Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

romantikus megismerkedési történetek
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Te+Én+Szex
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
Kage
-


Csatlakozott: 2004.01.12. Hétfő 14:10
Hozzászólások: 19355

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 18. 15:13    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Bűnöslélek írta:
Kage írta:
Bűnöslélek írta:
Kage írta:
Bűnöslélek írta:
Életem asszonyát a harmoneten keresztül találtam meg. Laughing Vagyis ő talált meg engem, mert felvett msn-re, bár azt mondta nem ő vett fel, nem kérdem, hogy akkor mi történt, így kellett történnie. Smile
Amikor először beszéltünk szóban és nem írásban, éppen megnemnevezett bazilika előtt ültem egy padon felhívtam és nagyon romantikusan megkérdeztem:
-Hol vagy? Laughing
Azóta sok idő telt el és megkésve bár, de nagyon beleszerettem. Embarassed A sorsra bízom az elkövetkezőket, a sors pedig az én szakadtlan udvarlásomban nyilvánul meg. Laughing

Húha... ki a szerencsés?

(érdemes lenne lassan sorra venni a harmós párokat, bár, lehet nem mind publikus... hihi...)

Laughing Inkább nem közlöm, ki tudja, hogy reagálna a drága. Laughing Majd, ha úgy gondolja, elmondja ő. Twisted Evil

Jujujujjjj! Te galád! Te gonosz! Hagyod, hogy furdalja kicsi oldalam a kíváncsiság? Hát szabad ilyet?

Laughing Én szívesen elmondanám, de nem tudom Lia hogy reagálna. Laughing hopppá... Embarassed Twisted Evil Wink

Oóóó... szóval mégis édes-aranyos-jófiú vagy, ezt szeretem. Liácska egy tündér, szóval minden jót, és vigyázz rá!
_________________
Az Árnyékos Út
végül kiér a Fényre.
Ott várok majd Rád.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Bűnöslélek
Mágus 3.kör


Csatlakozott: 2005.07.07. Csütörtök 23:37
Hozzászólások: 1369
Tartózkodási hely: aholakarom

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 18. 17:21    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kage írta:
Bűnöslélek írta:
Kage írta:
Bűnöslélek írta:
Kage írta:
Bűnöslélek írta:
Életem asszonyát a harmoneten keresztül találtam meg. Laughing Vagyis ő talált meg engem, mert felvett msn-re, bár azt mondta nem ő vett fel, nem kérdem, hogy akkor mi történt, így kellett történnie. Smile
Amikor először beszéltünk szóban és nem írásban, éppen megnemnevezett bazilika előtt ültem egy padon felhívtam és nagyon romantikusan megkérdeztem:
-Hol vagy? Laughing
Azóta sok idő telt el és megkésve bár, de nagyon beleszerettem. Embarassed A sorsra bízom az elkövetkezőket, a sors pedig az én szakadtlan udvarlásomban nyilvánul meg. Laughing

Húha... ki a szerencsés?

(érdemes lenne lassan sorra venni a harmós párokat, bár, lehet nem mind publikus... hihi...)

Laughing Inkább nem közlöm, ki tudja, hogy reagálna a drága. Laughing Majd, ha úgy gondolja, elmondja ő. Twisted Evil

Jujujujjjj! Te galád! Te gonosz! Hagyod, hogy furdalja kicsi oldalam a kíváncsiság? Hát szabad ilyet?

Laughing Én szívesen elmondanám, de nem tudom Lia hogy reagálna. Laughing hopppá... Embarassed Twisted Evil Wink

Oóóó... szóval mégis édes-aranyos-jófiú vagy, ezt szeretem. Liácska egy tündér, szóval minden jót, és vigyázz rá!
Szerintem is tündér, minimum tündéri. Smile Hát sok sikert magamnak, igyekezni fogok. Laughing
_________________
"Soyons réalistes, demandons l'impossible"
Legyünk realisták: követeljük a lehetetlent
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése Felhasználó weblapjának megtekintése MSN Messenger
dorotthy
Mágus 3.kör


Csatlakozott: 2006.07.04. Kedd 10:42
Hozzászólások: 1227
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 27. 19:35    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Akkor én a fiataloknak szóló tanulságként leírnám, hogy mily galádul tettem szert uramésparancsolómra...
Konkrétan egy középiskolás sítúra utolsó estéjén (mindenki szétszéledt és az ő ágyában is aludtak... khm-khm..), amikor kettesben maradtunk a lányszobában, és valahol azért aludni is kellett volna (négy ágy volt a szobában - kettőnknek), közöltem vele, hogy sajnos csak egy takaró van..... Cool A drágám valószinűleg álmos volt, mert nem vette észre... Így hát megosztoztunk azon a takarón... Másnap a buszon hazafelé már a kabátját nyálaztam össze alvás közben, ugyanis azon az éjszakán egy szemhunyásnyit sem aludtunk. Wink

Diákszerelem volt, tartott úgy másfél-két évig. Amikor felkerült egyetemre pestre, én pedig ki külföldre egy évre, szétváltak útjaink.

Másfél éve újra egymásra találtunk. Összeköltöztünk. Most boldogan élünk... és sosem halunk meg! Razz
_________________
"Beszélek hozzád, ha meghallasz. Eljövök hozzád, ha meghívsz. És akkor megmutatom, hogy mindig is ott voltam."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
greenblue
Mester


Csatlakozott: 2006.05.30. Kedd 14:54
Hozzászólások: 1166
Tartózkodási hely: szívszobámban

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 30. 15:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Erdélyi lányként arról álmodoztam,hogy csakis magyar fiúhoz megyek férjhez.Mit ad Isten,tényleg így lett,ennek már 17 éve.Nagyon hosszú a mi mesénk,de megpróbálom dióhéjban:írtam az akkori IM-nek-talán még ma is létezik az újság-hogy levelezni szeretnék.Jöttek is a levelek garmadával,köztük a férjemé is,aki csak nagyon ritkán írt és eléggé semmitmondó volt,amit írt.Fényképcsere,stb.nem nagyon tetszett,de hát ez volt.Akkoriban mi csak 2 évenként jöhettünk "külföldre",azaz,Magyarországra,Csehszlovákiába.Éppen aktuális volt az utazásunk,amikor megírtam több levelezőpartneremnek is,hogy Pestre jövök a szüleimmel,megírtam a címet is,ahol tartózkodni fogunk 2 hétig-mert sajna csak ennyi idő állt rendelkezésünkre 2 évente egyszer...
Egyedüli vállalkozó a férjem volt,aki eljött Pestre,megismerkedtünk,másnap megkérte a kezem,én igent mondtam,apukám is beleegyezett és itt vége is lenne a mesének,mint a filmekben,de nem így a valóságban.Ez volt a tortúránk kezdete.Hamar eltelt a két hét,könnycsorgatva búcsúztam és azt hittem,hogy többé sosem látom.Eltelt egy nagyon hosszú és nehéz hónap,közben egyszer beszéltünk telefonon is.Nem ám úgy volt,mint most,hogy mobil,meg internet!Egy hónap elteltével jött és hozta az eljegyzési gyűrűt és az összes iratot,ami a házasságkötés kérvényezéséhez kellett.Közjegyző előtt kellett kijelenteni,hogy házasságot szeretnénk kötni és,hogy nincs semmilyen törvényes akadálya a dolognak.Ezután ki kellett tölteni különböző űrlapokat,és be kellett adni a kérvényt egyenesen a legfelsőbb román hivatalhoz,hogy jóváhagyják.Eddig minden rendben lenne,de még ezután jött a neheze.Vártunk kb.1! évet,ez akkoriban nem számított sok időnek.Levelek jöttek-mentek,sokszor kibontva kaptam meg,vagy meg sem kaptam.Férjem is igyekezett minél gyakrabban jönni,pedig nem volt kis távolság,kb.1000 km.jövet,ugyanannyi menet.Természetesen arról szó sem lehetett,hogy én kiutazzam,mert a városi,sőt a megyei hivataloknál úgy voltam nyilvántartva,mint valami bűnöző,aki el akarja hagyni az országot,ezért nem kaphattam útlevelet.(Mindez a Ceausescu diktatúra idején).Csordogáltak a napok,egyszer jött a megyei hivataltól egy értesítés,hogy be kell mennem egy bizottság elé,hogy vallomásommal megerősítsem,hogy miért is akarok én külföldre férjhez menni.Eljött a nap,amikor meg kellett jelennem,szörnyű ideges voltam,ráadásul románul kérdezgettek,csak annyit tudtam kinyögni,hogy szeretem,azért akarok hozzá férjhez menni.Nem tudom,lehet,hogy nem tetszett a fizimiskám a bizottságnak,a lényeg a lényeg,hogy kb.1/2 év múlva kaptam egy értesítést kb.buszjegynyi méretű papírfecnin,hogy nem hagyták jóvá a kérésemet.Teljes összeomlás,csak bőgni tudtam,eltelt másfél év és semmi eredmény!Ekkor felmentünk a férjemmel közösen a bukaresti magyar nagykövetségre,beszéltünk az akkori nagykövettel,aki ígéretet tett,hogy megsürgeti a dolgokat.És megint csak vártunk.Vártunk és vártunk.Újabb másfél évet!!!Összesen 3!!!évet vártunk egy papírra,ami az életünket jelentette.Amikor megkaptam az értesítést a jóváhagyásról,szinte el sem akartam hinni,egyszerűen hihetetlen volt számomra,hogy ez lehetséges.Aztán 1 hónap alatt összehoztunk mindent,esküvőt,lakodalmat,bútorok bepakolását,vámot,útlevelet,mindent,amikor még kaptam egy pofont,utoljára búcsúajándékként a Román államtól,hogy nem vihetek magammal semmit,ha menni akarok,akkor egy bőrönddel és a rajtam levő ruhákkal mehetek amerre látok,de a cuccom,amit évekig gyűjtögettem,marad.Eljöttem.Minden maradt.Hát ennyi lenne...Ma már csak mosolygok az egészen,de a döntésem jónak bizonyult,és ez a lényeg! Smile
Beleolvastam,és rájöttem,hogy 21 év az 17.ill.már 18.Tizennyolc éve volt az esküvőnk,21 éve ismerkedtünk meg!
_________________
A mindenség egységes. Minden Egy. A különbség csak látszat. (Ákos)


A hozzászólás legutóbb greenblue által 2007. 01. 14. 17:02-kor lett szerkesztve, összesen 1 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
biojuli
Mester


Csatlakozott: 2006.10.12. Csütörtök 8:19
Hozzászólások: 660
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 30. 20:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

anyamaci írta:
Erdélyi lányként arról álmodoztam,hogy csakis magyar fiúhoz megyek férjhez.Mit ad Isten,tényleg így lett,ennek már 17 éve.Nagyon hosszú a mi mesénk,de megpróbálom dióhéjban:írtam az akkori IM-nek-talán még ma is létezik az újság-hogy levelezni szeretnék.Jöttek is a levelek garmadával,köztük a férjemé is,aki csak nagyon ritkán írt és eléggé semmitmondó volt,amit írt.Fényképcsere,stb.nem nagyon tetszett,de hát ez volt.Akkoriban mi csak 2 évenként jöhettünk "külföldre",azaz,Magyarországra,Csehszlovákiába.Éppen aktuális volt az utazásunk,amikor megírtam több levelezőpartneremnek is,hogy Pestre jövök a szüleimmel,megírtam a címet is,ahol tartózkodni fogunk 2 hétig-mert sajna csak ennyi idő állt rendelkezésünkre 2 évente egyszer...
Egyedüli vállalkozó a férjem volt,aki eljött Pestre,megismerkedtünk,másnap megkérte a kezem,én igent mondtam,apukám is beleegyezett és itt vége is lenne a mesének,mint a filmekben,de nem így a valóságban.Ez volt a tortúránk kezdete.Hamar eltelt a két hét,könnycsorgatva búcsúztam és azt hittem,hogy többé sosem látom.Eltelt egy nagyon hosszú és nehéz hónap,közben egyszer beszéltünk telefonon is.Nem ám úgy volt,mint most,hogy mobil,meg internet!Egy hónap elteltével jött és hozta az eljegyzési gyűrűt és az összes iratot,ami a házasságkötés kérvényezéséhez kellett.Közjegyző előtt kellett kijelenteni,hogy házasságot szeretnénk kötni és,hogy nincs semmilyen törvényes akadálya a dolognak.Ezután ki kellett tölteni különböző űrlapokat,és be kellett adni a kérvényt egyenesen a legfelsőbb román hivatalhoz,hogy jóváhagyják.Eddig minden rendben lenne,de még ezután jött a neheze.Vártunk kb.1! évet,ez akkoriban nem számított sok időnek.Levelek jöttek-mentek,sokszor kibontva kaptam meg,vagy meg sem kaptam.Férjem is igyekezett minél gyakrabban jönni,pedig nem volt kis távolság,kb.1000 km.jövet,ugyanannyi menet.Természetesen arról szó sem lehetett,hogy én kiutazzam,mert a városi,sőt a megyei hivataloknál úgy voltam nyilvántartva,mint valami bűnöző,aki el akarja hagyni az országot,ezért nem kaphattam útlevelet.(Mindez a Ceausescu diktatúra idején).Csordogáltak a napok,egyszer jött a megyei hivataltól egy értesítés,hogy be kell mennem egy bizottság elé,hogy vallomásommal megerősítsem,hogy miért is akarok én külföldre férjhez menni.Eljött a nap,amikor meg kellett jelennem,szörnyű ideges voltam,ráadásul románul kérdezgettek,csak annyit tudtam kinyögni,hogy szeretem,azért akarok hozzá férjhez menni.Nem tudom,lehet,hogy nem tetszett a fizimiskám a bizottságnak,a lényeg a lényeg,hogy kb.1/2 év múlva kaptam egy értesítést kb.buszjegynyi méretű papírfecnin,hogy nem hagyták jóvá a kérésemet.Teljes összeomlás,csak bőgni tudtam,eltelt másfél év és semmi eredmény!Ekkor felmentünk a férjemmel közösen a bukaresti magyar nagykövetségre,beszéltünk az akkori nagykövettel,aki ígéretet tett,hogy megsürgeti a dolgokat.És megint csak vártunk.Vártunk és vártunk.Újabb másfél évet!!!Összesen 3!!!évet vártunk egy papírra,ami az életünket jelentette.Amikor megkaptam az értesítést a jóváhagyásról,szinte el sem akartam hinni,egyszerűen hihetetlen volt számomra,hogy ez lehetséges.Aztán 1 hónap alatt összehoztunk mindent,esküvőt,lakodalmat,bútorok bepakolását,vámot,útlevelet,mindent,amikor még kaptam egy pofont,utoljára búcsúajándékként a Román államtól,hogy nem vihetek magammal semmit,ha menni akarok,akkor egy bőrönddel és a rajtam levő ruhákkal mehetek amerre látok,de a cuccom,amit évekig gyűjtögettem,marad.Eljöttem.Minden maradt.Hát ennyi lenne...Ma már csak mosolygok az egészen,de a döntésem jónak bizonyult,és ez a lényeg! Smile

Húúúú, ez kemény! De azért hajrá IM!!! Ti tényleg egymásnak vagytok teremtve!!! hello1
_________________
Mosolyogj! Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9599
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2006. 12. 31. 00:39    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Anyamaci, különleges, kemény fából faragott emberek vagytok mindketten. Tiszteletem a kitartásotoknak, az egymásba vetett bizalomnak.
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
főnixmadár
Adeptus


Csatlakozott: 2006.07.06. Csütörtök 0:04
Hozzászólások: 580
Tartózkodási hely: a szivárvány alatt

HozzászólásElküldve: 2007. 01. 05. 22:30    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Életem első tájékozódásifutó-versenyén eltévedtem.Engem azért vittek a csapattal,mert az elméleti feladatokban kimagaslóan jó voltam.A gyakorlat persze egészen más.Rögtön az indulás után 200 m-rel a legelső kanyarnál a másik irányba mentem.Még csak fel sem tűnt,hogy egyetlen tájékozódási pontot sem találok.Elfelejtettem,hogy az okos ember az északi irányt figyeli és nem a madarakat meg a fákat.Még valahol a térképemet is elveszítettem.Mivel halvány fogalmam sem volt,hogy merre vagyok,leültem a csapás szélére.Gondoltam,nem bolyongok össze-vissza,tehát nem fárasztom magam feleslegesen.Nézegettem jobbra-balra,hátha jön valaki.Már épp megfordult a fejemben,hogy kiabálok,hátha jár arra valaki és meghallja.De nem volt rá szükség,mert fújtatva jött egy fiú.Nagyo megörültem neki,csakhogy ő símán elment mellettem.Aztán hirtelen visszafordult,és mutatta a térképemet,hogy a startvonaltól nem messzire találta.És már ment volna,de hátradobtam lobogó hosszú hajkoronámat,és negédesen megkérdeztem,megmutatná-e a térképen azt a pontot,ahol éppen állunk.Nahát,úgy nézett rám...Aztán megnézte a térképemet,látta,hogy a leggyengébb kategóriában indultam,tehát nem vagyok ellenfele a csapatának.Nagy kegyesen rábökött egy pontra,majd arra 3 másikra,amiket érinteni kellett.Mivel nem bólogattam túl értelmesen,azt mondta,inkább elkísér,ő úgyis nagyon jó időt futott eddig.A tüdőm majdnem kiszakadt attól a tempótól,pedig ő állítólag csak sétált.Bekísért a célig,ahol nagy ovációval fogadtak a csapattársaim.Még érmet is nyertem,ezüstöt.Elhallgathatnám,de elárulom,hogy csak ketten indultunk a barátnőmmel abban a kategóriában.
Aztán délután minden csapatnak paprikáskrumplit kellett bográcsban főznie.Nekik nem volt krumplijuk,nem hoztak,mert azt hitték,hogy viccelnek a versenykiírásnál.Így aztán körbekoldulták az egész tábort.A fakanál volt az egyetlen,amit nem tudtak szerezni.Véletlenül pont engem sikerült rábeszélnie,hogy adjam a mienket kölcsön.
Az már csak hab a tortán,hogy ezt a főzőversenyt ők nyerték meg az összekoldult,szedett-vedett,ezerféle krumplijukkal.A felét meg se pucolták,csak beledobálták a bográcsba.
Történt mindez 31 évvel ezelőtt.



sunny fx
_________________
Élvezd a napot,élj a mának!A tegnap elmúlt,a holnap a jövő,egy a biztos,a pillanat.Ez minden öröm és boldogság forrása.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Lon
Dzsedi (dövanendónli;-)


Csatlakozott: 2003.01.24. Péntek 19:20
Hozzászólások: 15675

HozzászólásElküldve: 2007. 01. 07. 00:27    Hozzászólás témája: Re: romantikus megismerkedési történetek Hozzászólás az előzmény idézésével

Panyuka írta:
mancs írta:
Hogy találkoztál (az aktuális Laughing , vagy régebbi) nagy Ő-vel? (jöhetnek sztorik is ide, de nem feltétetlenül)
Mi fogott meg rajta, mi volt az, ami a legvonzóbb volt benne?


Inkább nők történeteit várom, a férfiaknál négy paraméter dönt Laughing (cáfolni is lehet)...


Koromnál fogva igen számos találkozásom volt. Köztük nagy Ő-kkel is. Most kezdjek el emlékezni? Hosszú és unalmas lenne Twisted Evil Shocked Lehet, hogy lelki összeomlás lenne a vége..... Confused


ahogy Te leírod a gondolataidat, az sosem unalmas Wink
_________________
A csoda benned van, csak hagyd beteljesülni.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
biojuli
Mester


Csatlakozott: 2006.10.12. Csütörtök 8:19
Hozzászólások: 660
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2007. 01. 07. 01:38    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

főnixmadár írta:
Életem első tájékozódásifutó-versenyén eltévedtem.Engem azért vittek a csapattal,mert az elméleti feladatokban kimagaslóan jó voltam.A gyakorlat persze egészen más.Rögtön az indulás után 200 m-rel a legelső kanyarnál a másik irányba mentem.Még csak fel sem tűnt,hogy egyetlen tájékozódási pontot sem találok.Elfelejtettem,hogy az okos ember az északi irányt figyeli és nem a madarakat meg a fákat.Még valahol a térképemet is elveszítettem.Mivel halvány fogalmam sem volt,hogy merre vagyok,leültem a csapás szélére.Gondoltam,nem bolyongok össze-vissza,tehát nem fárasztom magam feleslegesen.Nézegettem jobbra-balra,hátha jön valaki.Már épp megfordult a fejemben,hogy kiabálok,hátha jár arra valaki és meghallja.De nem volt rá szükség,mert fújtatva jött egy fiú.Nagyo megörültem neki,csakhogy ő símán elment mellettem.Aztán hirtelen visszafordult,és mutatta a térképemet,hogy a startvonaltól nem messzire találta.És már ment volna,de hátradobtam lobogó hosszú hajkoronámat,és negédesen megkérdeztem,megmutatná-e a térképen azt a pontot,ahol éppen állunk.Nahát,úgy nézett rám...Aztán megnézte a térképemet,látta,hogy a leggyengébb kategóriában indultam,tehát nem vagyok ellenfele a csapatának.Nagy kegyesen rábökött egy pontra,majd arra 3 másikra,amiket érinteni kellett.Mivel nem bólogattam túl értelmesen,azt mondta,inkább elkísér,ő úgyis nagyon jó időt futott eddig.A tüdőm majdnem kiszakadt attól a tempótól,pedig ő állítólag csak sétált.Bekísért a célig,ahol nagy ovációval fogadtak a csapattársaim.Még érmet is nyertem,ezüstöt.Elhallgathatnám,de elárulom,hogy csak ketten indultunk a barátnőmmel abban a kategóriában.
Aztán délután minden csapatnak paprikáskrumplit kellett bográcsban főznie.Nekik nem volt krumplijuk,nem hoztak,mert azt hitték,hogy viccelnek a versenykiírásnál.Így aztán körbekoldulták az egész tábort.A fakanál volt az egyetlen,amit nem tudtak szerezni.Véletlenül pont engem sikerült rábeszélnie,hogy adjam a mienket kölcsön.
Az már csak hab a tortán,hogy ezt a főzőversenyt ők nyerték meg az összekoldult,szedett-vedett,ezerféle krumplijukkal.A felét meg se pucolták,csak beledobálták a bográcsba.
Történt mindez 31 évvel ezelőtt.



sunny fx

Ez tök jó sztori!!! Laughing Laughing Laughing
_________________
Mosolyogj! Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
főnixmadár
Adeptus


Csatlakozott: 2006.07.06. Csütörtök 0:04
Hozzászólások: 580
Tartózkodási hely: a szivárvány alatt

HozzászólásElküldve: 2007. 01. 10. 00:28    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

biojuli írta:
főnixmadár írta:
Életem első tájékozódásifutó-versenyén eltévedtem.Engem azért vittek a csapattal,mert az elméleti feladatokban kimagaslóan jó voltam.A gyakorlat persze egészen más.Rögtön az indulás után 200 m-rel a legelső kanyarnál a másik irányba mentem.Még csak fel sem tűnt,hogy egyetlen tájékozódási pontot sem találok.Elfelejtettem,hogy az okos ember az északi irányt figyeli és nem a madarakat meg a fákat.Még valahol a térképemet is elveszítettem.Mivel halvány fogalmam sem volt,hogy merre vagyok,leültem a csapás szélére.Gondoltam,nem bolyongok össze-vissza,tehát nem fárasztom magam feleslegesen.Nézegettem jobbra-balra,hátha jön valaki.Már épp megfordult a fejemben,hogy kiabálok,hátha jár arra valaki és meghallja.De nem volt rá szükség,mert fújtatva jött egy fiú.Nagyo megörültem neki,csakhogy ő símán elment mellettem.Aztán hirtelen visszafordult,és mutatta a térképemet,hogy a startvonaltól nem messzire találta.És már ment volna,de hátradobtam lobogó hosszú hajkoronámat,és negédesen megkérdeztem,megmutatná-e a térképen azt a pontot,ahol éppen állunk.Nahát,úgy nézett rám...Aztán megnézte a térképemet,látta,hogy a leggyengébb kategóriában indultam,tehát nem vagyok ellenfele a csapatának.Nagy kegyesen rábökött egy pontra,majd arra 3 másikra,amiket érinteni kellett.Mivel nem bólogattam túl értelmesen,azt mondta,inkább elkísér,ő úgyis nagyon jó időt futott eddig.A tüdőm majdnem kiszakadt attól a tempótól,pedig ő állítólag csak sétált.Bekísért a célig,ahol nagy ovációval fogadtak a csapattársaim.Még érmet is nyertem,ezüstöt.Elhallgathatnám,de elárulom,hogy csak ketten indultunk a barátnőmmel abban a kategóriában.
Aztán délután minden csapatnak paprikáskrumplit kellett bográcsban főznie.Nekik nem volt krumplijuk,nem hoztak,mert azt hitték,hogy viccelnek a versenykiírásnál.Így aztán körbekoldulták az egész tábort.A fakanál volt az egyetlen,amit nem tudtak szerezni.Véletlenül pont engem sikerült rábeszélnie,hogy adjam a mienket kölcsön.
Az már csak hab a tortán,hogy ezt a főzőversenyt ők nyerték meg az összekoldult,szedett-vedett,ezerféle krumplijukkal.A felét meg se pucolták,csak beledobálták a bográcsba.
Történt mindez 31 évvel ezelőtt.



sunny fx

Ez tök jó sztori!!! Laughing Laughing Laughing



Igen,bár most nem így látom.Megfordult már többször a fejemben,hogy jó döntés volt-e akkor.Ismerve a folytatást és a jelenlegi állapotot. Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad




sunny fx
_________________
Élvezd a napot,élj a mának!A tegnap elmúlt,a holnap a jövő,egy a biztos,a pillanat.Ez minden öröm és boldogság forrása.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Bugristigris
Mester


Csatlakozott: 2004.02.26. Csütörtök 22:09
Hozzászólások: 979

HozzászólásElküldve: 2007. 01. 10. 09:41    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

anyamaci írta:
Erdélyi lányként arról álmodoztam,hogy csakis magyar fiúhoz megyek férjhez.Mit ad Isten,tényleg így lett,ennek már 17 éve.Nagyon hosszú a mi mesénk,de megpróbálom dióhéjban:írtam az akkori IM-nek-talán még ma is létezik az újság-hogy levelezni szeretnék.Jöttek is a levelek garmadával,köztük a férjemé is,aki csak nagyon ritkán írt és eléggé semmitmondó volt,amit írt.Fényképcsere,stb.nem nagyon tetszett,de hát ez volt.Akkoriban mi csak 2 évenként jöhettünk "külföldre",azaz,Magyarországra,Csehszlovákiába.Éppen aktuális volt az utazásunk,amikor megírtam több levelezőpartneremnek is,hogy Pestre jövök a szüleimmel,megírtam a címet is,ahol tartózkodni fogunk 2 hétig-mert sajna csak ennyi idő állt rendelkezésünkre 2 évente egyszer...
Egyedüli vállalkozó a férjem volt,aki eljött Pestre,megismerkedtünk,másnap megkérte a kezem,én igent mondtam,apukám is beleegyezett és itt vége is lenne a mesének,mint a filmekben,de nem így a valóságban.Ez volt a tortúránk kezdete.Hamar eltelt a két hét,könnycsorgatva búcsúztam és azt hittem,hogy többé sosem látom.Eltelt egy nagyon hosszú és nehéz hónap,közben egyszer beszéltünk telefonon is.Nem ám úgy volt,mint most,hogy mobil,meg internet!Egy hónap elteltével jött és hozta az eljegyzési gyűrűt és az összes iratot,ami a házasságkötés kérvényezéséhez kellett.Közjegyző előtt kellett kijelenteni,hogy házasságot szeretnénk kötni és,hogy nincs semmilyen törvényes akadálya a dolognak.Ezután ki kellett tölteni különböző űrlapokat,és be kellett adni a kérvényt egyenesen a legfelsőbb román hivatalhoz,hogy jóváhagyják.Eddig minden rendben lenne,de még ezután jött a neheze.Vártunk kb.1! évet,ez akkoriban nem számított sok időnek.Levelek jöttek-mentek,sokszor kibontva kaptam meg,vagy meg sem kaptam.Férjem is igyekezett minél gyakrabban jönni,pedig nem volt kis távolság,kb.1000 km.jövet,ugyanannyi menet.Természetesen arról szó sem lehetett,hogy én kiutazzam,mert a városi,sőt a megyei hivataloknál úgy voltam nyilvántartva,mint valami bűnöző,aki el akarja hagyni az országot,ezért nem kaphattam útlevelet.(Mindez a Ceausescu diktatúra idején).Csordogáltak a napok,egyszer jött a megyei hivataltól egy értesítés,hogy be kell mennem egy bizottság elé,hogy vallomásommal megerősítsem,hogy miért is akarok én külföldre férjhez menni.Eljött a nap,amikor meg kellett jelennem,szörnyű ideges voltam,ráadásul románul kérdezgettek,csak annyit tudtam kinyögni,hogy szeretem,azért akarok hozzá férjhez menni.Nem tudom,lehet,hogy nem tetszett a fizimiskám a bizottságnak,a lényeg a lényeg,hogy kb.1/2 év múlva kaptam egy értesítést kb.buszjegynyi méretű papírfecnin,hogy nem hagyták jóvá a kérésemet.Teljes összeomlás,csak bőgni tudtam,eltelt másfél év és semmi eredmény!Ekkor felmentünk a férjemmel közösen a bukaresti magyar nagykövetségre,beszéltünk az akkori nagykövettel,aki ígéretet tett,hogy megsürgeti a dolgokat.És megint csak vártunk.Vártunk és vártunk.Újabb másfél évet!!!Összesen 3!!!évet vártunk egy papírra,ami az életünket jelentette.Amikor megkaptam az értesítést a jóváhagyásról,szinte el sem akartam hinni,egyszerűen hihetetlen volt számomra,hogy ez lehetséges.Aztán 1 hónap alatt összehoztunk mindent,esküvőt,lakodalmat,bútorok bepakolását,vámot,útlevelet,mindent,amikor még kaptam egy pofont,utoljára búcsúajándékként a Román államtól,hogy nem vihetek magammal semmit,ha menni akarok,akkor egy bőrönddel és a rajtam levő ruhákkal mehetek amerre látok,de a cuccom,amit évekig gyűjtögettem,marad.Eljöttem.Minden maradt.Hát ennyi lenne...Ma már csak mosolygok az egészen,de a döntésem jónak bizonyult,és ez a lényeg! Smile

Örülök,hogy végül is összejött Wink
A nagynéném Szerbiából választott magának egy magyar fiút,remélem az nem lesz ekkora céco.
_________________
"A Barátom dolga, hogy ott legyen,
ha szükség van, bármit megtegyen,
ha eltévedtem, keressen,
ha gyűlölöm, akkor szeressen."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Kage
-


Csatlakozott: 2004.01.12. Hétfő 14:10
Hozzászólások: 19355

HozzászólásElküldve: 2007. 01. 10. 14:53    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

biojuli írta:
anyamaci írta:
Erdélyi lányként arról álmodoztam,hogy csakis magyar fiúhoz megyek férjhez.Mit ad Isten,tényleg így lett,ennek már 17 éve.Nagyon hosszú a mi mesénk,de megpróbálom dióhéjban:írtam az akkori IM-nek-talán még ma is létezik az újság-hogy levelezni szeretnék.Jöttek is a levelek garmadával,köztük a férjemé is,aki csak nagyon ritkán írt és eléggé semmitmondó volt,amit írt.Fényképcsere,stb.nem nagyon tetszett,de hát ez volt.Akkoriban mi csak 2 évenként jöhettünk "külföldre",azaz,Magyarországra,Csehszlovákiába.Éppen aktuális volt az utazásunk,amikor megírtam több levelezőpartneremnek is,hogy Pestre jövök a szüleimmel,megírtam a címet is,ahol tartózkodni fogunk 2 hétig-mert sajna csak ennyi idő állt rendelkezésünkre 2 évente egyszer...
Egyedüli vállalkozó a férjem volt,aki eljött Pestre,megismerkedtünk,másnap megkérte a kezem,én igent mondtam,apukám is beleegyezett és itt vége is lenne a mesének,mint a filmekben,de nem így a valóságban.Ez volt a tortúránk kezdete.Hamar eltelt a két hét,könnycsorgatva búcsúztam és azt hittem,hogy többé sosem látom.Eltelt egy nagyon hosszú és nehéz hónap,közben egyszer beszéltünk telefonon is.Nem ám úgy volt,mint most,hogy mobil,meg internet!Egy hónap elteltével jött és hozta az eljegyzési gyűrűt és az összes iratot,ami a házasságkötés kérvényezéséhez kellett.Közjegyző előtt kellett kijelenteni,hogy házasságot szeretnénk kötni és,hogy nincs semmilyen törvényes akadálya a dolognak.Ezután ki kellett tölteni különböző űrlapokat,és be kellett adni a kérvényt egyenesen a legfelsőbb román hivatalhoz,hogy jóváhagyják.Eddig minden rendben lenne,de még ezután jött a neheze.Vártunk kb.1! évet,ez akkoriban nem számított sok időnek.Levelek jöttek-mentek,sokszor kibontva kaptam meg,vagy meg sem kaptam.Férjem is igyekezett minél gyakrabban jönni,pedig nem volt kis távolság,kb.1000 km.jövet,ugyanannyi menet.Természetesen arról szó sem lehetett,hogy én kiutazzam,mert a városi,sőt a megyei hivataloknál úgy voltam nyilvántartva,mint valami bűnöző,aki el akarja hagyni az országot,ezért nem kaphattam útlevelet.(Mindez a Ceausescu diktatúra idején).Csordogáltak a napok,egyszer jött a megyei hivataltól egy értesítés,hogy be kell mennem egy bizottság elé,hogy vallomásommal megerősítsem,hogy miért is akarok én külföldre férjhez menni.Eljött a nap,amikor meg kellett jelennem,szörnyű ideges voltam,ráadásul románul kérdezgettek,csak annyit tudtam kinyögni,hogy szeretem,azért akarok hozzá férjhez menni.Nem tudom,lehet,hogy nem tetszett a fizimiskám a bizottságnak,a lényeg a lényeg,hogy kb.1/2 év múlva kaptam egy értesítést kb.buszjegynyi méretű papírfecnin,hogy nem hagyták jóvá a kérésemet.Teljes összeomlás,csak bőgni tudtam,eltelt másfél év és semmi eredmény!Ekkor felmentünk a férjemmel közösen a bukaresti magyar nagykövetségre,beszéltünk az akkori nagykövettel,aki ígéretet tett,hogy megsürgeti a dolgokat.És megint csak vártunk.Vártunk és vártunk.Újabb másfél évet!!!Összesen 3!!!évet vártunk egy papírra,ami az életünket jelentette.Amikor megkaptam az értesítést a jóváhagyásról,szinte el sem akartam hinni,egyszerűen hihetetlen volt számomra,hogy ez lehetséges.Aztán 1 hónap alatt összehoztunk mindent,esküvőt,lakodalmat,bútorok bepakolását,vámot,útlevelet,mindent,amikor még kaptam egy pofont,utoljára búcsúajándékként a Román államtól,hogy nem vihetek magammal semmit,ha menni akarok,akkor egy bőrönddel és a rajtam levő ruhákkal mehetek amerre látok,de a cuccom,amit évekig gyűjtögettem,marad.Eljöttem.Minden maradt.Hát ennyi lenne...Ma már csak mosolygok az egészen,de a döntésem jónak bizonyult,és ez a lényeg! Smile

Húúúú, ez kemény! De azért hajrá IM!!! Ti tényleg egymásnak vagytok teremtve!!! hello1

Tiszteletre méltó a kitartásotok! Gratulálok! Egyébként azóta változott a hozzáállás a másik ország részéről? Visszakaptál valamit a holmidból?
_________________
Az Árnyékos Út
végül kiér a Fényre.
Ott várok majd Rád.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Kage
-


Csatlakozott: 2004.01.12. Hétfő 14:10
Hozzászólások: 19355

HozzászólásElküldve: 2007. 01. 10. 14:55    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

főnixmadár írta:
biojuli írta:
főnixmadár írta:
Életem első tájékozódásifutó-versenyén eltévedtem.Engem azért vittek a csapattal,mert az elméleti feladatokban kimagaslóan jó voltam.A gyakorlat persze egészen más.Rögtön az indulás után 200 m-rel a legelső kanyarnál a másik irányba mentem.Még csak fel sem tűnt,hogy egyetlen tájékozódási pontot sem találok.Elfelejtettem,hogy az okos ember az északi irányt figyeli és nem a madarakat meg a fákat.Még valahol a térképemet is elveszítettem.Mivel halvány fogalmam sem volt,hogy merre vagyok,leültem a csapás szélére.Gondoltam,nem bolyongok össze-vissza,tehát nem fárasztom magam feleslegesen.Nézegettem jobbra-balra,hátha jön valaki.Már épp megfordult a fejemben,hogy kiabálok,hátha jár arra valaki és meghallja.De nem volt rá szükség,mert fújtatva jött egy fiú.Nagyo megörültem neki,csakhogy ő símán elment mellettem.Aztán hirtelen visszafordult,és mutatta a térképemet,hogy a startvonaltól nem messzire találta.És már ment volna,de hátradobtam lobogó hosszú hajkoronámat,és negédesen megkérdeztem,megmutatná-e a térképen azt a pontot,ahol éppen állunk.Nahát,úgy nézett rám...Aztán megnézte a térképemet,látta,hogy a leggyengébb kategóriában indultam,tehát nem vagyok ellenfele a csapatának.Nagy kegyesen rábökött egy pontra,majd arra 3 másikra,amiket érinteni kellett.Mivel nem bólogattam túl értelmesen,azt mondta,inkább elkísér,ő úgyis nagyon jó időt futott eddig.A tüdőm majdnem kiszakadt attól a tempótól,pedig ő állítólag csak sétált.Bekísért a célig,ahol nagy ovációval fogadtak a csapattársaim.Még érmet is nyertem,ezüstöt.Elhallgathatnám,de elárulom,hogy csak ketten indultunk a barátnőmmel abban a kategóriában.
Aztán délután minden csapatnak paprikáskrumplit kellett bográcsban főznie.Nekik nem volt krumplijuk,nem hoztak,mert azt hitték,hogy viccelnek a versenykiírásnál.Így aztán körbekoldulták az egész tábort.A fakanál volt az egyetlen,amit nem tudtak szerezni.Véletlenül pont engem sikerült rábeszélnie,hogy adjam a mienket kölcsön.
Az már csak hab a tortán,hogy ezt a főzőversenyt ők nyerték meg az összekoldult,szedett-vedett,ezerféle krumplijukkal.A felét meg se pucolták,csak beledobálták a bográcsba.
Történt mindez 31 évvel ezelőtt.



sunny fx

Ez tök jó sztori!!! Laughing Laughing Laughing



Igen,bár most nem így látom.Megfordult már többször a fejemben,hogy jó döntés volt-e akkor.Ismerve a folytatást és a jelenlegi állapotot. Crying or Very sad Crying or Very sad Crying or Very sad




sunny fx

Nagyon jó a sztori, ezek szerint azzal a fiúval jöttél össze? Ott? Pontosan hogyan is? Szóval hogyan folytatódott... és miért lett rossz vége?
_________________
Az Árnyékos Út
végül kiér a Fényre.
Ott várok majd Rád.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
főnixmadár
Adeptus


Csatlakozott: 2006.07.06. Csütörtök 0:04
Hozzászólások: 580
Tartózkodási hely: a szivárvány alatt

HozzászólásElküldve: 2007. 01. 10. 23:41    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

4 év múlva házasság,főiskola,gyerekek,az első botlás,építkezés,vállalkozás,rossz döntések,anyagi csőd,házeladás,túlélés,talpraállás,egymás mellett élés,építkezés,egyre szürkébb hétköznapok,újabb botlás,egyre kevesebb megbecsülés,beszédtéma hiánya,hangos szóváltások,teljes anyagi csőd,gyerekek kiröppenése,nagyon hosszúnak érzett hétvégék,kiégett kapcsolat.
Ennyi címszavakban.

Álmaim vannak a szép,békés,egymást támogató,a lelkiértékeket megbecsülő boldog,kiegyensúlyozott kapcsolatról.Azokat szoktam az örülősben megfogalmazni.Remélem nem baj,hogy nem igaziak.


sunny fx
_________________
Élvezd a napot,élj a mának!A tegnap elmúlt,a holnap a jövő,egy a biztos,a pillanat.Ez minden öröm és boldogság forrása.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
hangya
hangya


Csatlakozott: 2005.04.18. Hétfő 7:51
Hozzászólások: 9599
Tartózkodási hely: itt vagyok

HozzászólásElküldve: 2007. 01. 11. 00:12    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

főnixmadár írta:
4 év múlva házasság,főiskola,gyerekek,az első botlás,építkezés,vállalkozás,rossz döntések,anyagi csőd,házeladás,túlélés,talpraállás,egymás mellett élés,építkezés,egyre szürkébb hétköznapok,újabb botlás,egyre kevesebb megbecsülés,beszédtéma hiánya,hangos szóváltások,teljes anyagi csőd,gyerekek kiröppenése,nagyon hosszúnak érzett hétvégék,kiégett kapcsolat.
Ennyi címszavakban.

Álmaim vannak a szép,békés,egymást támogató,a lelkiértékeket megbecsülő boldog,kiegyensúlyozott kapcsolatról.Azokat szoktam az örülősben megfogalmazni.Remélem nem baj,hogy nem igaziak.


sunny fx


Smile Smile Smile Drága Főnixke, a gondolataid igaziak. És azt mondják a nagyon okosak, ha elég erősen és élénken gondolunk, az előbb-utóbb megvalósítja önmagát. Szeretettel ölelős emo.
_________________
Tudom, hogy hiszem.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Yahoo Messenger MSN Messenger
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Te+Én+Szex Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5  Következő
4 / 5 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.