Mi az, ami ma elszomorított? 6.

hangya

Érdekes, amit mondasz a nyelvekről, Titusz.
Ahány nyelvet értek, annyi nép gondolkodásmódjába látok bele. Mert a nyelv tükrözi a legeslegjobban, hogy hogyan gondolkodik egy nép. Ha más nyelven olvasol, annak egészen más hangulata, kicsengése van, mintha magyar fordításban olvasnád ugyanazt.
Természetesen abban egyetértünk, hogy a világ legszebb és legkifejezőbb nyelve a magyar.
De bizony mondom, hogy ugyanaz a könyv oroszul egészen másként érinti meg az embert.
_________________
Tudom, hogy hiszem.

Samantha

Samantha

hangya

Jadis

hangya

Teljesen egy nézeten vagyunk, Jadiska!

Én németül, oroszul és angolul voltam szerencsés tanulni. A lelkemhez legközelebb az orosz áll, németül lazán beszélek, de utálok olvasni. (Egy féloldalas körmondaton kell végigrágnom magam, mire megtudom, hogy az első szavak jelentése igaz, vagy nem. Very Happy

) Angolul megszólalni sem merek, de könyveket olvasok. Annyira plasztikus kifejezései vannak, hogy nem lehet meg nem érteni. OK. De ha nekem kellene mondani, ez a plasztikus, olvasva teljesen logikus kifejezés magamtól nem fog eszembe jutni.

Az egyes szavak jelentéstartalma szerintem a németben közelíti meg legjobban a magyart. De mindig csodálattal tölt el, amikor felfedezem, hogy pl. angolban miért pont azt a szót alkalmazzák abban a szövegben. Sokszor a kis szótár is elegendő, ha éppen szótár kell, amiben csak a leggyakoribb jelentés van benne. Az ember az alap jelentésből békében rá tud érezni az aktuális jelentésre.
_________________
Tudom, hogy hiszem.

Jadis

A latin még olyanabb, hogy csak a mondat legvégén tudod meg a jelentést, ugyanis nincs kötött szórend. Ráadásul a latinhoz elengedhetetlen a szótár, mert koránt sem biztos, hogy az első egy-két jelentés az éppen aktuális. Az angolban, ahogy mondod, ez sokkal egyszerűbb (bár hozzáteszem, hogy Shakespeare-t nem biztos, hogy tudnánk így olvasni).

A némettel kultúrális kapcsolatunk is volt, sokszor felismerhető ez tükörjelentésű kifejezésekből (akár igekötők, összetett szavak szintjén), illetve nálunk honos német eredetű szavakból is.

Japánban pedig nagyon jellemző, hogy egy-egy szó, kifejezés több jelentésréteggel rendelkezik, sokszor nem is lehet egy szóval kifejezni más nyelveken ugyanazt. Ezt is érdekesnek találom, sokat elárul a japán emberekről.

Külföldieknek mindig két példát szoktam hozni, amiből látszik, hogy a magyar nyelv másképp gondolkodik az indoeurópai nyelvekhez képest:
1) A magyarban nem tesszük ki a többesszám jelét, ha előtte van határozott vagy határoztalan számnév (pl. egy kutya, sok fa stb.), hiszen a számnévvel elmondtuk, hogy többről van szó, nem kell megismételni az információt.
2) Páros szerveinket egyes számban használjuk (kar, láb, vese stb.), ami így egyben jelenti mindkét darabot, hiszen ez az egész-séges állapot. Ha esetleg elveszti valaki az egyiket, akkor az fél karú, fél lábú stb. lesz, jelezve, hogy már nem egész, hiányzik neki valami.

(Hozzáteszem, hogy az indoeurópai nyelveknek is megvan a maga logikája mindkét esetre:
1) egyeztetik a számnevet és a főnevet, hogy egyértelműen látsszon, miből is van több
2) ha valamiből kettő van, az ugye nem egy, tehát többes szám)
_________________
"Megtanítani semmit nem lehet az embernek, csak segíteni, hogy rátaláljon önmagán belül."
/Galileo Galilei/

hangya

A magyar nyelv nehézségeiről a hajdan nagyon népszerű Brachfeld Siegfried: beszélt és mi kacagtunk rajta.
_________________
Tudom, hogy hiszem.

Jadis

hangya

Jadis