Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

A "másik" gyereke
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Az alma és a fája
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
bera
Főmágus


Csatlakozott: 2007.03.07. Szerda 13:08
Hozzászólások: 3494
Tartózkodási hely: Valahol a nagyon messze és a nagyon közel között.

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 11:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Nehéz dolog ez, Heki! Sad A párom és a sógorom példáját tudom felhozni, pedig két felnőtt emberről van szó!

A párom is számítógép-függő. Ez az élete. A játék, ülni a gép előtt, ha itton van a hétvégén, akkor reggel 8-tól este 9ig! Csak akkor áll fel a gép elől, ha ki kell mennie a WC-re! A kaját is úgy eszi meg, hogy közben nyomja a játékot, a fele kaja a gatyáján, a pólóján, az aszalon, a szőnyegen - mindent kanállal eszik, mert a gép annyira leköti, hogy villát nem merek adni neki és hát láthatóan kanállal sem tud enni, mert nem talál bele a szájába a játék miatt! Crying or Very sad Ez egy 28 éves ember, az én párom!

A sógorom - a párom öccse, októberben tölti a 27. évét - ugyanez! Anyósom is mindig panaszkodik, mivel a sógorom otthon lakik...

Ami miatt ez így lett -szerintem: válófélben lévő szülők, sok veszekedés, falusi élet, sok munka mellett 4 gyerek, anyósom azt se tudta, hogy a két fiú volt, hogy bő egy hétig nem fürdött, mert már tizenéves koruktól ültek egész napokat a gép előtt.

Heki! A te párod is elvált ember. A gyerek a valóság elől menekült a virtuális világba, mint a páromék is.
Ehhez adódhatnak iskolai megaláztatások is - a párom megint nagyon jó példa erre, de most magamat is említhetném, de én a saját kis álomvilágomba menekültem, mivel én nem kaptam számítógépet, mivel apám szerint egy olyan buta gyereknek, mint én nem kell - ezt előttem mondta keresztanyámnak!
Akinek menekülie kell, mert a valóságtól összeroppana, az talál magának valamit.
A párom már megszabadult az anyjától, a testvéreitől, a nagyszülei meghaltak - azok is belejátszottak nála - de mára már azt mondja, ő már csak így tud kikapcsolódni, feltöltődni, hogy másnap megint menjen és dologozzon, neki ez a pihenés.
Ezért hagyom őt. Jobb, mint ha kocsmázna a haverokkal. Szépen elül magának a gép előtt, se lát-se hall, sehová sem akar menni, ha muszáj, akkor sietni kell haza - de én elfogadtam így.
Néha bosszantó, elkeserítő és kitör belőlem a panasz rá, főleg hogy a környezet - anyámék, a szomszédok mindig tudatosítják bennem, hogy beteges, amit a párom csinál - de még akkor is inkább ezt, mint mást.
Pénzbe kerül persze, villanyszámla is - és hát, a nagy igénybevételtől minden számítógép-alkatrész hamar elhasználódik -egér, videókártya...stb. Sőt, az újabb és újabb játékok miatt elavultá is válik.
A 7 év közös életünk során lassan fél millió forintnál tartunk, ami csak a gépre ment el.
Oké, hogy én is használom, de nekem a nethez nem kell olyan komoly gép, mint a legújabb lövöldözős játékokhoz...
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
linus
Orákulum


Csatlakozott: 2005.03.03. Csütörtök 10:53
Hozzászólások: 5584

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 11:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

OFF:

bera! Nekem kicsit megdöbbentő volt olvasni, amit írtál. Shocked
Őszintén megmondom ez elég durva függőségnek tűnik. Persze, mint laikus beszélek.
Oké, az elfogadás meg minden..., de veled mi lesz?
Nem vágysz közös programokra? És mi lesz akkor, amikor majd saját családotok lesz? Gondolod addigra "kinövi"?

ON
_________________
"Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Elmegyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok."
(Magister Martinus)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Antal Orsolya
Mágus 3.kör


Csatlakozott: 2009.03.04. Szerda 14:04
Hozzászólások: 1423

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 11:44    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hát mit mondjak én is elámultam Bera írásán! Én azt hittem ez csak a tinik szokása, hogy ha leülnek egy gép elé, megszűnik a világ.

Linusnak is igaza van, mi lesz, ha lesz gyereketek? A játékszenvedély bizony betegség, amit a pszichológus helyére tud tenni
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
bera
Főmágus


Csatlakozott: 2007.03.07. Szerda 13:08
Hozzászólások: 3494
Tartózkodási hely: Valahol a nagyon messze és a nagyon közel között.

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 11:56    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

linus írta:
OFF:

bera! Nekem kicsit megdöbbentő volt olvasni, amit írtál. Shocked
Őszintén megmondom ez elég durva függőségnek tűnik. Persze, mint laikus beszélek.
Oké, az elfogadás meg minden..., de veled mi lesz?
Nem vágysz közös programokra? És mi lesz akkor, amikor majd saját családotok lesz? Gondolod addigra "kinövi"?

ON


Álítólag nem fogja Sad Tavaly beszéltem egy ismerősömmel - az ő férjének a számítógép a munkája is, programozó - ennek ellenére otthon is a gépet nyüstöli, pedig 2 gyermekük is van. Kérdeztem az asszonykától: " Te Szilvi! Mindenki azt mondja, ha babánk születik majd a párom nem gépezik ennyit, nálatok ez így volt?" Azt mondta: NEM! Minden marad majd a régiben, ne is reménykedjek.

Az a gond, hogy - ahogy én észrevettem - a gyermekkorban van tinikorban elkezdett egész napos gépezések komolyan hátráltatják a fejlődést - főként a fiúkat érinti és a szokásos 16 éves kor helyett 20-22 éves korban jön el náluk, hogy - Nah' kéne egy csaj vagy el kellene menni buliba... Mintha a hormonjaikat is elnyomná a géptől való függőség vagy nem is tudom.
Láttam már több ilyen fiút, a páromék szomszédjai - két fiú - szintén ilyenek.
Lehet a háttérben egyfajta súlyos kisebbrendűségi komplexus, amit az óvodában és iskolában elszenvedett sérelmek táplálnak - a páromnál tuti ez van, biztos vagyok benne...
A számítógép-függők utálják a világot, ami körülveszi őket, utálják az embereket - régen ezek voltak a könyvmolyok, akik álandóan a hűvös szobában olvastak, mert annyi sérelem érte őket a külvilágban - kövér vagy éppen szemüveges, túl sovány, túl alacsony - szóval az átlagtól valamiben eltérő emberek.
A válást is reagálhatja le így, az anyja 100%, hogy hibás, hiszen az elmondásod alapján agresszív vele szemben a fiú.
Nem pszichológusok kellenek ide: le kell vele ülni és adni neki rá lehetőséget, hogy következmények nélkül őszintén elmondhassa, mi az amiből elege van!
Személy szerint én is régóta várok egy ilyen lehetőségre - hogy végre elmondhassam a magamét a "kedves" rokonságnak! Evil or Very Mad
Érdemes lenne meghallgatni a gyereket, nem pedig kikezeletetni az igazságérzetét vagy gyógyszerekkel teletömetni - a szülőnek egyszerűbb, mint meghallgatni, hogy a gyerek elmondja, ekkor és ekkor ez és ez történt, ami miatt...stb.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
Illúzió
Orákulum


Csatlakozott: 2007.04.03. Kedd 18:02
Hozzászólások: 9701
Tartózkodási hely: Mindig másik dimenzió

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 13:14    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

én el szoktam itthon mondani, de mindíg az volt rá a válasz, hogy:
1. ne csinálj örökké elefántot a bolhából!
2. rendezd le egyedül!, nagy vagy már, meg tudod oldani! (aztán jött a tanári beírás, mire a szülők: -hát miért nem szóltál??) Shocked -ja, köszi..
3. miért kell örökké a múlton rágódnod? (hát mert a hibákból tanulunk..) Rolling Eyes -"akkor is, ezt már 1000-szer elmondtad.."

-na ennyit a szülőkről..

(amúgy az én szüleim kb. 17 évig váltak -szóban.
Tök jó volt hallgatni, hogy most épp ki válik kitől, és miért.. Rolling Eyes
a vége az lett, hogy apámat földeltük. Rolling Eyes )

lehet, jobban jártunk volna, ha tényleg válnak. (csak akkor ki megy, és hová?) Rolling Eyes Shocked
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
linus
Orákulum


Csatlakozott: 2005.03.03. Csütörtök 10:53
Hozzászólások: 5584

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 14:16    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

bera írta:
Személy szerint én is régóta várok egy ilyen lehetőségre - hogy végre elmondhassam a magamét a "kedves" rokonságnak! Evil or Very Mad
Érdemes lenne meghallgatni a gyereket, nem pedig kikezeletetni az igazságérzetét vagy gyógyszerekkel teletömetni - a szülőnek egyszerűbb, mint meghallgatni, hogy a gyerek elmondja, ekkor és ekkor ez és ez történt, ami miatt...stb.


A saját rokonságodnak vagy a párodénak?
Ha a párodéról van szó, akkor ezt a lépést neki kell megtennie. Helyette nem beszélhetsz. (mert lehet, hogy azáltal is erősíted benne a kisebbrendűséget "én nem vagyok elég erős, de a kedvesem igen"; nem lesz önbecsülése
Egyébként, tapasztalatból tudom, hogy nem mindig jó belemondani a másiknak az arcába, hogy 10-15-20 évvel ezt vagy azt tetted, vagy nem tetted, vagy nem voltál ott, nem voltál mellettem stb.
Egyszerűen nem segít. Kimodja az ember, de semmi. Mert a másik másképp látta, másképp emlékszik és most már azon nem tudsz - vagy ő nem tud - változtatni. Valahogy meg kellene tanulni kezelni magában az embernek, vagy feldolgozni. Meg aztán, nem lehet mindenért a sanyarú gyerekkort előhúzni. Ez a legkönnyebb, legegyszerűbb.
Persze most ezt így könnyen mondom... mert én is azért belefutok konfliktusokba régi dolgok miatt, de azért próbálkozom. Embarassed
_________________
"Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Elmegyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok."
(Magister Martinus)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Caravell
Orákulum


Csatlakozott: 2004.06.05. Szombat 7:27
Hozzászólások: 10710

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 14:29    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Kicsit OFF lett már a topik, de azért leírom:
Az előbb olvastam az idézetesben: "...az igazi szerelem, amelyik a pokolból is az égig emel, amelyik megszépít és felmagasztal, amelyik erénnyé varázsolja a bűnt is..." /Wass Albert/
Szép. És milyen mélységek vannak benne...

Azután olvastam bera írását és elgondolkodtam ezeken a dolgokon. Meg linus és Orsi válaszán. Meddig terjed az elfogadás (nem az elviselés!), mikortól önfeláldozás? El lehet-e ilyen dolgokat fogadni, igazán, szeretettel, szerelemmel, úgy, hogy még a lelkünk mélyén sem marad tüske: mert az bizony csúnyán meggyűlik az évek alatt... ? Jogunk van-e akárcsak egy-egy ilyen "rossztulajdonságban" megváltoztatni a másikat? S ha mégsem változik és mi megyünk, akkor az megfutamodás? Jogos önvédelem? Lehet ilyen önző a szerelem? És mi van akkor, ha mindezt már nem a magunk, hanem a megszületett/megszületendő gyerek nevében, érdekében tesszük?

Nem tudom, mit csinálnék a helyedben, bera... és azok helyében, akik valakit megszerettek és a társuk ilyen "durva" együttélési szokást vett fel. Ha így ismerjük meg és azt mondjuk, ezt el tudjuk fogadni (mondani könnyű, főleg, amíg dúl a szerelem...) de ha később jön valami "gyíkja" a másiknak... nem olyan egyszerű dolgok ezek... Rolling Eyes
_________________
„Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak?”
(E. A. Poe)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Caravell
Orákulum


Csatlakozott: 2004.06.05. Szombat 7:27
Hozzászólások: 10710

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 14:38    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

linus írta:
bera írta:
Személy szerint én is régóta várok egy ilyen lehetőségre - hogy végre elmondhassam a magamét a "kedves" rokonságnak! Evil or Very Mad
Érdemes lenne meghallgatni a gyereket, nem pedig kikezeletetni az igazságérzetét vagy gyógyszerekkel teletömetni - a szülőnek egyszerűbb, mint meghallgatni, hogy a gyerek elmondja, ekkor és ekkor ez és ez történt, ami miatt...stb.


A saját rokonságodnak vagy a párodénak?
Ha a párodéról van szó, akkor ezt a lépést neki kell megtennie. Helyette nem beszélhetsz. (mert lehet, hogy azáltal is erősíted benne a kisebbrendűséget "én nem vagyok elég erős, de a kedvesem igen"; nem lesz önbecsülése
Egyébként, tapasztalatból tudom, hogy nem mindig jó belemondani a másiknak az arcába, hogy 10-15-20 évvel ezt vagy azt tetted, vagy nem tetted, vagy nem voltál ott, nem voltál mellettem stb.
Egyszerűen nem segít. Kimodja az ember, de semmi. Mert a másik másképp látta, másképp emlékszik és most már azon nem tudsz - vagy ő nem tud - változtatni. Valahogy meg kellene tanulni kezelni magában az embernek, vagy feldolgozni. Meg aztán, nem lehet mindenért a sanyarú gyerekkort előhúzni. Ez a legkönnyebb, legegyszerűbb.
Persze most ezt így könnyen mondom... mert én is azért belefutok konfliktusokba régi dolgok miatt, de azért próbálkozom. Embarassed

A kismacska sem szereti,ha az orrát belenyomják a "termék"be... Senkinek nem jó érzés,ha felhívják a figyelmét, mi több, szemére vetik, hogy mit tett/nem tett... Esetleg még el is ismeri... De olyan fontos ez az elismerés? Gazdagabbak lehetünk az érzéssel, hogy lám, igazunk van. És szegényebbek egy működő emberi kapcsolattal... Nem kell minden csatát megvívni. Akkor sem, ha tuti a győzelem.
És abban is igazad van, hogy nem tesz jót egy ffi önérzetének,ha a nő - bármilyen jószándékkal is - belepancsol a dolgaiba.
_________________
„Mert a teknősbéka biztosan jár a lábán, ok ez arra, hogy szárnyát szegjék a sasnak?”
(E. A. Poe)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
linus
Orákulum


Csatlakozott: 2005.03.03. Csütörtök 10:53
Hozzászólások: 5584

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 15:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Cara! Nekem is ezek a kérdések jutottak eszembe, amit fentebb írtál.
Leginkább, hogy mikortól önfeláldozás? És ha az, miért áldozza fel magát az ember? Ha már van gyerek, akkor valóban a gyerekért teszi vagy ez egy újabb könnyebbik út - a gyerekre fogni? Miért mondja magának "nekem ennyi jár"?
Hova lesz a hite?
_________________
"Élek, s hogy meddig, nem tudom,
Meghalok, bár nem akarom,
Elmegyek, s egész utam titok:
Csoda, hogy jókedvű vagyok."
(Magister Martinus)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
gerleimari
Főmágus


Csatlakozott: 2007.08.14. Kedd 11:28
Hozzászólások: 3701
Tartózkodási hely: BUDAPEST

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 17:03    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Az ember úgy gondolja, amikor még nagy a szerelem, hogy ezt még tolerálni tudja, még elviseli, mert szereti a másikat.Aztán ha gyerek is lesz a kapcsolatból, elgondolkodik rajta egy idő után, hogy a gyereknek is jó ez?Beleszültem a gyerekemet egy helyzetbe, ami neki egyáltalán nem elfogadható, nem érzi jól benne magát.Aztán rájövök, hogy én sem érzem jól benne magamat.Végül arra gondol, hogy kinek jó ez az egész? Neki, aki előidézte.De ő meg csak csodálkozik, hogy mi a fene van?Hiszen ő nem változott. Hát ez az. És akkor kezd türhetetlen lenni számunkra a helyzet, mikor már ezer szál köt össze minket. A meglévő helyzet sem jó, a válás szintén nem az igazi, mert az is csak megviseli a gyereket, meg mindegyikőnket.Egyre jobban kezd idegesiteni minket a helyzet és lassan megutáljuk a másikat, akit a rossz szokásával eleinte elfogadtunk.És itt következik az a helyzet, hogy sem kilépni, sem maradni nem jó és úgy érezzük, hogy vége az egész életünknek.Hát ide vezet ha az elején az ember kompromisszumokat köt...
_________________
ZSEBIMAMA
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
bera
Főmágus


Csatlakozott: 2007.03.07. Szerda 13:08
Hozzászólások: 3494
Tartózkodási hely: Valahol a nagyon messze és a nagyon közel között.

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 15. 18:18    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Köszönöm lányok - Linus, Cara és Gerleimarika Smile - igazatok van, de kompromisszumokat kötni nem is muszáj, hanem lételeme egy működő kapcsolatnak, én ezt vallom, mert engem erre tanított meg az élet!

Linus - a saját rokonságomat venném elő szívesen! Természetesen a párom családját ő rendezi és el is várja, hogy ott én ne avatkozzak a sűrűjébe...

Szeretem a párom és ezzel a "rossz" szokásával együtt elfogadtam, mert amúgy nagyon jó ember! Látok magam körül nagyon sanyarú asszonyi sorsokat, durva férjek által lelkileg, testileg meggyötört asszonyokat és akkor az mondom, az én párom számítógépezzen csak, ha neki az a kikapcsolódás! Senkit sem bánt vele! Ha pedig babát vállalunk, majd adja magát a helyzet - én bízom benne, hogy kompromisszumot tudunk kötni, de ez még a jövő zenéje, ráérek még aggódni miatta.
_________________
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése MSN Messenger
heki
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2007.02.12. Hétfő 22:13
Hozzászólások: 1951

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 16. 07:23    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Hú lányok! Van itt minden mint a "bucsuban"!
Szóval: az itt a baj mint nagyon sok szenvedély betegséggel,hogy aki nem tapasztalta meg nem is tudja átlátni milyen nehéz ezt kezelni.
Nekem nincs ezzel ennyire súlyos problémám. A lányaim is gépeznek de ha unom a klavtúra kopogást "nagyobbik nagyon veri" akkor egy jól irányzott beszólás és abba hagyja!Ja. Főleg este. Na azt nem tudom,hogy mi lesz akkor ha külön szobája lesz de szemmel fogom tartani az biztos.
Viszont azt látom a párom fiánál,hogy már a kezdetek óta ráhagyták mert ugye had játszon addig sincs gond vele. Amíg kertesben laktak jobban eljárt a haverokkal. Viszont mikor visszamaradt 8-oszt-ba persze,hogy az addigi haverok tovább tanultak és elmaradtak. Sajnos anyagilag is hozzá van szokva,hogy csak kért és kapott. Nem. Szinte semmiért nem kellett megdolgoznia mióta a világon van. Ez már bizonyosságot is nyert a számomra. Anya igen gyenge nem tudja már kordában tartani. Szó szerint a fejére sz.....ik a gyerek.Apa meg sajnos azt mondja,hogy mivel az anyánál van ő már nem tud úgy beleszólni és szerintem nem is nagyon akar vele foglalkozni. Bosszantja nagyon de belefáradt és elfásult a tehetettlenségbe.
De az a legnagyobb baj,hogy így is ritkán mond nemet ami csak lovat ad a gyerek alá és igazolja,hogy neki minden jár.
Szóval nem egyszerű. Nekem ez új és szeretnék segíteni ha egy mód van rá. Persze itt is kettőn áll a vásár. Mert hiába akarok én ha a gyerek nem vevő rá.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
heki
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2007.02.12. Hétfő 22:13
Hozzászólások: 1951

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 16. 07:31    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Mak írta:
Azon a véleményen vagyok, hogy a szülőknek egyet kell érteniük a nevelési elvekben.
Ha pedig valamiben mégsem, akkor azt a gyerek nélkül kettesben kell megbeszélni.
Sajnos ismerek olyan családot, ahol ez nem történt és történik meg a mai napig, egymást járatják le a gyermekük előtt. A gyerek pedig természetesen ezt kihasználva, zsarolja hol egyiküket, hol másikukat Sad

Az eredmény: a gyerek valóban nem akar "ember" lenni, nem akar dolgozni, nem akar tanulni, csak követel és neki minden jár... (pedig már 20 éves)


Olybá tűnik,hogy ez a gyerek is így gondolja pedig ő 15-éves. Ezért reménykedem,hogy van még segítség a számára! Most is azon a véleményen van az új sulival kapcsban,hogy apa majd segít! Mivel az apja is oda járt annak idején. Tehát nem kell majd tanulni mert apa majd segít. Ja. Mondom neki múltkor,hogy vigyázzon nehogy beteg legyen meg tüdőgyuszi miegymás. Válasz: nem baj had jöjjön legalább addig sem kell suliba menni! Sad
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
gincsi
Orákulum


Csatlakozott: 2002.03.27. Szerda 1:00
Hozzászólások: 6094

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 16. 07:36    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Erről eszembe jutott az unokatesómék fia. 8 éves, és vagy tévézik, vagy számítógépezik. Más nem érdekli. Minap elvitte az apja magával horgászni, de egy óra után haza kellett vinni, mert annyira unatkozott, hogy már nem lehetett elviselni. El tudjátok képzelni? Egy unatokozó nyolcévest a vízparton?!!!!
_________________
“Erkölcsi, szellemi vagy fizikai szervezetünk egyetlen porcikája sem tud akárcsak egy évig is megülni a fenekén. Magyarán változunk, és változnunk is kell, állandóan, folyamatosan, amíg csak élünk.” (Mark Twain)
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
heki
Mágus 2.kör


Csatlakozott: 2007.02.12. Hétfő 22:13
Hozzászólások: 1951

HozzászólásElküldve: 2009. 07. 16. 07:36    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Caravell írta:
heki írta:
Szép jó estét mindenkinek!
Nos úgy tűnik,hogy fel kell éleszteni ezt a topikot.
Olyan helyzetbe kerültem,hogy szeretnénk és fogunk is a párommal összeköltözni. Ami nagyon aggasztó a számomra a kisebbik fia akivel igen sok gondunk lesz szerintem. Bevallom őszintén félek is kicsit.
A gyerek nem fog velünk élni de úgy tűnik,hogy nehezen kezelhető fajta.
Azt mondja a párom,hogy ki kiáltották annak idején indigó gyereknek aki hiperaktív és már 4 pszihómókust fogyasztott el. Eddig mind feladták mondván,hogy nem tudnak vele mit kezdeni. Nekem olybá tűnik,hogy a fiú számgép függő lett és amíg békén hagyják nincs vele semmi gond de ha elveszik tőle előbb könyörög majd zsarol végül az agreszivitásig fajulnak a dolgok. Még sok mindent nem tudok a gyerek előéletéről de úgy tűnik valami nagyon kimaradt az életéből és ebbe menekült bele mert mind azt keressük ahol és amibe/vel jól érezzük magunkat!
Viszont ami nagy gond szerintem kezdi elveszteni a valóságot.......
Most 2-ra járta a 8-osztályt és sajnos egy tantárgyból ismét hasalt.
Nem szeret tanulni sokat lógott a suliból. Most is abból áll a napja,hogy felkel kb 11-óra körül mert sokáig gépezik éppen eszik valamit ha nagyon muszáj de ha van ivó joghurt akkor iszik egyet mert azzal is kevesebb időt veszt a gép nélkül és ez megy késő estig.
Ritkán lehet kimozdítani max egy napi kirándulás tehát gép nélküli nyaralásról nem is igen lehet szó bár ezt nem tudom de szerintem így van. Az apjához is ritkán megy de ha igen annak célja van és ez anyagi jellegű töbnyire. Most röviden ennyi ha kérdeztek és tudok válaszolok.
Nagyon megköszönném ha lenne valami használható ötlet amivel ezt a különben szeretetre méltó és szerintem szeretet éhes gyereket meg lehetne menteni a nagyon rossz irányba való haladástól!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!

Már meg is válaszoltad...


Szia Cara! Igen. Ezt tudom én de vajon Ő akarja-e?
Mert tudjuk,hogy aki nem akarja,hogy segítsenek neki azon nem lehet.
Egyszer tudtunk beszélgetni és úgy érzem örült neki. De ahhoz,hogy ennek eredménye legyen mini 2-3-naponta kéne beszélgetni. Mivel én egy kívülálló vagyok még velem óvatos. De nem is fogom engedni,hogy az én fejemre is tegyen.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Az alma és a fája Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5  Következő
4 / 5 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.