HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-02-22
Címlap / Kihunyt csillagok / David Byron, az elveszett ezüsttorok

David Byron, az elveszett ezüsttorok

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2019-02-22

Dickens regényének egyik szereplőjéről, Heep Uriasról kölcsönözte nevét az az angol hard-rock banda, amely a 70-es években népszerűbb volt nálunk, mint Angliában. A Uriah Heep énekese, egy igazi ezüsttorok, David Byron volt, aki január 29-én lett volna 64 éves, de már közel 26 éve, hogy itt hagyott bennünket. 

 

Egyike volt azoknak a fantasztikus hangoknak, akik felbukkantak az 1960-as évek végén a rock-zene növekvő hangerejében: Robert Plant és Ian Gillan méltó párja.

A David Garrick néven született énekes pályafutása összeforrt a Uriah Heep fénykorával. A Dickens-hős bandát Gerry Bron producer hozta össze saját lemezkiadója, a Bronze Records számára, és már az első felállásban ott volt három rendkívüli tehetség: Byron, Ken Hensley billentyűs-gitáros-énekes-szerző, és Mick Box szólógitáros. (Ez utóbbi az egyetlen, aki ma is a Heep-et szolgálja). Az együttes kezdettől fogva azzal tűnt ki, hogy a hard-rock zenét egészen bámulatos dallamokkal és vokál-kórusokkal vegyítették. A rossznyelvek el is nevezték őket a "heavy metal Beach Boys-ának". A kritika nem szerette ezt az elegyet, a Rolling Stone kritikusa egyenesen azt írta, hogy ha ez a banda befut, öngyilkos lesz. Szerencsére nem váltotta be ígéretét, a Heep azonban az 1970-es évek egyik meghatározó rock-csapata lett.

 
Byron hangját társai nemes egyszerűséggel "davotronnak" nevezték, egyrészt rendkívüli hangterjedelme, a legnagyobb magasságokat is bíró tisztasága, dinamikus énekstílusa, másrészt, pedig hangszínváltó és vibrációs képességei miatt. Mellesleg színpadi kiállása sem ártott a Heep népszerűségének - legalábbis az első időkben.


Hensley ördögi módon tudta tépni a billentyűket, de fenséges hangokat is ki tudott belőlük csalni, Box pedig a mai napig a wah-wah pedálos szélvészgyors gitárszólók legnagyobb mestere. Amíg ők hárman együtt voltak, a banda szárnyalt. Az első, 1970-es Very ,eavy, Very ,umble még csak megvillantotta az oroszlánkörmöket, különösen a nyitódallal, a Gypsyvel, az 1971-es két lemez azonban egyaránt remekmű: az első, a Salisbury főleg a címadó, 16 perces, félszimfonikus színpadi darabról, valamint a Lady In Black című balladáról híresült el - ez utóbbi akkoriban a magyar katonák kedvenc "sereg-ellenes" dala lett Míg laktanyákban ébredünk...címmel - pedig a Hensley különös orgonavariációba ágyazott lírai The Park, vagy az erőszakos Bird of Prey is emlékezetes róla; a második, a Look At Yourself a legnépszerűbb lemezük lett, egymásnak felelgető szólóival, Byron vulkánkitörés-szerű énekével.


A száguldó Look At Yourself, a kísérteties Shadows of Grief, a sikoltozó Tears In My Eyes mellett a July Morning hangzuhataga óriási hatást gyakorolt a kor együtteseire - ez a hangzás, sőt több motívum is visszaköszönt később az Omega és a Korál dalaiban. A következő két év lemezeit, a Demons and Wizardsot és a The Magician’s Birthday Partyt még vitte a lendület, és remek formában van a banda az 1973-as dupla koncertalbumon, amit Birminghamben vettek fel, de az 1974-es Sweet Freedom már jelezte: valami eltörött a Heepben.


Az ellentétek főleg Byron és Hensley között erősödtek: David egyre több lazaságot engedett meg magának, a többiek felett állónak érezte magát, és egyre többet ivott. Hensley-t az is bosszanthatta, hogy Byron 1975-ben Mick Boxot elcsábítva szólólemezt készített Take No Prisoners címmel. Végül 1976-ban az orgonista bedobta a törülközőt: közölte Bronnal, hogy "vagy David vagy ő". A menedzser az énekest rúgta ki. Más kérdés, hogy négy év múlva Hensley maga hagyta el a mélyponton lévő csapatot.


A Uriah Heepből való menesztés végzetes volt David Byron számára. Pedig egész jó kis csapatot hozott össze 1977-ben, a Rough Diamond gitárosa nem volt más, mint a Colosseumot és a Humble Pie-t is megjárt Clem Clemson. Utolsó lemezét 1981-ben készítette, hátralévő éveiben már szinte csak vegetált. 1985. február 28-án az alkohol végzett vele.

A Heep sem lett már soha többé ugyanaz Byron nélkül. Az együttes a mai napig turnézik, - többször jártak nálunk is - néha lemezt is készítenek, de a legnagyobb sikert ma is azok a dalok aratják, amiket még annak idején David Byron énekelt.







 
 
[4138]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
Ha érdekel a természetes életmód, a környezetvédelem és az esszenciális olajok világa, vegyél részt Te is egy illatpartyn! /img/hirdetes/2019/okotrend.gif
 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x