Lelkes Miklós: A Természet
Címlap / Psziché / Lelkes Miklós: A Természet

Lelkes Miklós: A Természet

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-08-11

Nohát egyes embereknek olyan természete van, hogy...! Ám én most nem az õ természetükrõl akarok írni, hanem a Természetrõl, amelyrõl Petõfi is énekelt, soraiba még egy kis e-hangos nyelvtörõt is belerejtvén: 

 

Nohát egyes embereknek olyan természete van, hogy...! Ám én most nem az õ természetükrõl akarok írni, hanem a Természetrõl, amelyrõl Petõfi is énekelt, soraiba még egy kis e-hangos nyelvtörõt is belerejtvén:

"Oh természet, oh dicsõ természet!
Mely nyelv merne versenyezni véled?
Mily nagy vagy Te! mentül inkább hallgatsz,
annál többet, annál szebbet mondasz."

Ebben van ám ráció, náció! Gondolják csak el: hány képviselõ beszél, oszt’ legtöbbje mentül inkább nem hallgat, annál kevesebbet mond. Már a szépségrõl nem is teszek említést... Tanulniuk kellene a Természettõl!

Én olykor kimegyek a Természetbe. Feleségemtõl búcsúzom, kicsit buszozom, és már ott is vagyok, erdõ-mezõ közepén. Leheveredem a fûbe.
A fû - romantikus költõk szerint - selymes. Érdekes, ezt a füvet én inkább hol szúrósnak, hol csiklandozónak érzem. Ezek szerint én realista vagyok. Azt nem tudom, hogy szocialista realista-e, de, visszaemlékezvén gyermek- és ifjúkoromra, remélem, annak találnak, mert az nagyobb dicsõség. Vagy az volt akkor, de hát minden dicsõség múlandó.

A fû - melybe, vigyázatlanságból, ûrruha nélkül heveredtem le - nem csak szúrós, hanem, mint kiderül, hangyás is. A hangya dolgos állatka, nem úgy, mint a délamerikai lajhár, amelyik csak ott lóg a fán, pedig fel sem akasztották. A hangyákat szeretem, de nem nyakamon és lábamon, ráadásul csípnek is egy picit, hangyasavat fecskendezvén a bõrbe /legalábbis így olvastam, de azt, hogy csípnek, tapasztaltam/. Ilyenkor viszont segíthet - a történelem! A hangyákat kitelepítem, ez a kollektív büntetés igazságtalan volt a második világháború után, de most, e kollektíven csípõ hangyákat illetõen, igazságos.

Körben hegyek. A hegyeket Petõfi "tán csodálta, ámde nem szerette". Én szeretem õket, õk is a Természet részei, és oly megnyugtatóan hallgatnak! Persze, az emberben feltámadhat a gyanú, hiszen Kismagyarországon vagyunk: miért, mirõl hallgatnak ezek a Hungarian hegyek? No ezt nem érek rá kideríteni, foglalkozzanak ezzel az új három per hármas, vagy mittudoménhányas titkosügynökök!

Züm-züm. Hüm-hüm. A Társadalom, sandaranda tetteivel, már sokszor tett bogarat a fülembe, - de most a Természet is?! Kiveszem fülembõl a bogarat. Igazoltatom. Kiderül: nem fülbemászó, mivel az nem is bogár, így tehát jogtalanul mászott fülbe. Ilyen jogtalanságot ebben a nagy Természetjogállamban, természetesen, nem lehet szó nélkül hagyni. A bogarat - lenge zöld ruhájában, kéteskék foglalkozásával - áttelepítem egy hétpettyes katicához, rombolja inkább utóbbi leányerkölcsét, mintsem az én fülemben barlangozzon.
No most minden jól van már, azaz majdnem. Három barna sáska ugyanis, népes rokonságával együtt, nagyon ugrál. Egyikük beleugrott az icetí-be! Ice ki innen, komám, ne tiblábolj-téblábolj jeges teámban, mert lecsúszol a torkomon! Hû! Az angyalát! Nem sáskaszeretõd csúszott le az elõbb a torkomon?! Sebaj, vigasztalódj: "Gombház, ha leszakad, lesz más...!"

Hát van szebb ennél a gyönyörû Természetnél?! Inspirálja az embert, még azt is, akiben nincs spirál in. Már úgy értem: írásra ösztönöz. Közel vagyok hozzá, hogy írjak a feleségemnek: jöjjön értem az ótómobillal. Ám egy férfinek legyen önérzete, különösen, ha elvált feleségétõl - néhány órára. Mobiltelefonom utálom, mindig otthon hagyom, így csak levelet írhatok a nejnek. "S ahol jön, / Ahol jön / Egy fekete holló; / Hunyadi / Paizsán / Ül ahhoz hasonló." Jönni jön, de nem, nem írok. Egy férfi legyen önérzetes.

Ámbátor...nejem természete, be kell látnom, jobb, mint a Természet természete. Õ nem hangyázik, nem fülbebogarazik /csak fülbebeszél/, és tövise sincs, mint ennek a krisztustövisnek, amelyik most megszúrt, a...!

Hüm-hüm. Ha már az ember kitette magát ide, a Természetbe, valami szép verset kellene írni róla. Valami maradandót. Az sem marad meg ugyan, hiszen Petõfi versein is csak röhög a mai iskolásnebuló, no de mégis... Ha felnõtt-vers nem megy, legyen gyerekvers, az megy, ha az ember kicsit megtaszítja a tollat. Nocsak, már itt is van:

Fûzfa, meg fû.
Meleg van. Pfû!
Fülben bogár?
Kifele már!

Kis hangyahad...
Bõröm! Azt hagyd!
Tövises lét.
Az ördögét!

Ótómobil zaja. Belémótódik a remény, hogy nejem az. Egy vátesz veszett el bennem, de most majd ez a vátesz megkerül, és esz. Tényleg nejem jön. Hiányolt.

Ó, a Nej! Az Fej! Persze, egy-két hétig még elhevertem volna itt a fûben, megértem, hogy a hangyáknak is kell valamit enni, meg azután lerágott csontvázamért is adott volna valamit az Anatómiai Intézet. Petõfi? Az szerethette a Természetet, különösen mézeshetei alatt, kastélyablakból, amikor még zöldelt a nyárfa az ablak elõtt...
Na és? Én is kinézhetek a Természetre, amikor még hölgyez a tölgy az ablak elõtt, vagy tölgyez a hölgy... Feleségem meg hoz feketekávét, tejszínhabbal... Igaz, én nem molesztálom õt olyan hülyeségekkel, hogy "tetemimre könnyezve fog-e szemfödelet borítani", valamint mit csinál majd az özvegyi fátyollal...

Lelkes Miklós cikkeirõl beszégessünk






 
 
[ 966 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 




 



ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x