Kudarc? Az meg mi? - Helyes visszajelzés a fejlődésért

A kudarc egy generált állapot, önmagában nem létezik. Ha azonban helytelenül igazolod vissza magadnak élményeidet, az lehet belőle! Mi is áll e fogalom mögött? Hogyan légy korlátlanul sikeres, és kerüld el a legnagyobb bakikat? Gyakorlati tanácsok mindenkinek.

Tudjuk már, hogy minél több dolgot teszünk rá a térképünkre, annál jobb lesz nekünk. Ha eszerint élünk, az már önmagában is óriási.
Mégis előfordulhat, hogy nem úgy jönnek össze a dolgok, ahogyan szeretnénk. Becsődölünk. Elrontjuk. Hibázunk. Kudarcot kudarcra halmozunk, és ez nagyon lehangoló is lehetne.

Tanulj hát meg egy újabb enelpés előfeltevést! Nagyon hasznos lesz, hidd el nekem. Így szól: Nincs kudarc, csak visszajelzés.

Tessék? Mi az, hogy nincs kudarc? Álljunk meg egy pillanatra!

Mondjuk készülök vizsgára, tanulok is rendesen, mégis meghúznak. Mi ez, ha nem kudarc? Megmondom újra: visszajelzés. Tanultam és megbuktam. Ahelyett, hogy elkedvetlenednénk, először is tekintsünk a helyzetre tárgyilagosan, tegyük félre az érzelmeinket. Eddig úgy gondoltam, mindent jól csinálok, mégsem értem el a célomat.

Egy biztos, valamit másképp kell csinálnom, és akkor sikerülni fog. Minden vizsgán át lehet menni. Számtalan a lehetőségem: tanuljak többek, tanuljak meg mást is, tanuljak másképp, beszéljek valakivel, aki átment a vizsgán, beszéljek a tanárral, hogyan készüljek és miből. Az adott helyzetben mindenképpen ez a hasznos, nem pedig a kétségbeesés, vagy a letargia. Még örülhetünk is, hiszen gazdagabbak vagyunk egy tapasztalattal. Most már tudjuk, hogy ez nem elég. És már készülünk is a következő vizsgára. (Zárójelben megjegyzem más megoldások is vannak ám! Írjunk puskát, lopjuk el az indexünket, fizessük le a tanárt, stb...

Fő a pozitív hozzáállás, de néha nem árt egy kicsit rossznak lenni:) (Jaj, senkit sem buzdítok csalásra - éppen csak egy kicsikét -, de igenis észre kell vennünk minden lehetőséget. Mint ahogyan azt is, ha egy vizsgán nem az számít, mennyit tanulunk, mert igenis vannak olyan vizsgák, amiken tényleg nem számít. Az olyan tantárgyakról beszélek, amelyekre valóban, soha az életben nem lesz szükséged. Sajnos van ilyen bőven. Nyugodtan puskázzatok az ilyen vizsgákon! Mondjuk, ez is benne van a játékszabályban, csak el kell olvasni az apró betűs részt is. Ha elkapnak, fogjátok rám:)

A kudarc tehát ezáltal az előfeltevés által megszűnik létezni, értelmezhetetlen fogalommá válik a számunkra. Így is megtörténhetnek velünk ugyanazok a dolgok. Így is előfordul, hogy szeretnénk valamit elérni, és nem sikerül. De amíg kudarcként éltük meg ezeket a dolgokat, addig ezekben a pillanatokban elkeseredtünk vagy megtorpantunk. Tétován álltunk vagy a kezünkbe temettük az arcunkat. Elhasználtunk egy raklap papírzsepit. Most már nem így teszünk! Értékeljük, ami történt, és megtervezzük, mit fogunk másképp csinálni, mielőtt újra megpróbáljuk.

Ezt az előfeltvést gyakran gondolatban "továbbjátszom". A játék neve: "Minden rosszban van valami jó". Tételezzük fel, hogy valami nem jön össze. Akkor azon túl, hogy visszajelzésként értékelem, megkeresem benne a jót.  Nézzünk néhány példát:

Ez egy igen szórakoztató játék! Minél többet játsszuk, annál természetesebbé válik, és a végén már minden "kudarcot" képesek leszünk nevetve szemlélni.

[kapcsolodo_cikkek] 
Te nem ilyen vagy? Tessék? Hogy mondod? Ja, hogy Te erre nem volnál képes!? Figyelj: Nincsen semmi baj, változz meg! Nem kell elsietni, mert ugye minden változáshoz időre van szükség. Adok neked úgy... mondjuk... rendben, akkor legyen három másodperc. 1... 2... 3.... És most nézz körül! Látod magad körül azt a sok ideges, pesszimista embert? Nemrég még Te is ilyen voltál? De hát nem viccesek? Folyton csak panaszkodnak! Te bezzeg mindenben csak a jót látod, ugye? Csak nevess!

Mert nevetni jó:))

S ha a változáshoz szeretnél egy kis segítséget, egy remek lehetőség a számodra az NLP