Én a te helyedben…, avagy a pokolra vezető út
Címlap / Psziché / Én a te helyedben…, avagy a pokolra vezető út

Én a te helyedben…, avagy a pokolra vezető út

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2024-03-28

Mindannyian éreztük már, hogy a jó szándékkal kikövezett út valóban a pokolba vezet. A kezdeti rossz érzésünkre, melyet a problémánk okoz, rátesz egy lapáttal, amikor valaki - bár jót akar - a tanácsaival vagy a kéretlen beavatkozásával nem javít a helyzeten, sőt, a segítségül kínált jó szándéka még súlyosabb teherként nehezedik ránk.  

A problémamegoldás terén két nagy hibát követünk el újra és újra. Az egyik az, hogy jól meg akarjuk oldani a másik ember problémáját, a másik az, hogy a sajátunkat megpróbáljuk rásózni valaki másra, hogy oldja meg ő.

Te nem vagy az én helyemben! 

Az első esetben azzal kezdjük a mondókánkat, hogy „én a te helyedben…”. Ezzel az a baj, hogy „én” NEM vagyok a „te” helyedben, és nem is leszek sohasem. Teljesen mindegy, hogy én mit tennék egy adott helyzetben, ugyanis lehetséges, hogy amit én tennék, számodra lehetetlen, mert nincs benne a te eszközkészletedben. Te csak azt teheted meg, amit meg tudsz tenni. Ide tartozik nem csupán a fizikai képességek sora, de a lelkialkatodból fakadóan lehetséges vagy nem lehetséges cselekedetek listája is. Lehet, hogy amit én szemrebbenés nélkül megtennék, te arra azt mondanád, hogy nem vagy képes rá, vagy épp azt, hogy eszed ágában sincs megtenni, mert „te nem olyan vagy”.

Miért fontos, hogy te mit tennél? 


Létezik ennek a „belehelyezkedésnek” egy szelídebb verziója is, amikor megpróbáljuk úgy megérteni a másik ember tetteit, döntéseit, hogy elképzeljük: „ha én ezt és ezt tenném, miért tenném?”.

Gondolatkísérletnek nem rossz, és ha megkönnyíti a másik döntésének, cselekedetének elfogadását, akkor hasznos is lehet. Ám ne felejtsük el, ezer és ezer motiváció lehet egy-egy tett mögött. Nem tudhatjuk soha egészen pontosan, hogy a másik miért teszi, amit tesz. Még ha el is magyarázza, akkor sem ismerjük meg az összes tudatalatti motivációt, rejtett programot, ami a cselekedet mögött van.




Ha valaki mástól kérünk tanácsot, az rendjén való lehet, több szem többet lát, egy másik ember rámutathat olyan egyéb nézőpontokra, melyek figyelembe vétele segíthet döntést hozni, segíthet a problémánkat megoldani. Azt azonban hiába várjuk, hogy egy kívülálló oldja meg azt, ami a saját életünk része, ami csak a mienk – és bizony a problémánk is a mienk, és senki másé.

Amikor azzal a kérdéssel találkozom, hogy „te mit tennél az én helyemben?”, azonnal igyekszem leszögezni, hogy „nem vagyok a te helyedben”. Figyeljük meg, hogy a másik ember problémájára tekintve, annak kialakulását is elemezve találunk több pontot, ahol már előzőleg másképp döntöttünk volna, ha velünk történik meg és nem vele. Tehát már eleve nem is kerültünk volna abba a helyzetbe. Nem biztos, hogy jobb helyzetet kreáltunk volna, de hogy más lenne, az kétségtelen.

De még ha valami csoda folytán hirtelen bele is kerülnénk az ő helyzetébe, lehet, hogy olyan döntést hoznánk, ami az ő eszközkészletében nem szerepel, amit ő – egyéni lelki mintázata okán – nem hozna meg. Innentől pedig épp annyit ér a jó tanácsunk, mint amikor a tanmesében a sündisznó azt javasolja a nyuszinak a farkas elől való menekülési stratégiaként, hogy gömbölyödjön össze úgy, mint ő. Neki működik, de a nyúl jobban teszi, ha fut, ahogy csak bír.

A jó szándékkal kikövezett út azért vezet pokolba, mert elszakít önmagadtól

Abba a hitbe ringat, hogy valaki más (akár mindenki más) jobb, mint te, jobban tudja, mint te, hogy mit tegyél, hogyan oldd meg a problémádat. Mindenkit meghallgatsz, csak önmagadat nem. Elfogadod más tanácsát anélkül, hogy egyeztetnél önmagaddal, a saját egyéni lényeddel, hogy ez valóban neked való megoldás-e vagy sem. Ha a nyuszi a sündisznóra hallgat, megeszi a farkas. Ha az ösztöneire, akkor megmenekül. Ha a felkínált megoldás nincs összhangban a saját késztetéseiddel, a saját eszközkészleteddel, akkor neked az nem működőképes módszer. Természetesen – mint minden – ez is az önismerettel kezdődik. Állj szóba önmagaddal, tisztázd magaddal, mi van benne az eszközkészletedben, mi az, amit még szívesen befogadsz, megtanulsz és alkalmazol, és mi az, amihez nem vagy hajlandó nyúlni.

A kéretlen segítég terhe 



A kéretlen segítség további terhe még az, hogy – akár elvárja a segítő (általában elvárja), akár nem – úgy érzed, hálával tartozol a jó tanácsért, netán tevőleges beavatkozásért. Ám ha a tanács számodra nem megfogadható, a beavatkozás csak még jobban összekuszálja a szálakat, akkor úgy érezheted, nem kaptál semmit, vagy csak még több problémát. És ezért aztán igazán nehéz hálásnak lenni! Ezt azzal oldhatod fel magadban, ha a tanácsot úgy kezeled, hogy az a haszna, hogy rávilágított egy számodra nem járható útra. Azt már könnyebb megköszönni.

A beavatkozásokat pedig énhatáraid határozott meghúzásával és védelmével tudod elkerülni. Igen, sokan vannak, akik „tanácsot” mondanak, és „parancsot” értenek alatta, s később számon próbálják kérni, hogy miért nem a tanácsuk szerint jártál el. Sokan vannak azok is, akik az egyetértésed nélkül megpróbálnak beavatkozni. Ilyenkor csak határozott, öntudatos elhatárolódással tudod ezeket a hatásokat leépíteni.

Ha pedig a „kéretlen segítő” szerepében magadra ismertél, tartsd szem előtt a segítségnyújtás alapszabályát: „annak adj, aki kér, és azt add, amit kér”. Ajánld fel, de ne erőszakold rá a tanácsodat, segítségedet. És ha nem kér belőle, vonulj vissza, akkor ott nincs feladatod. De ne kövezd az utat a pokolba.




Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 6177 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x