Mélyből kiáltó Punk Szent Miklós
Címlap / Boldog szülinapot / Mélyből kiáltó Punk Szent Miklós

Mélyből kiáltó Punk Szent Miklós

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2022-07-02

Nem sok olyan rock-muzsikus volt eddig életemben, aki miatt egészségemet tettem volna kockára. Ő volt az első és eddig az egyetlen: a Mélyből kiáltó Punk Szent Miklós. 

1994 májusában egy „túlfűtöttre sikerült buliból részleges bokaszalag-szakadással jöttem ki, és fekvőgipszre ítéltek. Egy koncert előtti napon az orvos úgy döntött, hogy a kellemetlen kaloda még marad. Önhatalmúlag szabadultam meg a gipsztől, és sántikálva, némi fájdalomcsillapító ital kíséretében mentem el a bulira, mert úgy éreztem: nélkülem nem kezdhetik el. Nick Cave lépett fel a Pecsában. Lehet, hogy a belőle áradó hullámok is siettették gyógyulásomat, amelyet aztán a Szantorini sziget körüli, vulkanikus ízesítésű tengervíz tett teljessé.
 
Barlangot, pincét jelent a neve, és illene rá az imákból ismert "de  profundis clamavi", azaz "a mélyből kiáltottál". Nick Cave-nak ugyanis, aki szeptember 22-én ünnepli 50. születésnapját, nemcsak a hangja  mély, hanem minden sora, minden dala lelke legmélyebb bugyrait vetkőzteti meztelenre. Beszélő név azért is, mert minden barlang, katakomba maga a rejtély. Ő is az maradt a mai napig.
   
Az ausztráliai születésű, ma is ceruzavékony, szúrós tekintetű Cave (nevének helyes ejtése: Kájv) négy gyermekes értelmiségi családból származik, szigorú anglikán nevelést kapott. Istennel való  párbeszédei, összecsapásai, a hit keresése, az ezzel kapcsolatos megvilágosodások és csalódások alapvetően meghatározták énekesi-költői pályafutását. A 70-es évek végén alapította meg első  zenekarát, a Boys Next Doort, amelyből híres punk-csapata, a Birthday Party született (képünkön). A komor, sötét hajú, szinte mindig feketében megjelenő Nick azonban túltett a legtöbb punk-zenekaron, mert szövegei nem álltak meg az olcsó polgárpukkasztásnál, hanem valódi élveboncolást eredményeztek. 1983-ban jött össze Blixa  Bargelddel, a mitikus nyugat-berlini Einstürzende Neubauten  tagjával, és együtt létrehozták a Bad Seeds zenekart, amely 2003-ig részese volt Cave lemezeinek és koncertjeinek.
   
A kezdetben még fésületlen lemezek - a The First Born Is Dead, a Your Funeral My Trial - után a filmezéssel és a komoly irodalommal  egyaránt kacérkodó énekes egyre igényesebb albumokon feszegette az  emberi együttélés lelki és erkölcsi problémáit, a bűn nem mindig  bibliai fogalmát, az akarat és végzet kibékíthetetlen ellentéteit. Közben volt egy különleges albuma, a Kicking Against The Pricks, amelyen régi híres dalokat adott elő, köztük Lou Reed All Tomorrow Parties-ját, Roy Orbinson Running Scared-jét, a Hey Joe-t – ebből van egy másik hideglelős változata Charlie Haden bőgője és Toots Tielemans szájharmonikájával - valamint a Carnival is Overt, amelyet nagyapáink még Valahol a Volga mentén… címmel, orosz népdalként ismertek, de angolszász slágert a szintén ausztrál Seekers együttes csinált belőle 1967-ben.
 
Nick új korszakából A Tender Prey (1989) című lemezen hallható például egy villamosszékre  ítélt gyilkos hátborzongató vallomása, a The Mercy Seat – mintha innen vették volna a Halálsoron című film legszörnyűbb jelenetét, amelyben az elítélt gyakorlatilag elevenen elég - a The Good  Son (1990) egyenesen a tékozló fiú legendájáig nyúl vissza. A Let  Love In (1993) talán a legszemélyesebb lemeze, a halállal foglalkozó  The Boatman's Call (1997) mellett. Ha valaki meghallgatja a Do You  Love Me? című dalt, megértheti, hogy mit jelent valóban, zsigereink  legmélyéből szeretni valakit. A No More  Shall We Part (2001) a tételes-intézményes vallásokkal való leszámolásról szól, egyben az alkoholtól és drogtól való megszabadulásának bizonysága is. Cave és Bargeld utolsó közös munkája a 2003-as Nocturama volt, amelynek záró, negyedórás dala, a Babe I,m On Fire valóságos ál-erotikus haláltánc. Ezeken a lemezeken a punk, a blues, a gospel mellett a sanzon egyes elemeit is felhasználta.

Az énekes azonban már egy évvel később megmutatta, hogy pályája nem tört meg: a két ellentétes hangulatú lemezből, az erőszakos Abattoir Bluesból és a visszafogottabb Lyre of Orpheusból álló doboz új arcát mutatta meg. Az idén év elején Grinderman néven hozott létre új bandát, amellyel visszatért a "brutálisabb" zenei gyökerekhez, közben vers- és prózai lemezt is kiadott The Secret Life of The Love Song címmel.
   
Cave muzsikáját hamar felfedezték a filmesek, Wim Wenders különösen kedveli őt, szerepeltette is a Berlin felett az ég című  filmjében az akkor éppen Nyugat-Berlinben élő művészt, és kiderült:  színészként is tehetséges. Egyik dala felcsendül Wenders másik remekművében, a Világ végéig címűben. A Civil halottak szellemeiben  Nick már forgatókönyvíróként is szerepelt, később westernt is írt, filmet készített  a neves amerikai avantgard alkotóról, Jonas Mekasról.

Dalszövegei  mellett számos hangjátékot, egyfelvonásost írt - ezek a King Ink (Tintakirály) című gyűjteményének két kötetében olvashatók - és  jelentős irodalmi eseményként üdvözölték az azóta több tucat  nyelvre, köztük magyarra is lefordított És a szamár meglátá az Úrnak angyalát című regényét, amelyet egyes kritikusok Gabriel García Márquez Száz év magányához hasonlítottak - nem érdemtelenül. 2001-ben kiadták verseinek gyűjteményes kötetét. Színházi munkáiban sem tagadta meg önmagát: zenét komponált Büchner: Woyzeck című drámájához, majd ugyancsak a brit fővárosban színpadra állította Franz Kafka pszicho-horrorját, Az átváltozást. Közben magánélete is révbe jutott, miután a négy égtáj felé hagyott szerelmeket és gyermekeket (egy időben P.J. Harvey volt a nagy szerelme). 1999-ben vette feleségül Susan Bick brit modellt, aki ikerfiúkat adott neki. Ausztrália, Nyugat-Berlin és Brazília gyökértelensége után végül Nagy-Britanniában, Brightonban telepedett le. Azért minden rejtély nem hullott le róla: azt beszélik például, hogy tagja egy „Lee Marvin fiai” nevű titkos társaságnak, amelynek állítólag Jim Jarmusch és Tom Waits is tagja….
   
Nick Cave egyike azoknak a rock-énekeseknek, akiknek karizmája a lemezeken keresztül is átjön, élőben pedig szinte odaszegezi a néző minden idegszálát a színpadra, akkor is, ha éppen csak egy szál zongorával kíséri magát. Hatása egészen különös, mert a belőle áradó depresszió ellenére nem "sújtja le" a nézőt, hanem inkább  elektromossággal tölti fel. Eddig négyszer lépett fel Budapesten: az első három koncert, a Petőfi Csarnok szabadtéri színpadán, az Erkel Színházban, majd az Olimpiai Csarnokban maradandó élmény volt, és nem rajta múlott, hanem a művészetéhez méltatlan körülményekhez, hogy 2005-ös Sziget-fesztiválbeli estje csalódást okozott: a Nagyszínpadon körülvevő totális vurstli élvezhetetlenné tette az előadást, éppen azt a kontaktust nem tudta megteremteni Nick a  a használt olaj füstjében és a külső zajokban fuldokló tömeggel, amely szuggesztivitásának egyik titka. Remélhetőleg láthatjuk még őt…

Rhythm-and-Love


Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

Képforrás: Canva Pro adatbázis.


 
 
[ 785 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
slide-tarot
 
 
x