Al Kooper, a billentyűs rock-óriás
Címlap / Boldog szülinapot / Al Kooper, a billentyűs rock-óriás

Al Kooper, a billentyűs rock-óriás

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-08-07

A 65. születésnapját ünneplő Al Kooper egyike azoknak a zenészeknek, akik az 1960-70-es években a legtöbbet tették Amerikában a rock nagykorúsításáért. A kiváló orgonista együtt dolgozott Bob Dylan-nel, vezéregyénisége volt két olyan korszakalkotó jelentőségű zenekarnak, mint a Blues Project és a Blood, Sweat and Tears, de ezeken kívül még számtalan érdeme van.

 

 

Lemezeket adott ki az akkori idők legjobb amerikai gitárosával, Mike Bloomfielddel és egy olyan ifjú gitáros titánnal, mint a tinédzser Shuggie Otis. Szinte megszámlálhatatlan albumon játszott zenészként, nem beszélve azokról, amelyeknek a producere volt.

1944. február 5-én született New York Brooklyn negyedében, Sam és Natalie Kooper gyermekeként. Kisfiúként Bessie Smith lemezeit hallgatva ismerkedett a blueszenével, majd később a gospel, a rhythm and blues és a soulzene világába is elkalandozott. Egyedül tanult meg játszani a zongorán, mint annyian mások ebben az időben, de a gitártanuláshoz sem volt szüksége tanárra. Már az 50-es évek végén barátaival a környék utcasarkain zenélgetett, majd Royal Teens néven zenekart szervezett, melynek ő lett a gitárosa. 1958-ban volt egy top 5 slágerük a Short Shorts, majd egy évvel később a Believe Me. Session-gitárosként egyre gyakrabban hívták, pedig elmondása szerint eléggé kezdő volt, de nagyon tanulékony. Bob Brass és Irwin Levine társaságában írt egy nagy slágert is 1964 végén This Diamond Ring címmel, amelyet a Drifters-nek szántak, de végül Gary Lewis and The Playboys vitte sikerre. (Máig három milliószor játszották le az amerikai rádiók!) Az I Must Be Seeing Things című szerzeménye pedig Gene Pitney slágere lett.

Ismert session-gitárosként az egyik barátja, Tom Wilson producer meghívta őt Bob Dylan lemezfelvételére, ahol csak azért ült az orgona mögé, mert a hangszer megszólaltatásához nem volt kéznél más zenész. Dylan, amikor meghallotta orgonajátékát a Like A Rolling Stone című dalnál, azonnal beleszeretett Al Kooper muzsikájába. Ezek után az már csak természetes, hogy Kooper is fellépett Dylan első elektronikus zenei próbálkozásánál 1965-ben a Newport-i Folk Fesztiválon. Al billentyűs játékát hallhatjuk Bob Dylan: Blonde on Blonde című nagylemezén is. Kooper ez idő tájt találkozott azokkal a zenészekkel, akikkel később megalakította a Blues Project nevű formációt. Ennek a New York-i együttesnek a jelentősége óriási, ha az amerikai blues megújulásáról beszélünk. Eredeti felállásukban mindössze két évet játszottak együtt 1965-1967 között. Greenwich Village varázslatos légköre, a növekvő érdeklődés a tradicionális blues iránt hozta össze ezeket a kivételes tehetségű fehér zenészeket. Steve Katz ritmusgitáros korábban az Even Dozen Jug Band-ban játszott. Szabad idejében pedig keresztül-kasul utazta az amerikai dél vidékét, öreg blues mesterek ritka lemezei után kutatva. Danny Kalb gitáros és Roy Blumenfeld dobos 1964 szilveszterének buliján határozta el, hogy egy bandát kéne alakítaniuk. Katz, Kooper és a basszusgitáros-fuvolás Andy Kulberg csatlakozásával létrejött a Blues Project. Rövid ideig más zenészek is erősítették őket, mint a folkénekes-gitáros Artie Traum és Tommy Flanders.

Néhány hónap próba után New York-i klubokban kezdtek el játszani. Az egyetemeken futótűzként terjedt a hírük, koncertjeiken ott volt a rockzenészek krémje, a kritikusok elragadtatással írtak játékukról. 1966-ban sorra járták az egyetemi klubokat Amerikában, egészen San Franciscóig. Nemsokára a Paul Butterfield Blues Band méltó társaiként tartották őket számon. Ezen a nyáron három hatalmas koncertet adtak a New York-i Central Parkban. A közönség nagyon szerette előadásukban, a lassú I Can't Keep From Cryin’ Sometimes-t, a dinamikus Muddy Waters szerzeményt, a Two Trains Running-ot és a boogie-woogie rock, You Can,t Catch Me-t. Ebben az időben blues bandától szokatlan módon szerepet kapott náluk a fuvola, is a Steve,s Song és a Flute Thing című kompozíciókban.

Több lemezt jelentettek meg, melyek közül főleg a koncert LP-k a maradandó értékek, mint a The Blues Project Live At The Cafe Au Go-Go, melyet 1966 májusában rögzítettek. Bár a zenekarnak hűséges, stabil közönsége volt, de ez mégis kevésnek bizonyult ahhoz, hogy a hanglemezpiacon komoly súllyal legyenek jelen.

Sajnos Kooper és Katz 1967-ben kivált a bandából, a Blood, Sweat And Tears tagjai lettek. Már az első The Child Is Father to the Man című albumukon teljes zenei fegyverzetben szólaltak meg, azzal az összetett, fúvósokkal dúsított hangzással, mellyel iskolát teremtettek. A korongon található 15 kompozícióból tízet Al Kooper jegyzett szerzőként. A kritika el volt bűvölve, de a kiadó kommerszebb irányt követelt, amit Kooper nem vállalt, inkább távozott és session-zenészként dolgozott tovább olyan kiválóságok lemezein, mint Jimi Hendrix, akinél hallhatjuk a játékát a Long Hot Summer Nights című dalban, a Who-nál a Rael-ben, a Rolling Stones-nál pedig You Can’t Always Get What You Want című számban. Ezen kívül a Columbia Recordsnál producerként is tevékenykedett.

 Erre az időszakra esik, a The Live Adventures of Mike Bloomfield and Al Kooper című munkája, mely a rockzene örök értékét jelenti. Segítette a Zombies együttest, de ő volt az is, aki felfedezte a Lynyrd Skynyrd rockcsapatot. Három albumot adott ki velük, melyek több millió példányban keltek el, olyan slágerekkel, mint a Sweet Home Alabama, a Saturday Night Special és a Free Bird. Az említetteken kívül a Tubes, B.B. King és mások hanglemezeinél is tevékenyen részt vett producerként. 1975-ben elkészítette az Act Like Nothing,s Wrong címmel első szólólemezét. Még arra is szakított időt, hogy megmutassa a show-business világát belülről az 1977-es Backstage Passes című könyvében. (Ezt 1998 őszén kiegészítve ismét megjelentette Backstage Passes & Backstabbing’ Bastards címmel, sőt, tavaly márciusban újra piacra dobták a keresett művet.)

1979-ben Angliába költözött, továbbra is leginkább producerként tevékenykedett (David Essex, Eddie & The Hot Rods), de azért játszott is három dalban George Harrison: Somewhere In England albumán, köztük az All Those Years Ago című opuszban. A következő évben már az USA-ban találjuk, Joe Ely lemezén vállalta a produceri munkát, majd Dylan-nel turnézott és részt vett a Blues Project feltámasztásában is. Ezt követően hosszú évekre visszavonult, megcsömörlött a zeneipartól.

A 90-es években ReKooperation címmel saját instrumentális albummal jelentkezett, melynek zenei világa közelebb áll a jazz-hez, mint a rockzenéhez. 1994-ben a New York-i Bottom Line klubban rendezett szülinapi koncertjeit Soul of a Man címmel dupla CD-n jelentette meg. 1997 őszén elkezdett tanítni a világhírű bostoni Berklee School of Music intézményben, amelynek a tanáraiból összehozott egy zenekart is The Funky Faculty néven (utolsó képünkön), de van egy másik bandája is a Rekooperators (képünkön), ennek a tagjai viszont hivatásos televíziós zenészek.

Az új évezred nem indult szerencsésen számára, elveszítette látása kétharmadát és agytumorral is műteni kellett 2001 novemberében. Hamarosan felépült és a humorérzéke is megmaradt: "Hála Istennek, nem a kezemmel, vagy a hallásommal történt baj és legalább autóvezetésnél nem kell tőlem tartaniuk a bostoniaknak”.

Azóta valamelyik zenekarával rendszeresen járja a világot, 2003-ban Japánban koncertezett, de fellépett több európai városban is. Gyűjteményes albumai jelennek meg, majd 2005-ben Steve Vai cégének a segítségével kiadták a Black Coffe című új nagylemezét, amelyről kapcsolódó cikkünkben olvashattok. Két évvel ezelőtt ő is megkapta a jogos helyét a hollywoodi Sunset Boulevardon lévő Rock and Roll Walk of Fame-en. Még ugyanebben az évben életművét Les Paul Award-dal jutalmazták. De még mindig nincs vége a méltatásának, 2008-ban pályafutásának 50. évfordulójára a Musicians Hall of Fame tagjai közé is beválasztották. Időközben megjelent a White Chocolate című új CD-je is, amely remekül megy a korábbi „fekete kávéja” mellé.

Géczi László






 
 
[ 1073 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x