Üdülni ingyen - szívből
hirdetés
Címlap / Psziché / Üdülni ingyen - szívből

Üdülni ingyen - szívből

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-22

Nem tudom pontosan, szokás-e még, hogy gazdagabb családok egy-két hétre szegényebb gyerekeket befogadnak maguk közé térítésmentesen. Hol városi családok vidékieket, hol pedig parasztok városi proletárgyerekeket. A cél, hogy egy hétig annyi gyümölcsöt egyen a gyerek, amennyit le tud szedni a fáról, vagy elvigyék gyermekvasútazni a budai hegyekbe, esetleg a Nemzeti Múzeumba is. Ezelőtt hatvan évvel, a világháború után az egyházak szerveztek ilyen üdültetéseket, és ezek emléke kitörölhetetlenül megmarad a felnőtté vált gyermekben. 

 

Rendezvénynaptár
A világháború utáni épülő demokráciában még egyes családok birtokában kastélyok, udvarházak voltak. Mások aranyra cserélték a birtokaikat és a kivonuló  német sereggel együtt az óceán túlsó partján keresték boldogulásukat. Az SS-tiszteknek is, és a legnagyobb magyar konzervgyár tulajdonosának is megfelelő hely volt Brazília, de az itthon maradott családtagok is megörökölték a házat, bútorokat, ékszereket, nem kellett vasgyárba vagy ’téeszbe’ menniük dolgozni. Kecskeméten és a környéki falvakban a negyvenes évek végén sok pesti utcagyerek ehette tele magát friss gyümölccsel. Olyan sárgabarackfák roskadoztak édes terhüktől, hogy egy iskola is jól lakhatott belőle, és maradt még télire is.

Az egyházak igyekeztek a háború alatt születt, pincében nevelkedett angolkóros pesti gyerekeken így segíteni. A vidéki templomokban kihirdették, hogy proletárgyerekeket hoznának jómódú vidéki családokhoz nyaralni 1-2 hétre. A vallásos családok Pesten is értesültek erről, s dönthettek: idegenbe engedik-e a gyereküket gyümölcsöt enni, vagy inkább együtt ragadnak bele a forró nyári aszfaltba. 

Pesti lány falun
Gyerek az gyerek, gondolták a felnőttek, és a parasztcsaládok igyekeztek mindent megadni a kis városinak. Volt is olyan gyerek, aki boldogan legeltette a tehenet a vidékiekkel, enni adott a csirkéknek, szóval, valami kis hasznát is vették.


De olyan is volt, aki nem mert kimenni éjszaka a budiba, hazaálmodta magát az angolvécére, és becsurgatott a jó meleg dunyhával takart ágyba. Egyszer vagy kétszer elnézték neki, nem verhették meg a fenekét, de végül megágyaztak neki a földes nyári konyhában egy fapadon, betakarták pokróccal. Itt már inkább kiment éjszaka a ház elé, hiszen ha csak megfordult, máris felébredt a kemény padon. A szabadidejét a pap házában töltötte a gyümölcsfa helyett, és harmóniumon gyakorolta az egyházi énekeket. Szóval, megteremtette a maga kis világát, olvasni szeretett, meg zongorázni, bárhová is vitték. 

Kecskeméten gyülekeztek a különböző falvakból összegyűjtött gyerekek, és a mi kis olvasónk beszélgetni kezdett várakozás közben egy elegáns idős hölggyel. Miről? Hát a Bibliáról. Ahogy otthon szokta a szüleinek elmondani, miről beszélt a templomban a pap. A hölgy pedig meghívta magához a következő évre egész nyárra. 

A kastély
A szülők bámulatára a következő tavasszal meghívó levél és útiköltség érkezett a kislány részére. Édesanyja elkísérte néhány napra. Kecskemét legnagyobb terének legszebb udvarházába érkeztek a pesti bérlakásból. Fallal körbevett udvarházban fent volt a kastély, lent gazdasági épületek, parasztházak, az udvaron kacsák, libák, csirkék és paraszgyerekek éltek békességben. Tökéletesen békebeli állapot volt: kint ragyogó nap, bent az elsötétített szobákban csend és imádság. Napjában háromszor énekeltek, imádkoztak, Bibliát olvastak és zongorán játszottak az idős hölggyel, egy ügyvéd özvegyével, akinek nevelt fia továbbra is küldte az anyagi támogatást.

Hétköznapokon kiutaztak kocsin a környékbeli tanyára, ahol egy parasztcsalád élt, vasárnaponként a kecskeméti nagytemplomban hallgatták az istentiszteletet. Ha az előkelő vendégek megkérdezték a kislányt, neki milyen kastélya van Pesten, azt felelte, hogy három emeletes, ami igaz is volt, csak éppen negyven család lakott benne hatvan gyerekkel.



Hála vagy hálátlanság

Azért nem tartotta mindenki természetesnek az ingyennyaralást. A házvezetőnő is többször megkérdezte, hogyan lehet ezt meghálálni. Talán néhány köszönőlevéllel otthonról, majd tíz év múlva egy látogatással egy albérleti szobában. A méltóságos asszonytól minden tulajdonát elvették, államosították, s ő takarításért élt egy ismerős egyik szobájában. Ott is tiszta ágyneművel fogadta a tizenöt éves lánykát. Majd újabb tíz év telt el, s a felnőtt asszony ismét levelet kapott. Abban újra ott volt az útiköltség: a hölgy ügyvéd fia küldött nevelőanyjának valami pénzt, s ő elküldte azt a régi címre. Most már csak a tanyai szobácskában volt hely az immár idős hölgynek. Vele együtt öregedett a házvezetőnője, s amikor a fiatalasszony megérkezett, repesve üdvözölték: mégis van hála és köszönet a világon. Valaki emlékszik a jótevőjére, és talán az imádságokra és énekekre is, amiket egykor együtt mondtak.

Hadd menjek, ó, Uram, mindig feléd,
Fájdalmak útjain mindig feléd.
Ó, sok keresztje van, de ez az én utam,
Mely hozzád visz Uram, mindig feléd.


Ezt játszotta a zenekar a Titanic című filmben, mielőtt elborították a hullámok.

Dobosy Ildikó

Képek:
piqs.de: I.Z.Macyjewski - Kunstmaler
piqs.de: Ralf53 - La Motte du Caire 2





 
 
[ 2432 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x