Tavasz / kikelet / rügyfakadás / kezdet...

Lady_Zed

Jól láttam, hogy a tavasznak még nincs topikja? Ha nem vettem volna észre, akkor bocsánat a duplikálásért Rolling Eyes

Jöhet ide minden: vers, képek, gondolatok, érzések, zsongások...szóval bármi!

_________________
"Tekintem azt, amim nincs, és boldogtalannak hiszem magam. Mások tekintik azt, amim van és azt hiszik, boldog vagyok." (Joseph Roux)

Lady_Zed

Csukás István: Tavaszi vers

Az ablakhoz nyomul az orgona,
az ablaküvegen át rám nevet,
amit nem tudok megunni soha,
a kékszemű tavaszi üzenet.

Gyerek leszek egy percre újra én,
örökzöld időmből kipislogok,
a létezés halhatatlan ívén
a teremtésig visszacsusszanok.

Boldog részecske, együtt lüktetek,
s kinyílok mohón, mint tavaszi ág,
ledobjuk, unt kabátot, a telet,
s szívemmel ver a születő világ.

Mert jó élni, e gyermeki hittel
így fordulok én is a fény felé,
s tudom, hogy majd a többi szelíddel
lelkem földi jutalmát meglelé!
_________________
"Tekintem azt, amim nincs, és boldogtalannak hiszem magam. Mások tekintik azt, amim van és azt hiszik, boldog vagyok." (Joseph Roux)

imelda

„Az első tavaszi napon mindenkinek fütyülnie és mosolyognia kellett. A lelkek felkészültek erre, s az első napsugaras reggelen valóban zengett a fütty és az ének, mintegy varázsszóra.”

Puszták népe
_________________
Life is short.
Stay awake for it!

imelda

itt van a tavasz illata az orromban..
nagyon hiányzik...
_________________
Life is short.
Stay awake for it!

Lady_Zed

_________________
"Tekintem azt, amim nincs, és boldogtalannak hiszem magam. Mások tekintik azt, amim van és azt hiszik, boldog vagyok." (Joseph Roux)

Mállottviksz néne

Imádom a tavaszt.. az idén a szokásosnál jóval hamradbb érkezett el.

Most próbáltam a nórusz ünnepről -annak szimbolikájáról szóló régebbi írásomat megtalálni, mert most aktuális, de nem lelem.
A nórusz asztal jelképei az Élet és az újjászületés jelképei. Szeretem azt az ünnepet.
_________________
"...rengeteg tapasztalatunk van a tapasztalatlanságban - és ez az, ami mindig számít!"
http://utcamacska.blog.hu/

katicabog

A reggeli napsütés a sárga biciklimről a Stefánián, leírhatatlan Laughing

Pezseg a vérem... Wink

Éreztétek már, hogy szerelmesek vagytok a tavaszba? Embarassed

_________________
üdv katicabog

"Út nélkül nem járhatsz,
Igazság nélkül nem láthatsz,
Élet nélkül nem élhetsz..."

Lady_Zed

katicabog

Halacska

Én imádom a tavaszt! Még a világrajövetelemhez is ezt az évszakot választottam. Smile

Rá kellett jönnöm, hogy én az igazi évkezdést is a tavaszhoz kötöm, nem pedig a nyugati Újévhez. Ha jól tudom, a japánoknál is tavasszal van Újév (?) És mennyire jól csinálják! Én soha nem teszek újévi fogadalmakat, tavasszal viszont annál többet. Ha visszatekintek, szinte minden évben ilyenkor szoktam megújulni (külsőleg és belsőleg is). Valahogy új energiák költöznek belém. Tavaszi fáradtság??? Nálam inkább téli depresszió van...
Most viszont minden reggel vidáman készülök munkába, mert az ablakom előtt a madarak hangversenyt tartanak, a házak előtt meg nyílnak a kis tavaszi hagymások. Aztán amikor virágzik majd a rózsaszínű japán cseresznye...!!! Hmmm... Gyönyörű!!

Kage

Valami megváltozott. Még ne is igazán tudom, mi az, de mégis érzem. Van valami a levegőben, ami még nincs, csak ígéret, várakozás, jóleső borzongás: mindjárt, mndjárt!
Aztán egy reggel még félálomban lassan a tudat szintjére kúszik a felismerés: más a fény, ami a szobában van. Először csak valami halvány derengés, mint a tojásból kikelő fióka, amikor éppen csak kopogtat csőrével a burok belsején.
Valami változik. Még nem érkezett meg, de olyan, mint a messziről jövő vendég. Nem mondta pontosan, mikor toppan be, de érezzük közeledtét, hiszen az élet ígéretét hozza magával. Minden porcikánk, minden apró sejtünk, minden rezdülésünk érzi: közeledik.
Aztán egyik hajnalban hallom: megváltoztak a hangok. Már enm csak érzés, hogy elérkezik, már mások is észrevették, izgatott csiviteléssel adják tovább egymásnak: érzed? érzed? Itt van! Most, mindjárt...! Hajnalról hajnalra egyre hangosabban.
Majd egy kora estén megállok egy pillanatra: miért is? Valami más. Mi? Éreztem az előbb is, de... mi volt az? Behunyom a szemem, és figyelek. Igen, valami halvány illat. Beleszimatolok a levegőbe, először csak kcisit, óvatosan, tapogatózva a pincurka, libegő ilatocska után, vadászva rá, hogy elkaphassam, hopp! megvan. Itt van az orromban, az agyamban, a szívemben. De jó! Hatalmas levegőt veszek, és még egyet, mégegyet... élvezem a tüdőmbe áramló langyos levegőt, amelyben valahol ott bújkál aza pici illat, ami most már részemmé vált, én magam vagyok. Kitisztulok, átáramlik rajtam az illatos lég, áttetszővé válok, könnyűvé, súlytalanná... már lebegek, szállok a friss illatocskával együtt, érzem, ahogy mások belélegeznek, átjárom tüdejüket, orrocskájukon át bebújuk az agyukba, megcsiklandozom az örömközpontot, aztán szétáradok, körbeölelm a szívüket, és elpihenek benne. Boldogk, érzem, hiszen az én boldogságom is.
Aztán egyszerre csak robbanászszerűen megtörténik: színekkel, virágokkal érkezik, tárt karokkal ontja maga előtt, nem fukarkodik, minden kincsét lábuk elé szórja. Elvarázsolja a fákat, virágköpenyt kanyarít karjaikra, végigcsókolja a földet, és csókjai nyomán illatos színorgiába borul a nedven talaj, széthiti a levegőben a madarak rajongó énekét, akik eksztázissal ünneplik betoppanását, végigbizsergeti ereinkebn a vért, fényt lop a szemünkben, és a beteljesült várakozás újjongó kacagását húzza ajkunkra.
Állok az utcán: olyan szép... pedig csendes, szemérmes alkony van, mégis, benne csintalankodik minden érzés, minden vágy, minen élet.
Elalvás előtt még egymásra kunconak a virágok a fák újjain, a madarak még pajkosan összedörzsölik fejecskéjüket, és álmában is mosolyog az illatos föld, ahová a távolról jött vendég lehajtja fejét. Tavasz van.
_________________
Az Árnyékos Út
végül kiér a Fényre.
Ott várok majd Rád.

Mona

Mona

_________________
"Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát." /Heine/

Mona

_________________
"Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát." /Heine/

Mona

_________________
"Akárhogy is sír az ember, a végén csak kifújja az orrát." /Heine/