Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Kedvenc versek 6.
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, ... 62, 63, 64  Következő
 
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Versrovat
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 16. 19:13    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

csend írta:
Valakinek, aki erre járt


Elmúlt dolgokra emlékeztetsz,
melyeknek titka bennem él.
Te vagy a lélek húrjain
a susogó éjjeli szél.

Te vagy titokzatos
hangja a sóhajos éjnek,
mikor kint felhők siklanak,
s egy álmot félbetépnek.

Halk lüktetés feszíti
a kéklő végtelent,
s az ágak közt, az éjben
lágy remegés dereng.

(Hugo von Hofmannsthal)

nagyotnyelősemo.... sad5
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
dörmi...
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2003.12.08. Hétfő 18:59
Hozzászólások: 2193

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 16. 19:19    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

József Attila: Harag

Busulsz-e, Pista?... A tépett esőben
szél vergődik, mint hálóban a hal...
Busulsz-e, mondd? És játszol-e merően
az uccák lucskos csillámaival?

Én fázom s búsulok. Arcomba támad
a híg nedvesség s nem hevít harag.
A harag tüzet kér s ellép. A bánat
jön aztán, kémlel és velünk marad.

Figyelmeztet-e munka közben téged
e bánat, mely énhozzám sír, eseng, -
hogy eltávozott, lassan mint a vének,
barátod és helyébe ült a csend?

Én is dacolni fogok, attól félek,
hisz nem ismerem eléggé magam.
De sajnálnám, ha elveszítenélek
s nem kérdezhetném: hát veled mi van?...

Tudtam, hogy örökre összeveszhet
egy semmiségen két örök barát,
de nem hittem, hogy vélem is megeshet,
ami a halálnál ostobább.

_________________
"Két szóval elmondhatom, amit az életről megtanultam: megy tovább." (Robert Frost)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 16. 19:40    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

SZABÓ LŐRINC: NEM NYÚLOK HOZZÁD, CSAK NÉZEM, HOGY ALSZOL

Úgy közeledem hozzád, lopva, félve,
szívenütő és vonzó rettegéssel,
mint óvatos sün alvó viperához.
- Nem, nem, bocsáss meg, kedves! Nem tudom,
miért gyötör ma ily hisztérikus
és gyáva vágy, hisz oly szelíden alszol,
mint ártatlan virág az éji réten,
és álmodban is úgy játszol velem,
mintha a gyerekünkkel játszanál.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol,
kitakarózva, önfeledten... Óh,
hadd szívjam messziről hajad szagát,
hadd nézzem élő csontjaid s husod
isteni-mély nyugalmát - : hátha mégis
enyhülne bennem ez a szomorú
és bizalmatlan, örök társtalanság,
mely téged is csak rettegve kiván
s melynek szülője és dajkája csak
a rossz lélek s rossz lelkiismeret.
Félek tőled és őrjöngve kivánlak;
szeretlek, s mégis mindig titkolom;
vágyom reád, és mégis úgy megyek
hozzád, mint ellenséghez... Óvatos
lelkem tüskéit fordítom feléd, mert
azt hiszem: te is arcom mása vagy
s megölsz vagy megrontasz a szerelemben.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.

Nem nyúlok hozzád: az én tépelődő
s máskor eszeveszetten állati
szerelmem néked visszás, érthetetlen...
Igazad van... Nem vonzó rettegésben
és ideglázban nagy a szerelem,
hanem mikor oly ősi nyugalommal
ölelkezünk, hogy még észre se vesszük
s máris egymásban alszunk -: igen, így
süllyedünk vissza istenbe, csak így
s ilyenkor mély szerelmünk, mint a föld
és egyszerű, mint a halál s az élet,
melyeknek öntudatlan kezei
kötötték s majd feloldják köldökünket.

Nem nyúlok hozzád, csak nézem, hogy alszol.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 16. 19:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szabó Lőrinc: Kenyér

Beléd haraptam, áldott kenyér,
és elborzadtam – Habfehér
tested kisértete oszlani
kezdett, zöldülni s foszlani,

s köröttem az eltünt szobák
falain, az utcán, a városon át
őt láttam mindenütt, csak őt,
a milliárdlelkű mezőt,

ahogy szétcsapott, ringva, – már
tenger volt, végtelen határ,
zöld végtelen, aztán rőt-arany.
Hány kalász élt ott, boldogan,

hány külön-külön kis akarat,
s minden kalászban mennyi mag,
és minden magban mennyi mult
s mennyi jövendő párosult!

– Aztán egyszerre magamat
láttam, e roppant áradat
gyilkosát, isten gyilkosát,
aki kaszával belevág

az örök csodába, töri, üti
a szent anyagot, megsüti
s eszi istent, aki test, aki vér –
S letettelek, darab kenyér,

s fölvettelek, elnéztelek,
magamban éreztem az életedet, –
aztán lassan úgy ettelek tovább,
mint a hivő az úrvacsorát.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 16. 19:47    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Káprázat

Szabó Lőrinc


Először a szem csókol, aztán a kezem,
mint tenger ömölsz el érzékeimen,
mint tenger ömöllek én is körül,
aztán part s tenger összevegyül,

s együtt, egymás partján heverünk; –
vagy nyári réten ringat gyönyörünk,
s mi vagyunk a virág, az illat, a nap
s a lepkék bennünk párzanak; –

vagy a felhők vagyunk ott az égen: igen,
azok is oly tengerszerüen
lüktetnek és hullámzanak,
egymáson átáramlanak; –

vagy mit tudom én! – – Részeg vagyok,
húnyt szemmel apadok, áradok,
és ahogy a csókodba veszek,
a mindenséggel keveredek,

s a mondhatatlant mondanám,
de összevissza dadog a szám,
hogy áramok, és hogy emelsz, ölelsz,
s szikrát vet a test és fellobban a perc –

óh, gyúló lánghalál! – Elégtek, szavak? –
Villámok vad deltája szakad
lelkünkbe, s mi eltününk, mint a fény,
érzékeink káprázó tengerén.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 16. 19:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

KOPOGTATÁS NÉLKÜL


Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
szalmazsákomra fektetlek, porral sóhajt a zizegő szalma.

A kancsóba friss vizet hozok be néked,
cipődet, mielőtt elmégy, letörlöm,
itt nem zavar bennünket senki,
görnyedvén ruhánkat nyugodtan foltozhatod.

Nagy csönd a csönd, néked is szólok,
ha fáradt vagy, egyetlen székemre leültetlek,
melegben levethetsz nyakkendőt, gallért,
ha éhes vagy, tiszta papirt kapsz tányérul, amikor akad más is,
hanem akkor hagyj nékem is, én is örökké éhes vagyok.

Ha megszeretlek, kopogtatás nélkül bejöhetsz hozzám,
de gondold jól meg,
bántana, ha azután sokáig elkerülnél.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 16. 19:58    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

HAJAD AZ UJJAMÉ...


Hajad az ujjamé, a szoknyád alatt
Ámulva búvik a szivem
S zizegve hull a naptár levele.

Vén küszöböm sír, mint a gyerek
Amikor jössz, hogy többször gyere.

Erős csapatban régi napjaim
Elfúlva rágják a fülem -
Bennünket mért nem csókoltál belé?

És nem értik, hogy sápadtak, buták,
Hogy fényük nem lehet a szemedé!
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 16. 20:01    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

KULTURA


A virág elfáradt már szagosodni.
Unta,
hogy mifenének tettük asztalunkra.
S igyekezett árnyékot vetni,
nagyobbat, mint a kertben
s elfáradt, mikor nem néztünk oda.

De észrevettem.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 16. 20:05    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

TEDD A KEZED


Tedd a kezed
homlokomra,
mintha kezed
kezem volna.

Úgy őrizz, mint
ki gyilkolna,
mintha éltem
élted volna.

Úgy szeress, mint
ha jó volna,
mintha szívem
szíved volna.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 18. 19:32    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

SZERETNÉM, HA VADALMAFA LENNÉK!


Szeretném, ha vadalmafa lennék!
Terebélyes vadalmafa;
S hogy testemből jóllakhatna
Minden éhező kis gyermek
Árnyaimmal betakarva.

Szeretném, ha vadalmafa lennék
S minden egyes árva gyermek,
Ha keserű könnye pereg,
Felkeresné s könnyeivel
Öntözné meg a tövemet.

Szeretném, ha vadalmafa lennék,
Mi ha majd egykor kiszárad
És a tél apó kivágat,
Lángjaival felszárítná
Könnyeit a bús árváknak.

S ha csakugyan vadalmafa lennék,
Volna öröm a földön és
Sehol semmi bú, szenvedés
S a mosolygó fejeket nem
Bántaná az elköltözés.
(József A.)
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 18. 19:42    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

A FÁN A LEVELEK...


A fán a levelek
lassan lengenek.
Már mind görbe, sárga
s konnyadt, puha.

Egy hallgatag madár
köztük föl-le jár,
mintha kalitkája
volna a fa.

Igy csinál lelkem is.
Jár-kel bennem is,
ágról-ágra lépked
egy némaság.

Szállhatnék - nem merek.
Meghajlik, remeg
a galy, vár és lépked
a némaság.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 18. 19:45    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

AMIT SZIVEDBE REJTESZ


Freud nyolcvanadik
születésnapjára

Amit szivedbe rejtesz,
szemednek tárd ki azt;
amit szemeddel sejtesz,
sziveddel várd ki azt.

A szerelembe - mondják -
belehal, aki él.
De úgy kell a boldogság,
mint egy falat kenyér.

S aki él, mind-mind gyermek
és anyaölbe vágy.
Ölnek, ha nem ölelnek -
a harctér nászi ágy.

Légy, mint a Nyolcvan Éves,
akit pusztítanak
a növekvők s míg vérez,
nemz millió fiat.

Már nincs benned a régen
talpadba tört tövis.
És most szivedből szépen
kihull halálod is.

Amit szemeddel sejtesz,
kezeddel fogd meg azt.
Akit szivedbe rejtesz,
öld, vagy csókold meg azt!
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
Ejika
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.01. Péntek 22:08
Hozzászólások: 6393
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 18. 19:48    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

GYERMEKKÉ TETTÉL


Gyermekké tettél. Hiába növesztett
harminc csikorgó télen át a kín.
Nem tudok járni s nem ülhetek veszteg.
Hozzád vonszolnak, löknek tagjaim.

Számban tartalak, mint kutya a kölykét
s menekülnék, hogy meg ne fojtsanak.
Az éveket, mik sorsom összetörték,
reám zudítja minden pillanat.

Etess, nézd - éhezem. Takarj be - fázom.
Ostoba vagyok - foglalkozz velem.
Hiányod átjár, mint huzat a házon.
Mondd, - távozzon tőlem a félelem.

Reám néztél s én mindent elejtettem.
Meghallgattál és elakadt szavam.
Tedd, hogy ne legyek ily kérlelhetetlen;
hogy tudjak élni, halni egymagam!

Anyám kivert - a küszöbön feküdtem -
magamba bujtam volna, nem lehet -
alattam kő és üresség fölöttem.
Óh, hogy alhatnék! Nálad zörgetek.

Sok ember él, ki érzéketlen, mint én,
kinek szeméből mégis könny ered.
Nagyon szeretlek, hisz magamat szintén
nagyon meg tudtam szeretni veled.

_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
csend
Adeptus


Csatlakozott: 2006.10.23. Hétfő 18:50
Hozzászólások: 438
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 19. 16:57    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Reményik Sándor: Hegedű sír

Hegedű sír, magányos hegedű
A roppant csillag-kupola alatt.
Oly kristálytiszta üveghangokon
Jajdul a végtelenbe valaki;
Úgy ostromol Istent és éjszakát,
Könyörög, lázad, adja meg magát,
Hogy lehetetlen meg nem hallani.

És mennyi ilyen kristály-hegedű -
És mennyi ilyen harmat-tiszta hang -
És megváltásra méltó mennyi bánat
Az örök csillag-kupola alatt.

Ha ezeket nem hallja senki sem,
Ha ezeket nem bánja senki sem:
Mért hallaná meg az én hangomat

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Tendra
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2004.10.15. Péntek 9:29
Hozzászólások: 2150

HozzászólásElküldve: 2008. 04. 19. 17:58    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

egy helyi poéta verse Csabi emlékére, sokunknak sokat jelent

Egyetlen oszlop volt,
Mi az útjába akadt,
Az ajtón berontott,
S a testén végigszaladt.

Ott feküdt a Csabi,
Az autó gyomrában,
A művház közelében,
A holdfény árnyékában...

...

Rövid az élet,
Múlnak a napok,
S oly kevés az
Mit magamból itt hagyok.

Emlékek, barátok?
Kettétört családok...
Hit, szeretet, béke?
Szertefoszlott álmok...

Kegyetlen a sors,
Hogy ilyet képes tenni.
Hogy kell ahhoz élni,
Hogy így keljen büntetni?

Dolgozni, szeretni?
Becsületben élni?
Minden embertársnak
Jó barátja lenni?

Kihúzni a bajból
Ki csúnyán beragadt?
Reményt adni annak,
Kit a világ cserbenhagy?

Suhanni az úton,
Akár a gondolat?
Éjjel-nappal menni,
Míg egy perced sem marad?

Mindig és mindenhol
Tettre készen állni?
Saját két kezeddel
Az utadat vájni?

Gyermekkori álmot,
Felnőtt ként élni?
Gyermekeid álmát,
Féltőn megőrizni?

Terveket szőni, mik
Lassan valóra váltak?
Élni a jövőnek, és
Nem csupán a mának?

Példát mutatni e
Lusta világnak?
...
Vagy?...

Okot a részegnek,
Hogy szavát ne állja?
Helyette a kéziféket
Őrült mód cibálja?

Az életeddel fizetni
A megérdemelt pénzért?
A halálba rohanni,
Az éjszakai bérért?

Józannak maradni,
Mikor mindenki kába?
Irányt mutatni
A sötét éjszakába?

Válogatás nélkül
segíteni másnak?
Tudatosan éli e
Nehéz hivatásnak?

...

Sorolhatnám még,
Hogy mi ,,okot adhatott",
De ez sem magyarázná
Azt a szörnyű napot.

Talán, mindennek
Megvan a maga oka,
S lehet, csak az
Ember oly ostoba,

Hogy nem látja be:
E födi léten túl
Lehet másik élet,
Ahol az életedet te tovább éled.

Meglehet, túl jó volt
E földi világba,
S épp kellett egy ÉSZ
Az égi tartományba.

Lehet, hogy egy álom
Válhatott valóra,
Egy távoli, másik
Dimenzióba.

Hisz míg köztünk volt,
Vigyázott Ő miden barátra,
S most fentről vigyázhat,
Talán így mindenki másra!

A sárga villogóról
Ő jut majd eszünkbe,
S az emléke sokszor
Könnyet csal szemünkbe.

De mosolyát, örökre
Megőrzi az élet,
Mi gyermekei arcán
Talán újjáéled.

S ha majd a három csöppséget
Újra mosolyogni látjuk,
Tudni fogjuk: Fentről,
A Csabi vigyáz rájuk.

Emlékezzünk hát,
Csendben, magunkban.
Megőrizve tetteit
A gondolatunkban.

Hisz, kire emlékszünk,
Az nem hal meg soha!
Míg megőrzi a szívünk,
Ő nem hagy el soha.

Holnapra tűnjön el
A szívünkből a harag,
S emlékezzünk arra,
Mi egy Emberből itt marad!
_________________
Mindannyian haladunk az élet különböző ösvényein, de mindegy hogy
merre megyünk, magunkkal viszünk mindenkiből valami kicsit - jót is,szépet is és rosszat is!!!
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Lezárt téma: ide nem írhatsz választ, és nem szerkesztheted a hozzászólásaidat.    Tartalomjegyzék -> Versrovat Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, ... 62, 63, 64  Következő
2 / 64 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.