Útszéli kavicsok :)

szürke

Sziasztok, Smile

Lepke!

Imádom az idézetedet!!!

" legyen erőd lennt hagyni, amit nem tudsz felemelni! :"
valahogy így hangzik!
De csak ha segítséggel sem megy.... és nem éri meg a befektetett energiát... mert Ő maga sem akarja... mert és ez a kulcsszó Mert meg kell adni a Tiszteletet a másik döntésének.
Vannak alkalmak amikor a Tisztelet győz a vágy és az álom felett....

persze ez egy hosszú gondolatsort elindító idézet... de nagyon jó! Smile

na mindegy... Smile

szeretnék egy topikot indítani...

kavicsok az út szélén, azaz útszéli kavicsok címmel... amikel kacsázkatunk jókat ... Smile

a vítükrén Smile

olyan tanmesékre gondoltam amik elgondolkodtatók lehetnek...
nagyapám és apám meséltek gyakran nekem ilyeneket... aztán később magam kedvére leltem párat....

Biztosan sokan ismeritek... és nem is lenne szabad ilyen gyorsan összecsapnom... de rövidítve mesélnék egyet amit egyszer régen ajándékba kaptam. Nem itt a harmón.

Egy öreg és egy fiatal indián beszélget egymással... Apa és Fia...

Tudod fiam .. mineden emberben két farkas vívja ádáz életreszóló vad csatáját.../ meséli az apa/
-Milyen két farkas?
-a Szeretet, a becsület, a jóság, a Könyörület ...azaz az a farkas aki
a jót testesíti meg. -- a másik a gonoszság,az irígység, aaz álnokság..stb.
tehát a minden rossz megtestesítője.

-Mondd Apám? És melyik farkas kerül ki végül győztesként e harcból?
az öreg indián mosolygott szeméből és szívéből áradó minden szeretetével fia vállára tette a kezét és csöndben csak ennyit mondott
Amelyiket eteted Fiam! Smile

Téged Szentem Smile

amindenség ragyogásával... ahogy és amikor akarod.... majd...ahogy írtam már... szeretlek...

bbemes

Nemrég kaptam Alexától:

Egyszer egy jól kereső apa úgy döntött, elviszi vidékre 7 éves
kisfiát azzal a céllal, hogy megmutassa neki, milyen szegény emberek is vannak, és hogy a gyermek meglássa a dolgok értékét, és felfogja azt, hogy milyen szerencsés családban él.

Egy egyszerű falusi család házában szálltak meg, ahol egy napot és egy éjszakát töltöttek. Amikor hazafelé tartottak, az apa
megkérdezte fiát:
-Nos, mit gondolsz erről az útról?
-Klassz volt, apa!
-Láttad, hogy némelyek milyen szükségben és szegénységben élnek?
-Igen.
-És miből következtetsz arra, hogy vannak, akik nagy szegénységben élnek?
-Abból, Apa, hogy nekünk pl. egy kutyánk van, nekik négy. Nekünk egy medencénk van otthon, ők meg egy tó partján laknak. A mi kertünket lámpák árasztják el fénnyel, az övékére pedig csillagok világítanak. A mi udvarunk csak a kerítésig tart, az övéké addig amíg a szem ellát. És végül láttam, hogy nekik van idejük beszélgetni egymással, és hogy boldog családként élnek. Te és Anyu viszont egész nap dolgoztok, és alig látlak titeket.

Az apa csak fogta a kormányt, vezetett csöndben, mire a kisfiú hozzátette:
-Köszönöm Apa, hogy megmutattad, milyen gazdagok is lehetnénk.
_________________
Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.
/Fodor Ákos: Jókívánság/

szürke

hana

Ez videó, de szerintem ide...

http://index.indavideo.hu/video/A_nagykorut_Don_Quijoteja
_________________
Érezd magad jól!Későbbre jár, mint gondolnád!

Skar

Ez nagyon jó!

A gazdagfiús történetet viszont könyörgök, nem lehetett volna kicsit élethűbben írni meg? Semmi kétség, hogy volt már ilyenre példa, mondott ilyet kiskölyök, meg minden, deennek így olyan de olyan tintaszaga van. Very Happy

_________________
http://kergezerge.blog.hu
http://klasszikusasztrologia.blog.hu

"De nem lehet a vége felé sem ilyen a világ
Ébresszük fel, nézze már meg magát
Úristen mért ordít úgy ez az állat
Jó egyedül van, de mások ám aludnának"

hana

bbemes

Skar

Szokott menni. Volt már hogy besokalltam továbbküldött viccek vagy tanmesék sírnivaló nyelvezetén, helyesírásán vagy azon, hogy idétlenül fordították angolból, úgyhogy ilyenkor fogom és kijavítom, vagy teljesen átírom, mielőtt továbbküldeném.
_________________
http://kergezerge.blog.hu
http://klasszikusasztrologia.blog.hu

"De nem lehet a vége felé sem ilyen a világ
Ébresszük fel, nézze már meg magát
Úristen mért ordít úgy ez az állat
Jó egyedül van, de mások ám aludnának"

bbemes

_________________
Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.
/Fodor Ákos: Jókívánság/

hana

Viccet félretéve egyáltalán nem zavar még ha százszor is kapom meg, mert inkább ezt, mint valami emeletes baromságot, ebből is lehet látni, mire fogékonyak az emberek.
_________________
Érezd magad jól!Későbbre jár, mint gondolnád!

bbemes

A magányosan élő szerzetes remetéhez egyszer emberek jöttek. Megkérdezték tőle:
- Mire való, hogy életed nagy részét itt töltöd el csöndben és magányban?
A remete éppen azzal foglalatoskodott, hogy vizet mert egy ciszternából, az esővíz összegyűjtésére szolgáló mély kútból. Fölfigyelt a kérdésre, s munka közben odaszólt a látogatóknak:
- Nézzetek bele a ciszternába! Mit láttok?
Az emberek kíváncsian körülvették a szerzetest, és próbáltak beletekinteni a mély kútba:
Nem látunk semmit - mondták kisvártatva.
A remete abbahagyta a vízmerítést, pár pillanatnyi csöndet tartott. A látogatók feszülten figyeltek rá, mozdulni sem mertek:
- Most nézzetek bele a kútba egyenként, csöndesen. Mit láttok?
A látogatók érdeklődéssel hajoltak egyenként a kút fölé, s felkiáltottak:
- Saját arcunkat látjuk a kútban!
- Bizony, amíg zavartam a vizet - mondta a remete -, nem láttatok semmit. De a csöndben és a nyugalomban megismeritek önmagatokat.
A látogatók megértették a remete tanítását.

/Erhart Kaestner: Mire való a csönd?/
_________________
Legyen erőd lent
hagyni, amit nincs erőd
följebb emelni.
/Fodor Ákos: Jókívánság/

Caravell

A piros üveggolyó

A nagy depresszió évei alatt egy dél idahoi falucskában laktam. Reggelenként megálltam Miller úr zöldséges standja előtt, hogy az éppen szezonban levő zöldségből, gyümölcsből vásároljak. Az étel és a pénz igen kevés volt abban az időben, ezért sokszor cseretárgyakat ajánlottak fel a vásárlók az árúért. Egyik nap Miller úr egy zsák krumplit pakolt nekem, amikor észrevettem egy nagyon sovány kisfiút, aki szakadt, de tiszta ruhában epekedve nézte a zöldbabot.
Kifizettem a krumplimat, de közben engem is megragadott a gyönyörű zöld babos kosár látványa. Miközben azon gondolkodtam, hogy vegyek-e belőle, végighallgattam Miller úr és a rongyos ruházatú kisfiú beszélgetését.

- Hello Barry, hogy vagy?
- Hello Miller úr. Jól, köszönöm jól. Csak csodálom a babot... nagyon jól
néz ki.
- Nagyon finom is. Hogy van az anyukád?
- Erősödik, napról-napra erősödik.
- Az jó. Segíthetek valamiben?
- Nem uram. Csak csodálom a babot.
- Szeretnél belőle hazavinni?
- Nem uram. Nincs mivel fizetnem.
- Nos, mid va n, amire elcserélhetném a babot?
- Csak egy üveggolyóm van.
- Tényleg? Hadd nézzem csak.
- Tessék, itt van. Nagyon szép.
- Igen, azt látom. Hmmm, csak egy baj van, ez kék és én a pirosat szeretem. Van esetleg egy piros üveggolyód otthon?
- Nem egészen... de majdnem.
- Mondok én neked valamit. Vidd haza ezt a zsák babot és mikor legközelebb erre jársz, hozd magaddal a piros üveggolyódat, hogy megnézhessem.
- Rendben van. Köszönöm Miller úr.

Miller asszony, aki a közelben állt odajött hozzám, hogy segítsen. Egy mosollyal így szólt:
- Van meg két ilyen fiúcska ebben a faluban, mindhárman nagyon szegényes körülmények között élnek. Jim szeret velük üzletelni babért, almaért, paradicsomért vagy ami éppen van. Amikor visszajönnek a piros üveggolyóikkal, és mindig visszajönnek, Jim úgy dönt, hogy mégsem tetszik neki a piros, és hazaküldi őket egy zsák valamilyen zöldséggel, és azzal, hogy hozzanak valamilyen más színű üveggolyót, narancssárgát például.

Mosolyogva jöttem el az árusbódétól, teljesen meghatódva Miller úr tettén. Nem sokkal később Colorado államba költöztem, de soha nem feledtem ennek a férfinak a ,,csere" üzletét. Aztán eltelt jó néhány év... Nemrégiben látogatóban jártam Idaho államban, és felkerestem néhány barátomat abban a régi kis falucskában. Mikor megérkeztem hallottam, hogy Miller úr meghalt és pont akkor van a temetése. Mivel a barátaim el szerettek volna menni a temetésre, hát én is velük mentem. Mikor megérkeztünk a ravatalozóba, beálltunk a sorba, hogy a halott hozzátartozóival együtt részvétünket kifejezhessük Miller asszonynak.
Előttünk a sorban állt három fiatalember. Egyikőjük katonai egyenruhában volt, a másik kettő pedig fekete öltönyben, igen elegánsan volt felöltözve... Mikor rájuk került a sor Miller asszonyhoz léptek, aki mosolyogva nézet rájuk férje koporsója mellől. Mind három fiatalember megölelte, és megpuszilta az asszonyt, beszéltek vele pár szót, majd a koporsóhoz léptek. Az asszony lágy, könnyes kék szemei követték lépteiket, amint ők egyenként megálltak egy pillanatra a koporsónál, megfogták a halott kezet, majd tovább indultak. Mindhárman szemeiket törölgetve hagyták el a ravatalozót. Mikor ránk került a sor, elmondtam Miller asszonynak, hogy ki is vagyok, és megemlítettem neki azt a régi történetet, amit mesélt nekem három kisfiúról és az üveggolyóikról.

Csillogó szemekkel megfogta kezemet, és odavezetett a koporsóhoz.
- Az a három fiatalember, akik épp ön előtt voltak, az a három kisfiú, akikről akkor meséltem. Épp most mondták el, hogy mennyire értékelték, ahogy Jim bánt velük. És most végre, hogy Jim már nem tudja meggondolni magát a színt vagy a méretet illetően... eljöttek, hogy kifizessek tartozásukat...
Soha nem voltunk gazdagok ezen a földön, de biztos vagyok benne, hogy Jim ebben a pillanatban a leggazdagabb embernek tartaná magát.
Ekkor szerető gyengédséggel felemelte az élettelen újjakat. A férje keze alatt három fényes piros üveggolyó pihent
_________________
„Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak?”
(E. A. Poe)

Skar

OFF

szürke

szürke