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Bús Királylány
Mester


Csatlakozott: 2005.04.20. Szerda 15:51
Hozzászólások: 1173

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 10. 16:46    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

csend írta:
József Attila:

MINDEN RENDŰ EMBERI DOLGOKHOZ

Van egy színház, végtelen és mibennünk lakik,
Világtalan angyalaink játszogatnak itt,
Nyugtalanok, szerepük egy megfojtott ima.
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

És az ember, szegény ember csak lapul belül,
Benn, magában s ezer arccal egymagában ül,
Három láng nő homlokából, zengő, mély virág
És zokognak, elzokogják a litániát:

"Én csak voltam! - Én, jaj, vagyok! - Én meg csak leszek!
Leszaggattak, elültettek, fognak rossz kezek,
Életünk az ember kedve, hanem hol van ő,
Hol az ember? Hát hiába teremtett elő?"

És az ember, szegény ember, csak lapul belül,
Feje körül zengő szavak villáma röpül;
No most, no most fölszáll majd az igazi ima!
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

Jön a gond és jön az asszony, jön a gyávaság,
Jön a kétség, jön a vágy és jön az árvaság
S valamennyi fölsikolt és eggyé alakul:
Magad vagy és magad maradsz magadnak rabul!...

Világtalan angyalaink sugárlábakon
Átugranak a világi köntörfalakon,
Fölkapják és fölhajítják hozzánk szíveink
S fölkapnak és eldobnak a szívünkből megint.

És muszáj és meg kell tenni, szólni valamit,
Ami vagyok, gyémánt, amely látóra vakit,
Az egyetlent, ezt a soha nem látott rabot!
S dadogok már, dadogok, de - magamban vagyok.

Ó angyalok, segítsetek. Hol van az a fény,
Amelyikről tudtam egyszer, hogy az az enyém,
Amelyik majd szól helyettem. Az álom fia!...
És a dráma mindig mindig csak tragédia.

S elmegyek és másik jön és az is én vagyok:
Elsiklanak talpam alatt sziklás századok -
Mit akarok? s akarjak-e? Mi az az örök?
S könnyű porban hullnak reánk az örök rögök.

Tiszta gyümölcs, férges gyümölcs egy ágon terem
S könnyen adják, könnyen veszik, de mi lesz velem?...
Pokolbeli gonosz tenger vonagló agyunk
S világtalan angyalaink mi magunk vagyunk.

1924 első fele



huhhhhh...... Crying or Very sad
_________________
"...szól a szem és szól a szív:
folyamodnak teérted...."

queen
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
linus
Orákulum


Csatlakozott: 2005.03.03. Csütörtök 10:53
Hozzászólások: 5584

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 11. 20:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nemes Nagy Ágnes - Egy ismeretlen

Egy ismeretlen, kongó, nagy szobában,
hol néhány szék van és egy zongora,
itt mondanám meg, hogy már nem szeretlek,
s talán nem is szerettelek soha.

S átölelne a kongó, ismeretlen,
s egyedül maradhatnék, mint a fa,
jutalmául, hogy bátran ezt hazudtam,
mert oly nehéz. De hol van a szoba?
_________________
"Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Elmegyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok."
(Magister Martinus)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 14. 19:19    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Egy amatőr művészi fórumon találtam

Felkavart állóvíz

Ne légy dühös, kedves.
Gondolj bele - a régi,
nyugodt, izgalmaktól mentes
világban bosszúsnak lenned
nem volt mitől -
lassú, langyos víz
egyformán dongta körül
békés, ám unalmas életed.

Most minden idegesít,
mert felkavarodott
a tompa, mély állóvíz,
apró mágnesek
és elektromos áramkörök
zaklatnak állandóan,
s nyugalmad elveszett,
odavan…

De gondolj bele,
s nézz lelked mélyére:
melyik állapot kell
testednek-lelkednek
leginkább?
Ha parancsolhatnál érzéseidnek,
melyiket választanád -
úgy őszintén, igazán?

/Magdileona/
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
csend
Adeptus


Csatlakozott: 2006.10.23. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 438
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 16. 18:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Valakinek, aki erre járt


Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.

Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.

Halk lüktetés feszíti
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.

(Hugo von Hofmannsthal)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Versrovat Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2, 3 ... 62, 63, 64  Következő
1 / 64 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.