Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

kor+szülők
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2, 3  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Te+Én+Szex
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
buleta
Neofita


Csatlakozott: 2006.12.11. Hétfő 20:51
Hozzászólások: 3

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 11. 21:55    Hozzászólás témája: kor+szülők Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

A kedvesemmel egy nem mindennapi problémát vetünk fel, és abban reménykedünk, hogy itt kapunk olyan ötleteket, amelyekkel ezt meg tudjuk oldani. Röviden arról van szó, hogy ő 16 éves, én pedig 26 éves vagyok és van köztünk 240 kilométer. Mindez nem jelentene nekünk problémát, mert én tudok utazni, tudok várni (és tudom hogy most mit beszélek), és mindkettőnkben nagyon erős a kötődés. A gond ott kezdődik, hogy a kedvesem szülei erről az egészről hallani sem akarnak. Amit egyébként meg tudok érteni. Nem akartuk őket egyből letámadni, ezért először elvitt engem magukhoz, mint egy ismerősét. Azt tudni kell, hogy őt a szülei az iskolán kívül sehova sem engedik el, ami szerintem kimondottan aggasztó. Egy példa a sok közül: nyáron elment strandra egy osztálytársával 3 órára, utána egy hétig dolgoztatták azzal, hogy most szórakoztál, tessék dolgozni is. Egyikünk sem akar hajnalig bulizni, meg lógni, csak együtt akarunk lenni. Amikor másodszor mentünk hozzájuk, akkor már úgy mentünk, hogy egy pár vagyunk. Mivel sejtettük, hogy mi lesz a reakciójuk, ne akarjunk egyszerre sokat alapon annyit akartunk kérni, hogy minden héten hadd legyünk náluk egy pár órát, akár nyitott ajtók mellett. Hogy legyen alkalmuk engem és a szándékaimat jól megismerni. Hadd ne mondjam el, hogy mit kaptam tőlük, a jogi ügyektől elkezdve egészen addig, hogy biztosan ki akarom őt használni, meg hogy örülök, hogy ő feltétel nélkül szeret, meg ilyeneket. Ami azért érdekes, mert az első találkozáskor kimondottan jó véleménnyel voltak rólam. Azt, hogy nem engedik el sehova, azt szó szerint vegyétek. Megpróbáltam beszélni a kedvesemmel, szerintem még időben, hogy nem biztos hogy ez így működni fog. A szülők azt várják tőlem, hogy várjam meg amíg 18 éves lesz, és addig csak interneten és néha telefonon beszélgethetünk. Belátható, hogy arra megy ki a játék hogy hűljön ki a kapcsolatunk. De nem akarjuk tudomásul venni azt, hogy más mondja meg nekünk hogy mi a jó és mi a nem jó. Amikor szóba került, hogy ezek miatt a racionális okok miatt hagyjuk abba, zokogva borultunk egymás vállára. Rózsaszín felhőkben látnánk a kapcsolatunkat? Nem hiszem, mert mind a ketten nagyon sokat küzdünk azért, hogy akár csak egy órát együtt tudjunk sétálni. Röviden a következő lehetőségeken gondolkozunk:

1. Mivel a szülők ex catedra kijelentették, hogy nem lehet semmi, sőt, a legújabb az, hogy még egyszer találkozhatunk, amikor szakítunk, nem lehet az ő beleegyezésükkel találkozni. Pedig ez lenne a legtisztább. Ők tudják hogy mikor hol van a lányuk, mi pedig betartjuk a szabályokat. (Egyébként a kedvesem édesapjának magas a vérnyomása, és most azt találták ki, hogy ha együtt maradunk, akkor biztos szívrohamot vagy agyvérzést kap és az a mi lelkünkön fog száradni. Esetleg erről is mondhatnátok véleményt). Szóval ha nem tudunk találkozni "tisztán", és őt még a barátnőjével sem engedik el, akkor iskolaidőben kell megoldanunk. Amit meg tudnánk tenni abban az esetben, ha közelebb laknánk egymáshoz. Néha már megtettük hogy suli után találkoztunk, de azért nekem is vannak komoly hivatalos ügyeim (egy közepes méretű cég ügyvezetője vagyok) és elég nehezen tudok hétközben időt szakítani erre. Ez azért sem jó, mert nem akarom, hogy az ő tanulmányainak a rovására menjen.

2. Ha a szülők nem engedik, akkor rá kell őket vezetni. Mégpedig úgy, hogy ne kérje azt hogy pl. szombaton 1-5-ig eljöhessen otthonról, hanem jelentse be hogy most eljön, és 5 órakor otthon lesz (és akkor 5 órakor legyen is otthon!). Sokat beszéltem vele erről, de valami miatt fél a szüleitől. Fél, hogy bántják fizikailag, lelkileg, és hogy még azt a maradék dolgot is eltiltják tőle. Másik probléma, hogy a szülők meg vannak győződve arról, hogy sokat megengednek neki.

3. Mivel a szülők egyből jogi ügyekkel fenyegetőztek, elmentem az ügyvédemhez, hogy tájékozódjak. (Egyébként jogilag teljesen korrekt amit csinálunk) Anélkül, hogy rákérdeztem volna, az ügyvéd arról tájékoztatott, hogy 16 évesen a jog tartja őt annyira felnőttnek, hogy saját maga dönthet házasságról, szülői beleegyezés nélkül. És házasságkötés esetén nagykorúvá válik. Ebben az a szép, hogy még mielőtt ezt megtudtuk, én nemhivatalosan (mert úgy tudtam hogy hivatalosan nem lehet) megkértem a kezét. És azóta ezt a lehetőséget is fontolóra vettük. Persze, bizonyos társadalmi normák szerint ez korai, és megvan a lehetősége hogy nem működik, de ha a kapcsolatunknak egyszer vége kell hogy legyen, akkor az amiatt legyen, hogy nem működik és ne amiatt, hogy egy kívülálló megmondja hogy nem. Mert egyikünk sem tudná most vezényszóra abbahagyni. A szerelem nem ilyen.

Köszönettel várjuk a tanácsokat és a véleményeket.

Üdvözlettel:
buleta
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Sieglinde
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.29. Péntek 12:23
Hozzászólások: 8686

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 11. 22:49    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szia Buleta!

Végigolvastam történeteteket, hát sok minden szembejutott/átcikázott rajtam...
Családomban is volt példa hasonló korban, hasonló korkülönbséggel kötött házasságra. Nem volt hosszú életű... A lány túl fiatal volt a férjéhez, imponált neki a komoly fiatalember vonzalma. Ez nem okvetlenül szükségszerű a Ti esetetekben, de benne van a pakliban (egyébként úgy látom, ezzel te is tisztában vagy...). Mint gyakorló anya, bizton állítom, ha nem heves ellenállással, hanem megértéssel közelítenének a kérdéshez, akkor hamarabb kiderülne, "mennyi van" ebben a kapcsolatban, szerintem így ők szítják a lángot, amit kioltani szeretnének - pontosan az ellenkező hatást érik el.

Nem "ellenetek szurkolok", de ezek az első gondolataim. Nem írtad, mennyi ideje ismeritek egymást, közös érdeklődés hozott-e össze benneteket... Érdekelne, szülei mennyi idősek (az az érzésem, kedvesed késői gyermek...).
Az apa betegségének rosszabbodásával fenyegetőzni - érzelmi zsarolás. Mélységesen elítélem....
Úgy látom, korrekt, tisztességes kapcsolatot akarsz kialakítani, a lakóhelyetek közötti távolság eleve lehetetlenné teszi, hogy "túl sok időt" töltsetek együtt...
Hogy mit lehetne tenni? Igen, az jó ötletnek látszik, ha a kedvesed felveszi a kesztyűt és szeretettel, de kitartóan kezdi kivívni magának a nagyobb mozgásteret. Ehhez viszont nagyon szerető támogatásra van szüksége, mert ez egy lassú és fájdalmas folyamat...
Túl sok segítséget nem hiszem, hogy nyújt e pár sor, mindössze kikívánkozott belőlem...
_________________
Kudarc nem létezik, csak késleltetett siker.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9594
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 11. 23:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Szia Buleta!

Mi lenne, ha úgy szemlélnéd a problémátokat, hogy a kedvesedet a szülei is szeretik? A szeretetüknek, féltésüknek a megnyilvánulása eléggé khmkhm.. ügyetlen, de mindenképpen a féltés és szeretet megnyilvánulása. Játsszunk el a gondolattal, hogy van egy 16 éves lányod. Szép, kedves, szeretnivaló. Féltened kell a mai világban a drogtól, rossz társaságtól, idegenektől, az utcán megálló idegen autóktól, amikbe berántják a lányokat és eladják iszonyatos helyekre rabszolgának. Ha sikerül is kiszabadulnia, egy életre megnyomorodik. Most szándékosan sarkítottam és túloztam. Kettőtök közül te vagy a felnőtt. Mi lenne, ha megkísérelnéd a szülőket meggyőzni a magad tisztességéről, arról, hogy szereted a lányukat? Tudom, nem könnyű.
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Mállottviksz néne
Mágus 3.kör


Csatlakozott: 2006.02.10. Péntek 4:27
Hozzászólások: 1617
Tartózkodási hely: Lusta Dög - Kostető hegység

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 12. 08:48    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

A történet ismerős. A barátnőmet kislány koromban ugyanígy fogták a szülei. Totál lelki roncs lett ettől.
Az nyilvánvaló, hogy szereted ezt a lányt, de a korai házasságtól azért óvnálak titeket mindkettőtök érdekében.

Szülők: Megvitathatod velük - mint felnőtt a felnőttel - hogy a jogaid szerint akár feleségül is veheted a lányukat, aki akkor nagykorúvá válik, és talán, ha kap gyászjelentést, apuka temetésére majd hazajön, de előbb nem sűrűn, mert teli van a töke. A másik lehetőségük, hogy emberként és nem rabszolgaként - Hangyócám, nem is volt olyan távoli az annak szánt példád, mert bizony az ilyen családi hátterű lányokból a legkönnyebb rabszolgát faragni, mert félenk a szülői hatalomtól - bánnak a lányukkal, engedik őt találkozni kapcsolatokat kötni. Kapcsolatokat, hisz ezek fontosak az életben, később, ha fölnő. Mert bárjogilag felnőtté lehetne, de emberileg még nem az. Szóval vagy lazítanak a gyeplőn, még ha az jószándékú is, vagy szakani fog az a gyeplő ... és igen, van döntési lehetőségük, de fontolják meg alaposan. Adj nekik rá időt mondjuk szilveszterig, akkor érkezz meg a lányért, előzőleg azért mondd el, hogy hová akarod vinni a lányzót.
_________________
"...rengeteg tapasztalatunk van a tapasztalatlanságban - és ez az, ami mindig számít!"
http://utcamacska.blog.hu/
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Felhasználó weblapjának megtekintése
Kage
-


Csatlakozott: 2004.01.12. Hétfő 14:10
Hozzászólások: 19355

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 12. 09:06    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Buleta!

Én úgy gondolom, hogy a végleges elkötelezettség, főleg a házasság nem egy 16 éves lánynak való. Persze régen még ennél is korábban férjhez adták a lányokat, de akkor a házasság egykicsit másról szólt, mint manapság. A szülők szemszőgéből teljesen jogos, hogy féltik a lányukat, és, hogy várni akarnak a nagykorúságig, amit nem kell siettetni egy esetleg felelőtlen házassággal. A szerelem csodálatos dolog, és ebben az életkorban teljesen természetes, sőt, kell is, hogy jöjjön. Az egy életre való elköteleződés viszont más dolog. 16 évesen az ember még gyerek sok szempontból, és azt kell, hogy mondjam, sok szempontból még 26 évesen is az lehet, főleg, hogy az érzelmi, lelki, társadalmi érettség erősen kitolódott, szemben az élettani érettséggel. Az eltolódás ráadásul eltérő a férfiak és a nők között, ezért ti ketten nagyjából - ismétlem: nagyjából! - ugyan azon a szinten tartotok, kivéve persze a társadalmi érettséget. Ez az időszak a nagy szenvedélyek, szerelmek, a tisztán érzelmi alapon kötött kapcsolatok csodás időszaka, de ez változik, változni fog. Mindkettőtökben. 10 év korkülönbség nem olyan nagy, bármelyik félről is legyen szó, kivéve nagyon az élet elején, és nagyon a végén. Én azt gondolom, hogy most még egyikőtök se kötelezze el magát, tartsátok a kapcsolatot a megengedett keretek közt, és adjatok időt magatoknak, és a szülőknek egyaránt. Tetszik az akomolyság, amivel írtál, az a megfontoltság, amivel a kapcsolatotokat és a szülőket kezeled, ez nagyban a mellett szól, hogy már érett lehetsz arra, hogy felelősségteljes döntéseket hozz. Ezzel a felelőséggel gondold át, hogy kedvesednek mire lehet szüksége, hol tart most az élete, és hova fog változni. Ha valóban egymásnak teremtett titeket a sors, akkor nem kell rohanni sehová, sőt, fontos, hogy minden a maga idejében történjen, hogy mindketten megéljétek azokat a dolgokat, melyek tapasztalatai alapján formálódtok az életben. Pl. ha egy lány 16 évesen leköti magát, amikor még a szabadságot kéne élveznie, lehet, hogy majd 10 év múlva tör elő belőle ez a késztetés, amikor már nincs, vagy csak problémák árán van lehetősége ezek megélésére, vagy elfojtanikényszerül, és abból ismát csak problémák adódnak mind pszichés, mind élettani szempontból.

A szülők magatartása amennyire látom, rideg-korlátozó, és ez a legnehezebben kezelhető típus. A féltésük egy részről jogos, ám a reakciók a lehető legrosszabbak, és természetesen pont a kívánt eredmény ellenkezőját érik el vele. Ebbe a részébe a problémának most nem mennék bele részletesen, már ami a szülőket illeti, kivéve, ha kifejezetten szeretnéd, csak annyit jegyzek meg: az iylen típusú szülők gyermekei gyakran keresnek menekülési útvonalat a rossz családi kapcsolatból egymásik kapcsolatban, vagyis, azelső lehetőségbe belekapaszkodnak, "beleszeretnek", mert azt kapják meg, amiből hiányuk van, a melegséget, szeretetet, elfogadást, azt a fajta törődést, amire lelkileg szükségük van, függetlenül attól, hogy azt ki adja meg nekik. Légy tisztában azzal, hogy kedvesed kötődése egy ilyen fajta "kapcsolatba való menekülés" is lehet, márpedig, ha az, akkor annak akésőbbieknek komoly következményei lesznek.

Ha részletesebben szeretnél erről beszélni, akkor prv.

Kage
_________________
Az Árnyékos Út
végül kiér a Fényre.
Ott várok majd Rád.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9594
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 12. 15:15    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nagyon örülnék, ha előkerülne Szürke és Bocsita! Az ő történetük is valahogy hasonlóan kezdődött. Gyereklány, felnőttként viselkedő céltudatos ifjú férfi, nagyon nem lelkes szülők. Ha valaki, hát ők tudnának hiteles tanácsot adni.

Kage, ahhoz, hogy régen férjhezadtak 16 éves lányokat... Ehhez az is hozzátartozott, hogy régen a 16 éves lány a nagycsaládban megtanulta a háztartásvezetés alapjait. Megtanulta a felelősséget, mert a rászabott munka elvégzése nélkül a család nem működött. A 6 éves "nagylány" pelenkázta a pár hónapos kistestvért és neki kellett pásztorolni a totyogót. A mai 16 éves pedig azt hiszi, hogy a tiszta fehérnemű a fiókban terem. Sokszor azt érzékelem, hogy sok mai huszonévesnek nincs olyan kialakult kötelességtudata (ami a családhoz bizony-bizony szükségeltetne), mint régen a kistestvérek ellátásán edződött 16 évesnek.
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
katicabog
Mester


Csatlakozott: 2006.02.09. Csütörtök 12:12
Hozzászólások: 790
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 12. 16:12    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Buleta!

Kedvesedben mintha magamra ismernék, én is hasonló cipőben jártam évekig, mindig is vonzottak az érett, tőlem 10-15 évvel idősebb férfiak.

Egy idő után anyám rámsütötte, hogy apakomplexusom van. Lehet, hogy volt, nem tudom, de akkor a saját korosztályom ellenkező nemű tagjai nem tettek rám túl nagy benyomást. Neutral

anyám is ilyan szigorú volt, nem engedett el sehova, hogy én is felvettem azt az álláspontot, ami nektek is eszetekbe jutott, hogy nem kérni, hanem bejelenteni, hogy hova megyek, majd jövök. Neutral

Ma már, egy 21 éves lány és egy 17 éves fiú anyája, úgy látom, hogy a fiatalság szempontjából ez egy kényelmes megoldásnak látszik, de a szülők vajon mit élnek át Question

A szülők tényleg nevelhetők,…magamon veszem észre,… Laughing de csak lassan, óvatosan, (nem a magas vérnyomás, az érzelmi zsarolás miatt), hanem tiszteletből, és kíméletesen.

(az anyám megszökött az apámmal, nem 16, hanem 20 évesen, mégis elváltak x idő múlva) Crying or Very sad

Szóval, ilyenkor 16 évesen az ember lehet, hogy úgy érzi hogy holtomiglan - holtodiglan, (de korántsem egy érett személyiség), és lehet, hogy 2-3 év múlva Téged fog meglepetés érni Kedves Buleta. Rolling Eyes

Mindenesetre, ha szeretitek egymást, óvatosan kezdjetek hozzá a szülők neveléséhez Rolling Eyes
_________________
üdv katicabog

"Út nélkül nem járhatsz,
Igazság nélkül nem láthatsz,
Élet nélkül nem élhetsz..."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
buleta
Neofita


Csatlakozott: 2006.12.11. Hétfő 20:51
Hozzászólások: 3

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 12. 20:47    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Fórumozók!

Köszönjük az eddigi hozzászólásokat. Kedvesemmel elolvastuk, és először ő szeretne válaszolni az alábbiakban:

----------

Sieglinde: kb 3 honapja ismerjük egymást, s nem a közös érdeklődés hozott össze, de van olyan téma ami mindkettőnket érdekel, s jól el tudunk róla beszélgetni. Nem vagyok késői gyerek, anya 24 volt apa 28 mikor megszülettem. Testvérem sajnos nincs, így anya most tapasztalja meg először ezeket a dolgokat.. őt szigorúan nevelték, de 17 éves korában elszakadt a szüleitől és azóta önálló, azóta azt csinálja ami neki tetszik /persze bizonyos kereteken belül/. Anyának az a véleménye a kapcsolatunkról, hogy én most beleszerettem, de ez csak olyan szerelem mint amilyen neki volt ilyen idős korában (azt hitte komoly, de nem is nagyon találkoztak, s csak egy eszmét szeretett). Azt mondja, hogy ő megért engem, s rám nem haragszik, csak a barátomra, mert szerinte egy felnőtt embertől nem normális, ha egy gyerekbe szeret bele. Amikor arról volt szó, hogy szeretjük egymást, mondta, hogy nem tilthat el minket egymástól, de barátok lehetünk csak, több nem lehet. Aztán apukám betegsége miatt mégsem engedi, apukám az már elsőre (amikor még nem tudták, hogy a barátom) sem engedte volna, s mérges volt anyára. A távolsággal kapcsolatban az a helyzet, hogy 2 év múlva mindenképpen elmegyek máshová (egyetem, kollégium), így közelebb tudunk kerülni egymáshoz.

hangya: mi teljes mértékben megértjük a szüleimet, és próbálunk olyan megoldást találni ami nekiki is ’kedvező’. nem akarok elszökni, barátom nem akar elrabolni, azzal is kiegyeznénk, ha kéthetente találkozhatnánk. Mondcsak, hogy győznél meg valakit aki látni sem akar? Abban bízunk, hogy hosszabb idő elteltével észre fogja venni, hogy a barátomnak komoly szándékai vannak, bár.. Anya azt mondta, hogy úgy érzi, hogyha én később abba akarnám hagyni a kapcsolatot, akkor ő nem hagyna békén és rám szállna.. Szerintem, ha csak egy 16 éves lányra lenne szüksége nem 240km-rel messzebb keresne magának.

Mállottviksz néne: ez a szilveszteres jó ötlet, lehet hogy megprobálkozunk vele Smile. Anya szokott ’tanítani’, hogy mit hogy kell, s az elvei közt van a ’nem túl nagy szigorúság’, meg az ’önállóságra nevelés’. Valójában viszont egyáltalán nem így viselkedik (az átlaghoz képest), s az én véleményemre pedig nem ad. Sok mindenben nem értünk egyet, de mivel én még gyerek vagyok, ezért én nem tudhatok semmit jobban.. Ő pedig meg van róla győződve, hogy tökéletes. Már néha probáltam ovatosan felvetni, hogy nem biztos, hogy így van de aztán inkább nem vitatkoztam vele.

Kage: a házasság tényleg nagyon meggondolandó, s igazából azon gondolkoztunk, hogy az lenne a legjobb, ha elintéznénk az előkészítő papírmunkát és aztán bejelentenénk, s ha elleneznék nem házasodnánk össze, de cserébe írásban kérnénk, hogy találkozhassunk. A megengedett keretek közt való kapcsolattartás sajnos szerintünk nem elég, ellaposodna a kapcsolat, s hiányoznánk egymásnak, emiatt nem tudnánk fenntartani. Én mondjuk előző kapcsolatomban 3-4 honaponta találkoztam a barátommal, de nem volt igazi kapcsolat. Nem szeretnénk rohanni. Semmiképpen sem. Csupán megteremteni a lehetőségeket ahhoz, hogy találkozzunk. Most nem élvezek szabadságot. Persze valamilyen szinten igen, mert az igényeim eddig azokon a kereteken belül mozogtak amiket a szüleim szabtak meg, nem kivánkoztam sehová, semmi extrát nem kértem. Nem szoktattam őket hozzá ahhoz, hogy elengedjenek. Annyi mindent engednek meg mint 5.-es koromban. Mivel az igényeim nem nőttek, csak most. Így most nem érzek szabadságot. Bár nem tudom, mit értesz a szabadságon. Bulizást? Felszabadult életet tudok élni a kedvesemmel, elmehetünk nyaralni, kirándulni, másra nem vágyom. Persze nem tudhatom mi lesz évek múlva..

----------

Én annyit szeretnék hozzátenni, hogy teljesen tisztában vagyok a felelősségemmel és pontosan azon szeretnék lenni hogy a lehető legkevésbé dúljam fel a kedvesem családi életét. Igen, megértem hogy a szülei is szeretik, csak ők nem értik meg hogy én is szeretem őt. Ha megértenék, akkor annyit engednének, hogy náluk, nyitott ajtók mellett találkozzunk. Mivel az egészséges kapcsolattartás minimális feltételeihez sem járulnak hozzá, ezért jutottak eszünkbe "drasztikusabb" módszerek. Amelyekkel hatni lehet rájuk. (Például a szilveszteres, az valóban jó ötlet!) Amint mondtam korábban, mind a ketten tisztában vagyunk azzal, hogy semmi sem biztos. Egyébként, ha jól meggondoljátok, ez minden kapcsolat elején benne van, teljesen függetlenül ez életkortól és egyéb "paraméterektől". De azt is szeretnénk, hogy ha kiderül, hogy nem működik, akkor úgy tudjunk elköszönni egymástól, hogy meghajolunk, és megköszönjük egymásnak az együtt töltött szép időt és amit tanultunk egymástól. De nem fogadjuk el, hogy a szülők mondják meg azt hogy ez nem fog működni, és ők mondják meg hogy most szakítsunk. Szeretnénk egy lehetőséget kapni. És csak erről van szó. Először mindenképpen megpróbálunk még hatni a szülőkre (bár eddig ennek az lett az eredménye hogy egyre jobban elzárkóztak a kapcsolatunktól, mára már azt lehet mondani, hogy 100%-osan), de ha ez a továbbiakban sem fog menni, akkor ennek az lesz a jogi lehetősége, hogy a fentiektől független nemhivatalos fogadalmunkat hivatalossá tesszük, készek is vagyunk ezt hivatalossá tenni, és mind a ketten vállalni a kockázatokat. Itt tartunk most, és várjuk a további segítő véleményeket.

Köszönettel és üdvözlettel:
Buleta
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9594
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 13. 09:19    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hogyan szólítsalak kedves Kicsilány? Nagymamád korú vagyok. Néhány kósza és talán kusza gondolatot szeretnék leírni.

Amit írtál, abból nyilvánvalóan benne van a pakliban, amitől Anyud félt, hogy ha eddig "jókislány" voltál, alávetetted magad a szülői normáknak, akkor a kedvesed akaratának, normáinak is alá fogod vetni magad. Ahogyan nincsenek eszközeid a szülői akaratot a sajátoddal helyettesíteni, ugyanúgy nincsenek eszközeid a kedvesed akaratának lerázására sem. Nem következik be törvényszerűen ez a helyzet, de van egy komoly valószínűsége. Egyébként az a véleményem, hogy pontosan ez a magadat készséggel alávető mentalitásod az, ami 240 km távolságból is nagyon vonzóvá tesz téged az akaratos, önző lányok világában.

Neked most van az utolsó pillanat, hogy még kis fájdalommal és kis vérveszteséggel megtanuld az akaratod, saját érdeked érvényesítésének technikáját. Még a hátad mögött állnak a szüleid, akik el tudnak kapni, ha elpottyansz, még tudnak hathatósan segíteni. Egyet nem tudnak. Azt a tanulási folyamatot, amin mindenkinek végig kell mennie, azt nem tudják megspórolni neked. Ha meg nem tanulod, hogy az érdekedet, akaratodat hogyan lehet korrekt módon érvényrejuttatni, attól egész életedben szenvedni fogsz.

Nem veled vitatkozom Kicsilány, érveket adok a szüleid meggyőzésére. Hiszen ők sem kívánhatják, hogy 20 - 30 éves korodra is valakinek a "jókislánya" maradj. Most kell elengedniük, most kell hagyni, hogy megtanuld, férfi - nő kapcsolatban mi a jó neked és mi nem. Ahhoz, hogy később felelősséggel választhassál. Jól választhassál.

Apu hozzáállása. Az, hogy neki magas a vérnyomása, részben genetikai örökség, részben az eddigi életmódjának a következménye. Ebben te vétlen vagy. És bármilyen következménye lesz a magas vérnyomásnak, te abban vétlen vagy.
Az apák a lányok udvarlóit ellenségesen szokták fogadni. Ilyenkor nagyon gyanakszom, hogy arra emlékeznek, hogy ők annak idején hogyan viszonyultak a lányokhoz. Saját, nem teljesen korrekt hozzáállásukat vetítik ki arra az ifjúra, aki a lányuk körül forog.

Csak egy kósza tipp. Leültetni a szülőket a monitor elé és elolvastatni velük ezt a topikot. Vagy kinyomtatni és a markukba nyomni.

?????
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
mildy
Orákulum


Csatlakozott: 2003.12.21. Vasárnap 15:36
Hozzászólások: 7904
Tartózkodási hely: Budapest, Szentes

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 13. 10:01    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Szerelmesek!

Nagyon megható a történetetek! Drukkolok Nektek!!

Azt hiszem hasonló szituációkon elég sokan közülünk is átestek. Az első komolyabb udvarlóm megtartásáért és elfogadtatásáért nekem is meg kellett küzdenem a szüleimmel. Gondolom ezzel nem vagyok egyedül.

Egy igazán szerelmes párt sokszor komoly "próbatételek" elé állítja a sors. Az akadályok és nehézségek eltérőek, és pont azért olyan fájdalmasak, mert annyira nagy a szerelem... Nektek most ez jutott. Másnak meg másfajta próbatétel. A szerelmesek élete sem fenékig tejföl. Addig szép és jó, hogy szeretitek egymást, az a szebbik része a dolognak, de az, hogy hogy tudjátok együtt leküzdeni az akadályokat a szerelemben, az a nehezebb és fájdalmasabb rész.

Kedves Szerelmesek, Hangyát idézve nemcsak azt kell megtanulnotok most(illetve ez egy lehetőség, amikor megtanulhatjátok), hogy hogyan érvényesítsétek az akaratotokat, az egyéniségeteket (és akár ez mindkettőtökre vonatkozhat) a szülőkkel szemben*, hanem azt is, hogy milyen az igazi, felelősségteljes és "küzdelmes", "felnőtt" szerelem. Hogy meddig tart, azt bizzátok egymásra és az időre.

*mint a felnőtté, önálló érző és gondolkodó lénnyé válás egyik első lépéseként

Kicsilány, én a helyedben megpróbálnék a szüleid eszére is hatni: eddig is bízhattak benned, nem ellenkeztél velük, nem jártál el csavarogni, megbízható vagy, ezt nem kellene elfelejteniük. Vegyék figyelembe, hogy most sem akarod becsapni őket és tiszteletben tartod őket, mint szüleidet. Te korrektül állsz hozzá a dolgokhoz, amennyire az egy fiatal szerelmestől az "elvárható" Smile Wink , ugyanakkor a szavaidból ítélve korodhoz képest nagyon felelősségteljesen szemléled a világot és a kapcsolatotokat. Ellenben apukádtól nem korrekt hozzáállás, hogy érzelmileg a magas vérnyomásával zsarol. Lehet, hogy az étrendjén kellene inkább változtatnia, ahelyett, hogy téged csesztet.
Nem akarlak ellene hangolni, és az nem is lenne számodra járható út. De az nem jó, ha fölöslegesen generálsz magadnak lelkiismeret-furdalást, ami miatt nem szabad!

Türelem és sok-sok türelemre van most szükséged! Ez volt szüleid első reakciója a kapcsolatotokra, de nem lesz ez mindig így! Ha minden szép és jó marad köztetek, akkor a szülők is meg fognak enyhülni hosszabb-rövidebb időn belül! Ez a türelmetek próbája is. Persze tudom, hogy mennyivel könnyebb lenne, ha nem ütköznétek ekkora ellenállásba...

Szeressétek egymást nagyon és sokáig!! Smile Nagy ajándékot kaptatok onnan föntről, és ha ez számotokra értékes, akkor tegyetek úgy!
Szerelmetek nagyságának és mélységének a mércéje az lesz, hogy mennyire tartotok ki egymás mellett jóban is és rosszban is!

Egy tipp: a fiú részéről szép (karácsonyi) ajándék, figyelmesség a szülők részére: anyukának mondjuk virág, apukának pedig valami más, aminek örülne (egy üveg bor vagy bármi). Ezzel az apró figyelmességgel, jó benyomást tennél a szülőkre, és jeleznéd, hogy számodra fontos a Kicsilány, és tiszteled a szüleit is! Smile Egy apró lépés, hogy közelebb kerülj a Kicsilány szüleinek a szívéhez Smile

Még egy dolog: úgy tűnik anyuka a "gyengébb", őt könnyebb "megpuhítani", magatok mellé állítani. Lehet, hogy vele kellene kezdeni. Ha ez sikerül, akkor utána már talán apukát is könnyebb lesz jobb belátásra bírni a kapcsolatotokat illetően. Smile

Üdv,
Mildy Smile
_________________
Ne felejtsd el, hogy nem megkapni azt, amit kívánsz, néha csodálatos szerencse.

alias Ms M.

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
sweets
Főmágus


Csatlakozott: 2004.12.17. Péntek 13:53
Hozzászólások: 3711
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 13. 10:29    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Sziasztok!

3 hónap ? Kislány a 3 hónap semmi ! A legboldogabb időszak a kezdet, nagy lángoló szerelemmel.
A szüleid csak a kezdőleges akadály, még nem is a legnagyobb! Szerintem is csak közelebb löknek egymáshoz ! Ez kovácsolhat össze titeket, de mi lesz ha majd magatokra maradtok ?
Tudom csak esélyt akartok és ebben igazatok van, de ne kapkodjátok el, pontosan azért, hogy ha még sem sikerül, akkor megtudjatok hajolni egymás előtt és ne haraggal váljatok el.

Nem szabad erőszakosan szembeállni a szüleiddel. Ők a szüleid! Határozottan és szelíden kell megértetni velük, hogy már elég felnőtt vagy ahhoz, hogy neki kezdj tanulni és tapasztalni az élethez. Nagyon szereted őket és tiszteled és hálás vagy neki, amiért támogatnak és segítettek, de eljön az az idő, hogy saját utadat kell járnod és nem védhetnek meg, pontosan azért amit anyukád vall ! Önálló csak akkor lehetsz ha hagy hogy önállóan dönts és igen hibázni is fogsz, de csak a hibákból tudsz majd helyesen dönteni is! Segítsenek a tanácsokkal , de nem szabják meg, hogy mit tegyél. Ha megadod nekik azt a biztonságot , hogy te továbbra is kikéred a sagítségüket ( mondom TANÁCS, amit vagy megfogadsz vagy nem) , akkor talán ők is nyugodtabbak lesznek és tán megtanulnak bízni benned ! Sajnos most még a kicsilányuk vagy, mert eddig el is fogadtad és az is voltál!

Én a te érdekedben mondom és tanácsolom, hogy semmi esetre se válj el tőlük haraggal! Tégy meg mindenta békéért, de ha nem megy a lényeg, hogy ne rajtad múljon.

Szóval az én tanácsom, hogy légy határozott, de szelíd a szüleiddel ! A párod támogasson és legyen türelemmel ! A házasság korai ! Ne meneküljetek abba !

16 éves vagy ! Én is 16 évesen kezdtem a szerelmi kapcsolataimat ! Volt egy mindent elsöprő szerelmem ! Lehet, hogy nektek sikerül, de még annyi mindent kell megtapasztalnotok egymással ! Van két olyan barátnőm is aki 16 évesen ismerték mag a férjüket! Boldogok, de nagyon sok mindenen mentek keresztül és bizony nem egyszer vége tért ! Volt csalás és ráunás is, de valahogy megoldották és most boldogok! Nekik sikerült , de nagyon sok mindenen mentek keresztül ! Ha házasságra adjátok a fejeteket azt úgy tegyétek, hogy biztosra tudjátok, hogy nem jöhet nagyon új dolog! ( persze, sose mond , hogy soha )
A szerelem a minden és egyben semmi !
_________________
Miért élünk, ha nem azért, hogy az életet elviselhetőbbé tegyük egymás számára?
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
Kage
-


Csatlakozott: 2004.01.12. Hétfő 14:10
Hozzászólások: 19355

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 13. 10:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Buleta és Kicsilány!

Ahogy olvastam az írásotokat, könnyes lett a szemem. Először is megható az a szeretet és kedvesség, ahogy írtok, és az a mélységes szerelem, ami árad soraitokból. Nekem Rómeó és Júlia jutótt eszebe, főleg, amikor a kapcsolatotok hivatalossá tételéről írtatok. Kívánom Nektek, hogy erre méltóbb módon kerüljön sor, és életetek is legyen szebb, és boldogabb, mint az övék volt.

---

Ami aszülőket illeti, néhány dolog világosabb lett azáltal, hogy Kicsilány egyke, és abból is, hogy édesanyja szintén "szökött madár". A szülők részéről az elengedés mindig nehéz feladat, ez különösen igaz az egy gyermekes családokra. Az érzelmi zsarolás és az elzárás ellenben ebben az esetben sem megengedett, korrekt "fegyver", hiszen alkalmazása csak ront a szülő-gyermek kapcsolaton, és mindig fordítva sül el.

Itt szeretném felhívni a figyelmet a sors fintorára, konkrétan arra, hogy mindenki visszakpja az életben azt, amit más ellen elkövet. Az édesanya szökése és az ezzel okozott fájdalom az, amit most fordított felállásban neki kell átélni, mintegy tanulságként a régi tett elkövetéséért (amiben pedig egyész biztosan a nagymam számára volt valami megtanulni való lecke). Ezeka dolgok generációkon át gyűrűznek, és valahol, valakinek fel kell oldani. Azt gondolom, hogy most Nektek jutott ez a megtisztelő és nehéz feladat.

Még vlami: mi a helyzet Buleta a Te szüleiddel? Ők hogyan állnak a dolgohoz? Támogatnak? Ellenzik? Esetleg segítene az, ha a Te szüleid jó kapcsolatot alakítanának ki Kicsilány szüleivel, hiszen így, a másik szülőpár támogatását érezve, talán az ő ellenállásuk is gyengül. Ugyan ezt gondolom a nagyszülőkről is, bár, talán az ő bevonásuk még korai lehet.

Drága Kicsilány!

Szabadság alatt azt értem, amit Hangyuszkám is remekül megfogalmazott az ő szavaival, egy kicsit már nézőpontból. Nem lehet - vagyis lehet, de nem biztos, hogy hosszú távon helyes - úgy élni, hogy a saját akaratod, a saját személyiséged, a saját igényeid nem kapnak teret. Nem feltétlenül bulizásra gondolok, bár annak is megvan a maga fontos szerepe. Arra gondolok, hogy a szülőktől való leválás, és a házasság szent köteléke közt kell lennie egy olyan időszaknak, amikor valóban a magad ura vagy! Ennek az időszaknak a tapasztalatai, élményei, szépségei és nehézségei, szárnypróbálgatási és kisapongásai, útkeresései és buktatói adják meg Neked hosszú távon azt, hogy egy magabiztos, önálló személyiség legyél, Hangyusz szavaival élve: nem mindig valakinek a jókislánya.

Kedves Buleta!

Neked, mint idősebb és valószínűleg tapasztaltabb félnek sokmindennel tisztában kell lenned, és úgy látom, a felelősséggel, tisztességgel, korrektséggel nincs baj. Találd meg azt, amit Neked kell megtanulnod ebből a szituációból, azt, ami feladatot Neked szánt a soros, akár életekre visszamenőlegesen. Talán mondanom sem kell: vigyázz Kicsilányra, és önmagadra is. Néha el kell fogadnunk egy időre a nemet is az életben, hogy aztán tisztán mondhassuk ki az igent.

---

Annyi bölcs embertől olvashattatok itt annyi bölcs gondolatot: rengeteg tapasztalat, jószándék, szerető szív szólt hozzátok. Osszátok meg ezeket a gondolatokat a szülőkkel is, hogy nekik is segítségükre legyen a nehéz helyzetben. Kívánom, hogy a Jó Isten óvjon benneteket, és az Angyalok segítsenek a boldogság és teljes élet felé vezető úton mindannyiótokat.
_________________
Az Árnyékos Út
végül kiér a Fényre.
Ott várok majd Rád.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
bocsita
Mester


Csatlakozott: 2006.09.13. Szerda 10:35
Hozzászólások: 1151

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 24. 09:20    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Buleta és Kicsilány!

Először is Boldog Karácsonyt Nektek, s minden fórumozónak.

Nagyon nehéz tanácsot adni olyanoknak, akikről-, környezetükről csak a topic beírásaikból vannak ismereteink. Tanácsként én csak 1-et tudnék mondani: Buleta Te azt írtad legelső hozzászólásodban, hogy tudsz várni. Hát most tedd, tegyétek azt! Az idő sokmindenre választ ad. Én úgy látom, nagyon szerelmesek vagytok egymásba. DE 3 hónap az nagyon-nagyon kevés, hogy egy frissen fellángoló szerelem rózsaszín szemüvegén keresztül helyesen döntsetek a jövőtökről!

Most azon gondolkodom, hogy is írjam le Nektek gondolataimat; kicsit fura lehet az üzenetem.

Felnőtt érett férfi számára sokkal könnyebb "megszerezni" egy tini lány szerelmét, mint egy korosztályabeliét. Egy tini fellángoló rajongását/szerelmét elutasítani viszont jóval nehezebb. A szerelemben nincsenek észérvek csak a vak szerelem van. Házasságot tervezni pedig csak tiszta jövőképpel, tisztánlátással szabad. Komoly felelősséggel jár, mindkét részről.

A tini kor jellemzői a lázadás, a nagylány érzés, függetlenedési szándék stb. stb. és a termelődő hormonok hatására a hatalmas libidó! Egy tini lány ilyenkor folyton szerelmes! Mivel a lányok korábban érnek, mint a fiúk, ezért a tini lányok gyerekeseknek tartják a korosztályabelieket, s automatikusan az idősebbek kapcsolatát keresik. Ott is azokét akikre felnézhetnek, sikeresek, akiktől biztosítva láthatják a szülőtől függetlenedés lehetőségét, az anyagi biztonságot. Egy idősebb férfi - aki talán különböző okok miatt sikertelen a korosztálya beli nők között - önbizalmának igen jót tesz ha egy fiatal lány szerelmét tudhatja, ráadásul igen kis "munka" befektetéssel.

A probléma ott van, hogy különbözőek az elvárások! Az idősebb férfinek egy olyan társra van szüksége, aki gyerekének anyja, aki várja otthon a munkából hazamenet, mos, főz, takarít, stb. Azaz nyugodt hátteret akar. A tini lány pedig az egyik (szülői) kötöttségek súlya alól akar menekülni, független, szabad akar lenni. Önálló gondolatokkal, akarattal. "Bulizni" utazni, szórakozni, mozizni akar, nem pedig pelenkákat mosni. 16 évesen még kell tanulni, érettségi nélkül semmit nem lehet manapság tenni. Ha pedig jó tanuló, akkor tovább is. Súlyos hiba ebben a korban egy másik kötöttségbe belépni! egy házasság vállalásához mindkettőtöknek meg kell érnie, fel kell nőnie. Lehet hogy most 3 hónap után még nem így látjátok, de később számtalan problémátok lehet. Ne siessetek!

A "jogi kérdésekkel" pedig ne is huzakodjatok elő, mert nagyon nagy ellenérzést válthattok ki a szülőkből, mert fenyegetésként vehetik. Ráadásul nem nektek találták ki a "kiskapukat". Bizonyos - hazánkban kissebbségként is élő - népeknél hagyományosan már 12 évesen felnőtté válik a gyermek, de nem csak biológiai értelemben, hanem szociálisan is, azaz képes ellátni az anyai teendőket. Náluk a gyermek szülés társadalmi elvárás és a sikeres nőiség legfontosabb mércéje! A kiskapuk maradjanak csak meg nekik - szerintem.

Hangyóca említette a mi keserű történetünket, mint hasonló esetet. Okulásként tőmondatokban megosztanám Veletek, én hogy éltem, élem meg ezt. Sajnos Szürke - aki mint már tudjátok a párom - nem tud most fórumozni, úgyhogy egyelőre elégedjetek meg velem.

Nálunk csak 3 év volt a korkülönbség. Ő 16, én 19 éves voltam, mikor megismerkedtünk. Nagyon tetszett, első látásra beleszerettem. Tiszta-, jó lelkű, intelligens, szép lány volt. De még nagyon gyerek! Úgy gondoltam, megvárom, míg "felnő" s vártam rá. Évekig jártam hozzájuk s több mint 3 év után döntöttem el, hogy megkérem a kezét. Akkor már Ő volt 19. Anyósomék mindent kitaláltak, miért ne házasodjunk még össze. Nem akarták elveszíteni a lányukat! Szerelmünk nagy volt, kiálltunk egymás mellett, s összeházasodtunk. Lett 3 gyermekünk. ...

Most válunk. Nagyon csúnyán. Visszaköltözött édesanyjáékhoz azaz hazament! Szétesett lelkileg. Ha vissza olvassátok Szürke bejegyzéseit, láthatjátok 40 évesen akar pajkoskodni, bulizni, zsebpénzt keresni, költeni, - miközben háta mögött a 3 gyermekünk, akiket eltíltanak az apjuktól, de anyjuk sincs, csak fizikailag.

Lehet hogy sokan megütköztek azon, hogy elkezdtem Szürke után olvasni itt a fórumon, de meg akartam érteni, mit, mikor hibáztam, mi történik most! Én is hibás voltam sok mindenért, de sokan - még az orvosai is - úgy látják, hogy a probléma az Ő neveltetésével volt, ti. anyósék egyszerűen nem hagyták felnőni. Nem volt az életében kötöttség nélküli független élet szakasz, csak egyik, majd rögtön a a másik kapcsolat. Sőt anyósék mellénk költöztek, csak azért hogy lányuk mellett legyenek, s önzetlenül segítsék. Most sem hagyják felnőni. Párom csak egyre hozza az "önálló" rendre hibás döntéseit, anyósék pedig hűségesen átvállalják a felelősséget, következményeket.

Szóval Türelem Smile És csak okosan!

Legyen szép Karácsonyotok!

bocsita
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9594
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 25. 00:18    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nagyon nehéz utánad megszólalni bocsita! Remélem, sikerült a lehető legjobban megélnetek ezt a Karácsonyt. Ölellek mind az ötötöket!
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
főnixmadár
Adeptus


Csatlakozott: 2006.07.06. Csütörtök 0:04
Hozzászólások: 580
Tartózkodási hely: a szivárvány alatt

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 27. 01:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kedves Kicsilány!

Sok megszívlelendő tanácsot kaptatok ez előttem szólóktól.Sok mindenben egyet is értek velük,de van olyan,amiben nem.
Én nagyon nagynak érzem a távolságot köztetek.Ez a távolság sok kilóméterben is és években is.Főleg az éveket tartom nagyon soknak.A közös három hónap pedig csak egy szemvillanás.Nem is ismerhetitek még egymást.Ez a kevés idő csak annyira elegendő,hogy az érzések beinduljanak.Felelős,egy egész életet meghatározó döntéshez semmi.
Gondolatébresztésnek szánom az életem történetét.

Amikor befejeztem a 8.osztályt,azért jelentkeztem egy másik város középiskolájába,mert későn született egykeként a szüleim a széltől is óvtak,és mindig úgy éreztem,hogy kalickába vagyok zárva.Vágytam a szabadságra.Nevetős,sokat játszós gyerekkorom volt,mégsem úgy emlékszem rá,hogy jaj de jó volt gyereknek lenni.Mert nem volt jó.
16 évesen beleszerelmesedtem az első fiúba,akivel 4 év múlva,a főiskola előtt összeházasodtunk.Harmadévben kijöttem levelezőre,mert építkezni kezdtünk.Befejeztem a főiskolát,a diplomakiosztón már terhes voltam.6 hónap múlva megszületett a fiam.
A további életutam nem fontos a jelenlegi témában,ezért nem folytatom.

47 éves vagyok és úgy érzem,hogy semmit sem éltem.Kalickába vagyok zárva.Miért?Mert a szerelem miatt nem létezett más,csak ő és én.Nem lettek külön barátaink,ha jól meggondolom,olyan igazi nincs azóta sem.Emlékszem a 16 éves magamra.Szabad voltam,szerelmes és minden döntését gondolkodás nélkül elfogadtam,mert ő határozott volt,megfontolt,én meg vihogtam mindenen és tetszett,hogy gondoskodik rólam.Lekötöttem magam gyerekfejjel,még mielőtt éltem volna.
Ma nem így döntenék,de senki sem volt,aki megmondja,hogy először ismerd meg magad,találj barátokat,élj,láss,tapasztalj!

A fiam 16 évesen beleszeretett egy 14 éves kislányba annyira,hogy ott kellett hagynia az iskolát,mert több tantárgyból megbukott.Ezután foggal-körömmel harcoltam azért,hogy nehogy elkövesse ugyanazt a végzetes hibát,mint én.Minimálisra korlátoztam a találkozási lehetőségüket,emiatt hetekig sírt, nem evett.A szívem megszakadt a fájdalmát látva.Idővel a szerelem elmúlt,a sebe begyógyult.Több lánnyal is járt,versenyszerűen úszott,TV-műsort,majd élő rádióadásokat vezetett és 2 éve megtalálta az igazit.Nagyon boldog,hogy nem a 7 évvel korábbi barátnője van mellette.

Én azt tanácsolom neked,hogy ne kösd le magad.Ismerkedj,tanulj,utazz,láss a világból annyit,amennyit csak lehet.Becsüld meg a szabadságot,a gondtalan,bohém fiatalságot.A tested már nő,de a lelked még gyerek.Hidd el nekem!






sunny fx
_________________
Élvezd a napot,élj a mának!A tegnap elmúlt,a holnap a jövő,egy a biztos,a pillanat.Ez minden öröm és boldogság forrása.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Te+Én+Szex Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: 1, 2, 3  Következő
1 / 3 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.