Keresés 
  
 Gy.I.K.Gy.I.K.   KeresésKeresés   TaglistaTaglista   CsoportokCsoportok   RegisztrációRegisztráció 
 ProfilProfil   Privát üzeneteid olvasásához be kell jelentkeznedPrivát üzeneteid olvasásához be kell jelentkezned   BelépésBelépés 

Barátkozás mint gyógymód!
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Következő
 
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Egészség
Előző téma megtekintése :: Következő téma megtekintése  
Szerző Üzenet
shuriken
Főmágus


Csatlakozott: 2007.09.09. Vasárnap 19:44
Hozzászólások: 3047

HozzászólásElküldve: 2007. 12. 17. 19:55    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
shuriken
Főmágus


Csatlakozott: 2007.09.09. Vasárnap 19:44
Hozzászólások: 3047

HozzászólásElküldve: 2007. 12. 27. 19:51    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

"Ha a barátaimmal való kapcsolatra gondolok, számomra az egyik legfontosabb dolog a feltétel nélküliség.
Szeretem a barátaimat, és nekik semmit nem kell ezért tenniük.
Egyszerűen csak jelen kell lenniük, hogy szerethessem őket.
És a barátaim hozzám való viszonya szintén ilyen, mert egy kapcsolat nem épülhet feltételekre.
Legalábbis számomra ez nem lenne elviselhető.
Ilyen helyzetben inkább lemondanék az emberi kapcsolatokról, és intenzívebb kapcsolatot ápolnék éjjelente a csillagokkal.
Hiszen ők anélkül világítanak nekem, hogy bármit tennék ezért.
Mert a szeretet...nem ad semmit és nem vesz el semmit. Megelégszik önmagával. Egyszerűen itt van, és nem megy el többé. Mindig a szívünkben van. Egész életünkön keresztül."

Melanie Bös: Gyereklélek
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
shuriken
Főmágus


Csatlakozott: 2007.09.09. Vasárnap 19:44
Hozzászólások: 3047

HozzászólásElküldve: 2007. 12. 28. 10:00    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
klarabatho
Neofita


Csatlakozott: 2007.12.27. Csütörtök 19:28
Hozzászólások: 3

HozzászólásElküldve: 2007. 12. 29. 14:27    Hozzászólás témája: baratkozás Hozzászólás az előzmény idézésével

szerintem nagyon kellenek barátok mindenkinek.Sok magányos ember van.Én is itt a fórumon remélem hogy találok . Smile Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
gerleimari
Főmágus


Csatlakozott: 2007.08.14. Kedd 11:28
Hozzászólások: 3701
Tartózkodási hely: BUDAPEST

HozzászólásElküldve: 2007. 12. 29. 16:43    Hozzászólás témája: Re: baratkozás Hozzászólás az előzmény idézésével

klarabatho írta:
szerintem nagyon kellenek barátok mindenkinek.Sok magányos ember van.Én is itt a fórumon remélem hogy találok . Smile Smile

Biztosan találsz! Itt nagyon sok jóindulatú és kedves ember van! Laughing Wink
_________________
ZSEBIMAMA
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Sieglinde
Orákulum


Csatlakozott: 2004.10.29. Péntek 12:23
Hozzászólások: 8686

HozzászólásElküldve: 2007. 12. 29. 20:11    Hozzászólás témája: Re: baratkozás Hozzászólás az előzmény idézésével

klarabatho írta:
szerintem nagyon kellenek barátok mindenkinek.Sok magányos ember van.Én is itt a fórumon remélem hogy találok . Smile Smile

Nem véletlen, hogy idetaláltál Wink
Gyere gyakran!
_________________
Kudarc nem létezik, csak késleltetett siker.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése
biojuli
Mester


Csatlakozott: 2006.10.12. Csütörtök 8:19
Hozzászólások: 660
Tartózkodási hely: Budapest

HozzászólásElküldve: 2007. 12. 29. 22:22    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

shuriken írta:

Aztaaaaaaaa Surprised Ezért már érdemes volt ma idetévednem. Smile
_________________
Mosolyogj! Smile
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése Email küldése MSN Messenger
shuriken
Főmágus


Csatlakozott: 2007.09.09. Vasárnap 19:44
Hozzászólások: 3047

HozzászólásElküldve: 2007. 12. 29. 22:33    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

biojuli írta:
shuriken írta:

Aztaaaaaaaa Surprised Ezért már érdemes volt ma idetévednem. Smile

Smile Laughing
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
shuriken
Főmágus


Csatlakozott: 2007.09.09. Vasárnap 19:44
Hozzászólások: 3047

HozzászólásElküldve: 2007. 12. 30. 19:02    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
shuriken
Főmágus


Csatlakozott: 2007.09.09. Vasárnap 19:44
Hozzászólások: 3047

HozzászólásElküldve: 2007. 12. 31. 21:10    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
CsámpásGizike
Mágus 3.kör


Csatlakozott: 2007.07.29. Vasárnap 16:58
Hozzászólások: 1401

HozzászólásElküldve: 2008. 01. 01. 23:25    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek (részletek)

Jó lenne tudni – van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben... talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más?... Talán van egy szemernyi Erosz minden emberi kapcsolat mélyén?...

A barátság természetesen más, mint a beteges hajlamú emberek dolga, akik az egyneműeknél keresnek valamilyen torz kielégülést. A barátság Eroszának nem kell a test... inkább zavarja, mint izgatja. De mégis Erosz. Minden szeretet, minden emberi kapcsolat alján Erosz él.

...A barátság... az az emberi kapcsolat, melynél nemesebb nincsen anyától szült elevenek között. Érdekes, az állatok ismerik. Van állati barátság is, önzetlenség, segítőkészség... Az élőlények megszervezik a kölcsönös segítséget...néha nehezen küzdik le a segítségnyújtás akadályait, de mindig akadnak erős, segítő hajlamú lények, minden eleven közösségben. Száz és száz példát láttam az állatvilágban. Emberek között ritkábban láttam példát erre. Pontosabban, egyetlen példát sem láttam. A rokonszenvek, melyek emberek között szemem láttára kialakultak, végül mindig belefulladtak az önzés és a hiúság mocsarába. A pajtásság, a cimboraság, néha olyannak látszik, mintha barátság lenne. A közös érdekek néha megteremtenek emberi helyzeteket melyek hasonlítanak a barátságra. Aztán a magány elől is szívesen elmenekülnek az emberek mindenféle bizalmasságba, melyet legtöbbször megbánnak ugyan, de ideig-óráig azt hihetik, ez a bizalmasság már a barátság egy válfaja. Mindez persze nem az igazi. Az ember úgy képzeli, hogy a barátság szolgálat. Mint a szerelmes, úgy a barát sem vár jutalmat érzéseiért. Nem akar ellenszolgálatokat, nem látja valószínűtlen lénynek azt, akit barátjául választott, ismeri hibáit, s így vállalja, minden következménnyel. Ez lenne az eszmény. S csakugyan, érdemes-e élni, embernek lenni ilyen eszmény nélkül? S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?

... az ember hasztalan ismeri meg az emberi kapcsolatok igazi természetét, nem lesz bölcsebb semmiféle ismerettől. S ezért nincs is jogunk föltétlen igazságot és hűséget követelni attól, akit egyszer barátunknak fogadtunk, akkor sem, ha az események megmutatták, hogy ez a barát hűtlen volt.

Az ember nem azzal vétkezik, amit csinál, hanem a szándékkal, amellyel elköveti ezt vagy azt. Minden a szándék... Egy ember elkövethet hűtlenséget, aljasságot, igen, a legrosszabbat is, gyilkolhat, s belülről tiszta marad. A cselekedet még nem az igazság. Mindig csak következmény, s ha az ember egy napon bíró és ítélni akar,...meg kell tudnia azt, amit indítóoknak neveznek. ... Csak az igazság adhat választ...

...lelked mélyén görcsös indulat szorongott - vágy, másnak lenni, mint amilyen vagy. Ez a legnagyobb csapás, mellyel a végzet embert sújthat. Vágy, másnak lenni, mint aki és ami vagyunk: ennél fájdalmasabb vágy nem éghet emberi szívben. Mert az életet nem lehet másként elviselni, csak azzal a tudattal, hogy belenyugszunk mindabba, amit magunknak és a világnak jelentünk. Bele kell nyugodni, hogy ilyenek vagy olyanok vagyunk, s tudni, mikor ebbe belenyugszunk, hogy nem kapunk e bölcsességért az élettől dicséretet, nem tűznek mellünkre érdemrendet, mikor tudjuk és elviseljük, hogy hiúk vagy önzők, vagy kopaszok és hasasok vagyunk – nem, tudni kell, hogy semmiért nem kapunk jutalmat, sem dicséretet. El kell viselni, ennyi a titok. El kell viselni jellemünket, alaptermészetünket, melynek hibáin, önzésén, mohóságán tapasztalás és belátás nem változtatnak. El kell viselnünk, hogy vágyainknak nincs teljes visszhangja a világban. El kell viselni, hogy akiket szeretünk, nem szeretnek bennünket, vagy nem úgy szeretnek, ahogy mi reméljük. El kell viselni az árulást és a hűtlenséget, s ami a legnehezebb minden emberi feladat között, el kell viselni egy másik ember jellembeli vagy észbeli kiválóságát.

Te megvetetted ezt a bizalmat és barátságot, mely felém sugárzott a világból, megvetetted, s ugyanakkor halálosan féltékeny voltál. Úgy képzelhetted – persze nem szavakkal képzelted ezt, csak homályos érzésekkel -, hogy van valami ringyószerű abban, aki kegyeltje a világnak, akit szeretnek. Vannak emberek, kiket mindenki szeret, akik számára mindenki tartogat egy megbocsátó és dédelgető mosolyt, s az ilyen emberekben csakugyan van valami magukat kellető, valami ringyószerű...

A magányban mindent megismer az ember, s nem fél többé semmitől. Az emberek, kiknek homlokán az égi jel tükrözik, mely mutatja, hogy az istenek pártfogolják őket, csakugyan kiválasztott lénynek érzik magukat, s a módban, ahogy a világ elé lépnek, van valamilyen hiú biztonság. De ha így láttál engem, tévedtél. Csak a féltékenység torzítása mutathatott engem ilyennek. Nem védem magam, mert az igazat akarom, s aki az igazságot keresi, csak önmagában kezdheti a keresést. Amit te isteni kegynek és adománynak éreztél bennem és körülöttem, nem volt más, csak jóhiszeműség... Talán ez a jóhiszeműség kényszerítette az embereket, hogy érzéseket hozzanak elém, jóindulatot, mosolyt és bizalmat adjanak. Igen, volt bennem valami – múlt időben beszélek, s oly messze van mindaz, amiről beszélek, ahogy halottról vagy idegenről beszél az ember -, volt bennem egyfajta könnyűség és elfogatlanság, ami lefegyverezte az embereket. Volt egy idő életemben, az ifjúság évtizede, mikor a világ engedelmesen tűrte jelenlétemet, igényeimet. Ez a kegyelmi idő. Ilyenkor mindenki eléd siet, mintha te volnál a hódító, akit ünnepelni kell borral, lányokkal és virágfüzérrel. S csakugyan, abban az évtizedben...egy pillanatra sem hagyott el a biztonság tudata, az érzés, hogy titkos, láthatatlan szerencsegyűrűt húztak ujjamra az istenek, nem történhet komoly bajom, szeretet és bizalom vesz körül. Ez a legtöbb, amit ember az élettől kaphat. Ez a legnagyobb kegyelem. Aki elbízza ilyenkor magát, nyegle vagy pökhendi lesz, aki nem tudja alázattal elviselni a sors kényeztetését, aki nem tudja, hogy ez a kegyelmi állapot addig tart, amíg nem váltjuk fel az istenek ajándékát aprópénzre, elbukik. A világ csak azoknak bocsát meg ideig-óráig, akik szívükben szerények és alázatosak... Nincs szomorúbb és reménytelenebb érzelmi folyamat, mint mikor férfiak barátsága kihűl. Mert nő és férfi között mindennek feltétele van, mint az alkunak a vásáron. De férfiak között a barátság mélyebb értelme éppen az önzetlenség, az, hogy nem akarunk a másiktól áldozatot, sem gyöngédséget, nem akarunk semmit, csak megtartani egy szótlan szövetség egyességeit.

Mert egy ember nem föltétlenül abban a pillanatban a legbűnösebb, mikor felemeli a fegyvert, hogy megöljön valakit. A bűn előbb van, a bűn a szándék. S mikor azt mondom, hogy ez a barátság egy napon elromlott, tudnom kell, csakugyan elromlott-e, s ha igen, mi és ki rontotta el? Mert különböztünk és mégis összetartoztunk, más voltam, mit te, s kiegészítettük egymást, szövetség voltunk, emberi egyezség voltunk, s ez nagyon ritka az életben.

Barátok voltunk... S meg kell ismerned most ennek a szónak teljes felelősségét. Barátok voltunk, s nincs semmi az életben, ami kárpótolni tud egy barátságért. S az önemésztő szenvedély sem tudja azt az emberi örömet nyújtani, amit egy szótlan és tapintatos barátság ad azoknak, akiket megérint erejével. Mert ha nem vagyunk barátok, te nem emeled reám a fegyvert akkor reggel az erdőben, a vadászaton. S ha nem vagyunk barátok, én nem megyek el másnap a lakásodra, ahová soha nem hívtál, ahol a titkot őrizted, a gonosz és érthetetlen titkot, mely megfertőzte barátságunkat.

...S most meg kell mondanom neked, amit nagyon lassan tudtam meg, nem hittem el, tagadtam önmagam előtt, meg kell mondanom neked ezt a félelmes meglepetést és felfedezést: mi most is, még mindig barátok vagyunk. Úgy látszik, emberi kapcsolatokon semmiféle külső erő nem tud változtatni. Te megöltél bennem valamit, tönkretetted életemet, s még mindig barátod vagyok. S én megölök benned ma este valamit... s mindig barátom maradsz...Mert a barátság nem eszményi hangulat. A barátság szigorú emberi törvény. A régi világban ez volt a legerősebb törvény, erre épültek fel nagy műveltségek jogrendszerei. Az indulaton, az önzésen túl élt ez a törvény az emberi szívekben, a barátság törvénye. S erősebb volt, mint a szenvedély, mely a férfiakat és nőket reménytelen indulattal egymás felé hajtja, a barátságot nem érhette csalódás, mert nem akart a másiktól semmit, a barátot meg lehetett ölni, de a barátságot...talán még a halál sem öli meg: emléke tovább él az emberek öntudatában, mint egy néma hőstett emléke. S csakugyan, az is, hőstett, a szó végzetes és csendes értelmében, tehát szablyák és tőrök csattogtatása nélkül, hőstett, mint minden emberi magatartás, mely önzetlen. Ez a barátság élt közöttünk, s ezt tudtad jól. S a pillanatban, mikor a fegyvert felemelted, hogy megöljél, ez a barátság talán elevenebb volt közöttünk, mint bármikor elébb...

Mi a hűség, mit várunk attól, akit szeretünk?... Nem valamilyen rettenetes önzés a hűség, önzés és hiúság, mint az emberi dolgok és igények többsége az életben? Mikor hűséget követelünk, akarjuk-e, hogy a másik boldog legyen? S ha a hűség finom rabságában nem lehet boldog, szeretjük-e azt, akitől hűséget követelünk? S ha nem úgy szeretjük a másikat, hogy boldoggá tesszük, van-e jogunk követelni valamit, hűséget vagy áldozatot? ...a féltés, a csalódottság, a hiúság iszonyatos erővel tudnak fájdalmat szerezni. De ez elmúlik... érthetetlenül múlik el, nem egyik napról a másikra, nem, még évek sem engesztelik meg ezt a haragot - s a végén mégis elmúlik, pontosan úgy, mint az élet.

Van valami, ami rosszabb, mint a halál és a szenvedés... az, hogy az ember elveszíti önbecsülését. Ezért féltem a titoktól... közös titkunktól. Van valami, ami úgy tud fájni, sebezni és égetni, hogy talán a halál sem tudja feloldani az ilyen gyötrődést: ha egy ember vagy két ember megsebzi bennünk azt a mély önérzetet, mely nélkül nem tudunk többé emberek maradni. Hiúság, mondod. Igen, hiúság...s mégis az emberi élet legmélyebb tartalma ez az önérzet. Ezért féltem a titoktól. Ezért egyezünk bele mindenféle megoldásba, az aljas, a gyáva megoldásba is – nézz körül az életben, s emberek között mindig ilyen félmegoldásokat találsz: egyik elmegy messzire attól vagy azoktól, akiket szeret, mert fél a titoktól, másik ott marad és hallgat, örökké vár valamilyen feleletre... Ezt láttam. Ezt éltem meg. Nem gyávaság ez, nem... az életösztön utolsó védekezése.

De nem akart semmit. Mert ő is valaki volt, a maga módján, női módon, őt is megsértették azok, akiket szeretett, egyik azzal, hogy elszökött egy szenvedély elől, nem volt hajlandó odaégni egy kötésben, melyről tudta, hogy végzetes, a másik azzal, hogy megtudta az igazságot, várt és hallgatott.

S mert mindenütt ott volt, ahol kellett, soha nem látták.


S ha egy barát megbukik, mert nem igazi barát, vádolhatjuk-e őt, jellemét, gyengeségét? Mit ér az olyan barátság, ahol erényeket, hűséget, kitartást szeretünk a másikban? Mit ér mindenféle szeretet, amely jutalmat akar? Nem kötelességünk-e, hogy éppen úgy vállaljuk a hűtlen barátot, mint az önfeláldozót és hűségeset? Nem ez igazi tartalma minden emberi kapcsolatnak, ez az önzetlenség, mely semmit, de semmit nem akar és nem vár a másiktól? S mentől többet ad, annál kevésbé vár viszonzást? S ha odaadja egy ifjúkor minden bizalmát, egy férfikor minden áldozatkészségét, s végül megajándékozza a másikat a legtöbbel, amit ember adhat embernek, a vak, a föltétlen, a szenvedélyes bizalommal, s aztán látnia kell, hogy a másik hűtlen és aljas, van-e joga megsértődni, bosszút követelni? S ha megsértődik, ha bosszúért kiált, barát volt-e ő, a megcsalt és elhagyott?

A végén, mindennek a végén élete tényeivel válaszol a kérdésre, melyet a világ olyan makacson intézett hozzá. Ezek a kérdések így hangzanak: ki vagy?...Mit akartál igazán?...Mihez voltál hűséges és hűtlen?...Mihez vagy kihez voltál bátor vagy gyáva?...Ezek a kérdések. S az ember felel, ahogy tud, őszintén vagy hazugon., de ez nem nagyon fontos. Ami fontos, hogy a végén egész életével felel.

Te is azt hiszed, hogy az élet értelme nem más, csak a szenvedély, mely egy napon áthatja szívünket, lelkünket és testünket, s aztán örökké ég, a halálig? Akármi történik is közben? S ha ezt megéltük, talán nem is éltünk hiába? Ilyen mély, ilyen gonosz, ilyen nagyszerű, ilyen embertelen a szenvedély?... S talán nem is szól személynek, csak a vágynak?... Ez a kérdés. Vagy mégis személynek szól, örökké és mindig csak annak az egy és titokzatos személynek, aki lehet jó, lehet rossz, de cselekedetein és tulajdonságain nem múlik a szenvedély bensősége, mely hozzákötöz?
_________________
Most nem jut eszembe semmi.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
serena
Adeptus


Csatlakozott: 2007.05.01. Kedd 11:28
Hozzászólások: 492
Tartózkodási hely: Bolhapiac

HozzászólásElküldve: 2008. 01. 02. 07:49    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

shuriken írta:
"Ha a barátaimmal való kapcsolatra gondolok, számomra az egyik legfontosabb dolog a feltétel nélküliség.
Szeretem a barátaimat, és nekik semmit nem kell ezért tenniük.
Egyszerűen csak jelen kell lenniük, hogy szerethessem őket.
És a barátaim hozzám való viszonya szintén ilyen, mert egy kapcsolat nem épülhet feltételekre.
Legalábbis számomra ez nem lenne elviselhető.
Ilyen helyzetben inkább lemondanék az emberi kapcsolatokról, és intenzívebb kapcsolatot ápolnék éjjelente a csillagokkal.
Hiszen ők anélkül világítanak nekem, hogy bármit tennék ezért.
Mert a szeretet...nem ad semmit és nem vesz el semmit. Megelégszik önmagával. Egyszerűen itt van, és nem megy el többé. Mindig a szívünkben van. Egész életünkön keresztül."

Melanie Bös: Gyereklélek

Szeretem a csillagokat. Bennük még nem csalatkoztam. Ahogy a kutyákban sem.
"A kutyám jön,hogy kitöltse a hűtlen barátok által hagyott űrt a szívemben.
Nincs benne irígység, rosszakarat vagy gyűlölet.
Nem árulja el a titkaimat, nem lesz féltékeny a sikereimre és nem leli örömét a bánatomban."
_________________
Üdv: serena
"Csak két típusú ember van a világon. Majmok és tigrisek."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
shuriken
Főmágus


Csatlakozott: 2007.09.09. Vasárnap 19:44
Hozzászólások: 3047

HozzászólásElküldve: 2008. 01. 03. 20:24    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
shuriken
Főmágus


Csatlakozott: 2007.09.09. Vasárnap 19:44
Hozzászólások: 3047

HozzászólásElküldve: 2008. 01. 05. 18:26    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével


„A barátság abban rejlik, hogy elfelejtjük mindazt, amit mi adunk, és megjegyezzük azt, amit másoktól kapunk.”
Alexande Dumas


A hozzászólás legutóbb shuriken által 2008. 01. 06. 06:30-kor lett szerkesztve, összesen 1 alkalommal.
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
serena
Adeptus


Csatlakozott: 2007.05.01. Kedd 11:28
Hozzászólások: 492
Tartózkodási hely: Bolhapiac

HozzászólásElküldve: 2008. 01. 05. 19:58    Hozzászólás témája: Hozzászólás az előzmény idézésével

shuriken írta:

Hmmm.....
Megjósoltad, hogy szabad leszek. Köszönöm. notworthy notworthy
Nagyon csalódott, bánatos, de szabad! Szabad!
_________________
Üdv: serena
"Csak két típusú ember van a világon. Majmok és tigrisek."
Vissza az elejére
Felhasználó profiljának megtekintése Privát üzenet küldése
Hozzászólások megtekintése:   
Új téma nyitása   Hozzászólás a témához    Tartalomjegyzék -> Egészség Időzóna: (GMT +1 óra)
Ugrás a köv. oldalra: Előző  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7  Következő
5 / 7 oldal

 
Ugrás:  
Nem készíthetsz új témákat ebben a fórumban.
Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
Nem módosíthatod a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem törölheted a hozzászólásaidat a fórumban.
Nem szavazhatsz ebben fórumban.