Ünnepi hangolódó - hol itt a válság?!


Ünnepi hangolódó - hol itt a válság?!

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2021-01-20

Karácsony közeledtén az ember mérleget készít, hogy is zajlott ez az éve. Elszaladt megint, hiába, egyre gyorsabban pörög minden, még jó, hogy van az a határidőnapló, mert visszalapozva utolérhetők azok a napok, amelyek életünkben csak úgy elrepültek a sok fontosnak tűnő teendővel, intézkednivalóval, találkozóval, munkával. Rengeteg minden történt, jó is, rossz is, nehéz év volt - azt hiszem, mindenkinek - és főleg tanulságokkal teli, minden téren... 

Az advent az elcsendesedés időszaka is, amikor az ember befele fordul, önvizsgálatot tart és felkészíti a lelkét a szeretet ünnepére. A várakozás időszaka kihívásokkal teli, elsősorban önmagunk felé. Hogyan tudunk úgy felkészülni, hogy közben kívül dübörög az ajándékvásárlási roham, és egyre nagyobb ingerültséggel és türelmetlenséggel találkozunk az utcán? Nemrégiben elsétáltam egy bevásárló-központ kirakata előtt, és egy csizma 99.900 Ft-os áron volt kitéve, mellette a 70-80.000 Ft-os társai és egy pillanatra elgondolkodtam, hogy hol is van az a válság nálunk? Mert ugye ha ki van téve, akkor az azért van, mert nagy valószínűséggel meg is veszi valaki, különben a kereskedő nem foglalkozna eladhatatlan áruval. Aránytalanságok persze mindenhol vannak szépszerivel, de mégis ez valahogy szíven ütött… az üzletek pedig tele vannak vásárlókkal, válság ide vagy oda, úgy látszik, még mindig él bennünk a reflex, hogy ha Karácsony, akkor az egyenlő a vásárlással és az ajándékhegyekkel a fa alatt.
Eltűnődtem azon is, hogy vajon minek kell még történnie ahhoz, hogy az emberek értékrendje változzon, hogy fontosabb legyen az egymásra való odafigyelés, a szeretteinkkel eltöltött idő, a közös programok, az itt és most öröme a pénznél, a legújabb méregdrága márkáknál és divatos hiperokos készülékeknél.


A fogyasztói társadalmakban mindig frusztráltak az emberek, mert mindig valami hiányzik a teljesség érzetéhez, mindig kell valami külső dolog, ami ideiglenesen boldoggá tesz,amire vágyni lehet, egy új kocsi, egy új telefon, egy szép ruha, az aktuális trend  - s mi történik, ha teljesült a kívánság? Egy ideig örül az ember, hiszen megkapta, amit szeretett volna, de sajnos ez elég hamar elmúlik és újra jelentkezik a hiányérzet, hogy valami még kell ahhoz, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Aztán megint gyártunk újabb beteljesítésre váró vágyakat, a mindennapjainkat elözönlő reklámok ebben nagy segítségünkre vannak, hiszen egy lépést nem tudunk tenni az utcán anélkül, hogy egy reklámplakáton ne szembesítenének bennünket azzal, mi is hiányzik az életünkből, mire is kell vágynunk és mi hozza majd el a várva várt boldogságot az életünkbe.
Pedig ha kicsit lelassítunk, egy pillanatra leülünk és végiggondoljuk, tulajdonképpen mindenünk megvan. Tényleg. Talán nem a legtökéletesebb formában, a legújabb verzióban, de minden fontos dolog megvan. Mindig lehet másra vágyni, jobbra, nagyobbra, másikra, de azt hiszem, most itt pont azt kellene megtanulnunk, hogy örülni tudjunk annak is, amink van. Ha kicsi és kevés, akkor is. Hogy megértsük, hogy van elegendő, és ne hasonlítsuk magunkat a másikhoz, akinek több jutott valami látványos dologból, és főleg azt, hogy a hiány okát belül kell keresni, nem kívül.

De befele nézni nem könnyű, mert bátorság kell hozzá - nem kevés -, és önfegyelem és elszántság. Mert amit ott lát az ember, az a legnehezebb teher az életünkben, de csak akkor tudunk letenni belőle, ha rá mertünk nézni, meg tudjuk szólítani, és legalább egyszer önmagunknak ki merjük mondani a saját gyengeségünket. A fejlődés mindig munkás dolog, az elme pedig szeretné kikerülni a szembesüléseket, így minden lehetséges pillanatot megragad a célból, hogy a fókuszt másokra irányítsa. Mert amíg másokra gondolunk, másokról beszélünk, addig sem kell magunkra figyelni, és ez kényelmes ügy. Sokkal kényelmesebb a szomszédot szidni, mint végiggondolni a saját reakcióinkat. Így működünk, mindig a külvilággal vagyunk elfoglalva. Ha az ember elkezd belül rendet tenni, akkor valahogy a környezete is rendezettebbé válik, ha elcsendesedünk, akkor elkezdünk hallani és látni, a saját kis szűk világunkon túl is, és elkezd kirajzolódni egy másik világ is, ahol az emberek tudnak egymásra figyelni, hiszen már van hely a fejükben és a lelkükben a befogadásra is. Amíg zakatol az elménk a saját belső verklijétől, addig süket a fül és vak a szem. Csak a belső csendben vagyunk képesek hallani a másik hangját, a szavakon túl is érteni, és érezni, hogy mit szeretne a másik ember.


Az Advent erről a belső csendről is szól. És ha már látunk és hallunk végre, akkor nem leszünk képesek átlépni az aluljárókban kuporgó hajléktalanokon. Ha egy kicsit körbenézünk, azonnal megláthatjuk, ki is az, akinek segíteni tudnák, aki rosszabb helyzetben van, mint mi, vagy aki boldogan megenné azt az ételmaradékot, amit a szemétbe dobnánk, vagy elhordaná a kopott, megunt ruháinkat. Azt hiszem, ez a válság erre tanít bennünket igazán, figyelni végre, meglátni és meghallani a dolgokat. Végiggondolni, mi az, ami feleslegessé vált az életünkben, amire nincs szükségünk és továbbadni annak, akinek fontos lehet.

Szóljon ez az Advent az elcsendesedésről, az összefogásról és a segítésről. A szegénység és a gazdagság tudatállapot kérdése. Amíg tudunk - bármilyen keveset is - de adni és segíteni másoknak, akár csak egy jó szóval, vagy kedvességgel, egy szelet kenyérrel, addig gazdagok vagyunk. Bárki bármit is mond.


Ásztai Zsuzsa
kineziológus
www.magentalight.hu

Képek:
FreeDigitalPhotos.net - imagerymajestic
FreeDigitalPhotos.net - anankkml
FreeDigitalPhotos.net - cescassawin


 
 
[ 1779 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 

 

 





Benedek Imre grafikusművész olyan karácsonyi bélyeget tervezett, amelyen egy zsebóra utal Jézus születésének 2000. évfordulójára. Az óra számlapját Jézu

A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x