HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-08-17
Címlap / Karrier / Nagy baj van a munkamorállal

Nagy baj van a munkamorállal

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-08-17

Elveszítettünk valami nagyon fontosat. Azt a csodálatos dolgot, ami az embert az evolúció csúcsára emelte: a tisztességesen elvégzett munka örömét, az értékes termelés méltó rangját és becsületét. A fejvadász lerántja a leplet az eltévedt generációról. 

 

Olvasóink többsége munkavállaló, most mégis arra kérem őket, hogy üljenek át a másik székbe, mert értékes tudással lehetnek gazdagabbak saját munkájuk valódi értékével kapcsolatban. Mert a jó munka érték.
Mostanra már a cégvezetők egyik legnagyobb problémája az, hogyan találjanak maguk mellé értékes és jó munkaerőt. A meghirdetett állásokra jelentkezők legtöbbje olyan mihaszna, akit szinte semmilyen felelősségteljes posztra sem szabadna felvenni!
Laczkó Péter, a Lawrence & Bennet Zrt szakértőjének sorai felnyitják a szemünket akkor is, ha munkaadók, akkor is, ha munkavállalók vagyunk.

Rendszeresen szoktam segíteni ügyfeleimnek a toborzásban, valamint a felvételi interjúkon is. Régebben még gyakran találtam értékes jelentkezőket. Ha ma megnézek egy önéletrajzot, többnyire azt látom, hogy a jelentkezők többségének három, négy év alatt akár már 5-6 munkahelye is volt.
Ezek az emberek folyamatosan vándorolnak egyik helyről a másikra. Még mielőtt gyökeret eresztenének egy vállalkozásánál, gyorsan már tovább is állnak. Mire kellő módon betanulnának az új munkakörükbe, már mennek is tovább. És az új munkahelyükön persze minden esetben szinte teljesen elölről kezdik a betanulást. Lassan már odáig jutottunk, hogy az egész hazai termelésünk a folyamatosan vándorló, hozzá nem értő, gyakorlatlan munkaerőre épül. Olyan munkavállalókra, akik teljesen kívülállók, és szenvtelenül figyelik a vállalkozások vezetőinek a törekvéseit és a küszködését.


forrás: Freepik

Valamit nagyon elrontottunk. Néhány év alatt nagyon rossz irányt vettek a dolgok.

Édesapámnak égész életében összesen kettő, édesanyámnak meg csak három munkahelye volt. Egyszerű, becsületes munkásemberek voltak, akik végigdolgozták az egész életüket. De én egyáltalán nem emlékszem arra, hogy bármikor is lekezelően vagy leértékelően beszéltek volna a munkahelyükről, a vezetőikről vagy a kollégáikról. Annak ellenére is szerettek dolgozni, hogy régen még hatnapos munkahetek voltak, így vasárnapra maradt a takarítás és az összes házimunka.
Csak jóval később került bevezetésre a szabad szombat, ami azt jelentette, hogy már minden második szombaton otthon maradhattak. Ráadásul édesapámnak emellett még másodállása is volt. De nincs emlékképem arról, hogy bármikor is szidta volna a vállalatot, a főnökeit, esetleg panaszkodott volna a munkájára, vagy sajnáltatta volna magát.
És még arra is emlékszem, hogy a szüleim mennyire összefogtak a kollégáikkal. Gyakran jártak át egymáshoz is segíteni. Ha valaki kerítést épített vagy járdát betonozott, ott volt a kollégák többsége. A vállalati üdülőkben pedig együtt nyaraltunk a családjukkal. Ismertük a hozzátartozókat és a gyermekeket. Valóban összetartoztak. De a munkavállalók ma már teljesen másként tekintenek a munkahelyeikre és másként gondolnak a munkájukra.

Hétfőszidás – péntekistenítés igazi csapda!


Reggel a kocsiban ülve sokszor azt hallom a rádióból, hogy “kitartás emberek, már csak két nap van hátra a hétből. Mindjárt itt a péntek és hamarosan lehet pihenni.” A reggeli show-k műsorvezetői ezzel azt sugallják az embereknek, hogy a munka rossz dolog. Hát nem szégyellik magukat? Milyen irányba terelik az embereket gondolkodását? Azért van ebben némi felelősségük! Vagy az összes tükröt leszerelték otthon?

Mert a teremtés teszi az embert azzá, aki


Ez ad becsületet, tartást és önérzetet nekünk, és ez tesz mindannyiunkat értékessé is a társadalom számára. Mert a nagy dolgok és az eredmények a tisztességgel elvégzett munkából jönnek, és nem a lógásokból, esetleg a lopásokból, csalásokból, ügyeskedésekből, vagy felelőtlen magyarázkodásokból. Ezek a médiahősök pont ettől az értéktől akarnak megfosztani mindannyiunkat. A teremtés örömét akarják elvenni tőlünk.
Terápiás kúraként az összes olyan médiasztár számára, aki a munka ellen kampányol, kötelező jelleggel bevezetném a hatnapos munkaheteket, másodállással együtt.
Ha majd javulást látok a működésükben, akkor engedélyezném számukra a szabad szombatot. Ha megtanulnak rendesen dolgozni, teljesen biztos vagyok abban, hogy még sokkal jobban is érzik majd magukat. Ugyanis azáltal, hogy értéket teremtünk, önmagunkat is sokkal értékesebbnek látjuk.

Mégis mi marad számunkra, ha elveszítjük a munkánkat?

Tudtad, hogy az egyik alapvető emberi jogunk a munkához való jog? A tisztességgel elvégzett, becsületes munka öröme a sikereink forrása. És a bizonyosságunk alapja, hogy érünk valamennyit, és hogy vagyunk valakik. Mert a munkánk tükrében ítélnek meg mindannyiunkat. Ha látni akarod, hogy milyen egy raktáros, csak nézd meg az illető raktárát! Ha kíváncsi vagy arra, hogy mennyit ér egy kőműves, akkor nézd meg azt a házat, amelyet a két kezével épített!

Ha ezt elveszítjük, akkor mi marad nekünk? Hogyan fogunk így termelni? Hogyan fogunk tudni bármilyen értéket teremteni olyan hamis elképezésekkel, hogy a munka egy szükséges rossz? És hogyan fogunk így egyenes gerinccel járni és egymás szemébe nézni, ha már nem alkotunk semmit, hanem hozzájárulás nélkül csak kapni és elvenni akarunk?

Passzív jövedelem, mi?

Emberek tízezreit hülyítették és csapták be már ezekkel a hazugságokkal. “Mások majd dolgoznak helyetted.”
Micsoda aberrált működési modell?! Termelés nélkül, mások vállára állva nagyot ugrani? Mindenki, aki benne van, csak gyűri be maga alá az új jelentkezőket. De a többség semmit sem termel és semmilyen értéket sem állít elő. Így nincs is mit szétosztani.
És a nagy kollektív lufifújás eredménye: rengeteg csalódás, és teljes szegénység minden résztvevő számára, aki feladta vagy háttérbe szorította ezért az eredeti hivatását, csak hogy néhány hónap alatt könnyen meggazdagodjon. Ez igen! Gyönyörű jövőkép...


forrás: Freepic

Ezt a példát adjuk majd tovább? Ezt lássák tőlünk az ifjak? Erre fogjuk majd őket megtanítani? Azután persze majd megharagszunk rájuk, és azt mondjuk, hogy velük van a baj. Rosszak és semmirekellők.

Nagylányom 26. születésnapjára írtam ezt a verset:
“Mi az, mi értelmet ad létezésünknek?
A szerelem!
A bizonyosság, hogy valaki jobb lett általunk.
És a tudat, hogy tettünk és teremtettünk szép dolgokat.”

Ezt kapta tőlem, és jobban örült neki, mint bármilyen más ajándéknak. És valójában nem ezek az életünk igazán fontos dolgai? Az “átkos” szocializmusban eléggé félrecsúsztak a dolgok, de azért voltak benne olyanok is, amelyek nem is voltak annyira rosszak.
Nem mintha visszasírnám azokat az időket…
Egyáltalán nem értek egyet azzal a rendszerrel. De néhány dolog azért valahogy mégis a helyén volt. Például abban az időben a családok még beszélgettek egymással. Nemcsak azért, mert a hétfő még adásszüneti nap volt, hanem mert valóban együtt éltek. Együtt vacsoráztak, együtt töltötték a vasárnapokat, és tényleg összetartozónak érezték magukat. Szüleink pedig megtanítottak minket arra, hogy mi helyes és mi helytelen. Hogyan kell viselkednünk. Hogyan kell élnünk.

Például régen teljesen természetes volt, hogy az időseknek és a hölgyeknek átadtuk a helyünket a buszon, villamoson. De ma már senkinek sem tűnik fel, hogy egy várandós anyuka áll a buszon, és elfehéredett ujjakkal kapaszkodik az éles kanyarokban, miközben erős, ifjú titánjaink, vele mit sem törődve, kényelmesen ülnek az ablakok mellett, és a mobiljukba merülve Facebook-oznak.

Mi még nagyszüleink és szüleink lábnyomába léptünk. És ezek a nyomok jó példákat adtak és jó irányba vezettek. Az értékrendet generációról-generációra követték és adták tovább. Nagy szerencsénkre még mi is kaptunk belőlük. De ezek mostanra már szinte teljesen eltűntek a nagy pénzhajszolásban. A családok már nem vacsoráznak együtt, és szinte egyáltalán nem beszélgetnek. Elszakadt az értékrendtovábbadási vonal. Elszakították.

A média erre jól rápakol még egy lapát mérget: - Szegény emberek, akiknek dolgozniuk kell, jaj! - harsogják.
A munkaadók pedig hiába igyekeznek támogatásra lelni.

A komolyabb problémáikkal szinte teljesen egyedül vannak, és majdnem teljesen légüres térben mozognak. A két oldal között nincs sima átjárás, és nincs komolyabb összetartó erő sem. A munkavállalók lojalitásának vékony szálát is szinte már csak a pénz vagy a megszokás tartja. De mostanra már eljutottunk odáig, hogy a munkaadók és munkavállalók világa két szembenálló fél játszmájának színterévé is alakult. Pedig ahhoz, hogy valóban sikeresek és eredményesek legyenek, nagyon is egy oldalon kellene állniuk, hiszen az eredményeket együtt teremtik, a sikereket közösen érik el.
Ha a munkaadók elveszítik a munkavállalók támogatását, hogyan lesz magas minőségű értékes termelés? Lógásokkal, üres kifogásokkal még soha semmi sem épült fel, és még semmi sem készült el.


forrás: Freepik

Ha a munkavállalók nem bíznak többé a munkaadókban, mert néhány gonosz vagy elmebeteg alak ellenük hangolja őket, akkor tényleg úgy érzik, hogy a fizetésen kívül egyáltalán semmi közük sincs ahhoz a vállalkozáshoz, amelyhez szerződtek.
Hogyan lesz ebből közösen megélt siker és hosszútávú, kiszámítható, biztonságos jövőkép?

Ha megkérdezek egy cégvezetőt arról, hogy milyen hosszú időben gondolkodik egy munkavállalóval kapcsolatban, szinte mindenkitől egyöntetűen azt a választ kapom, hogy azt szeretné, hogy az emberei tőle menjenek el nyugdíjba. Szinte kivétel nélkül mindnek az a szándéka, hogy az emberei valóban jól éljenek. A munkavállalók pedig ennek ellenére az életük java részét folyamatos vándorlással töltik, de az, amit keresnek, nem létezik.

A munkaadóknak és a munkavállalóknak együtt, közösen kell megteremteniük az álommunkahelyet. Ennek közös teremtésnek kell lennie. Mert csak így válik igazán értékké mindannyiuk számára. Az új srácokat nekünk kell megtanítanunk a teremtés örömére! Meg kell mutatnunk nekik az élet igazi értékeit. Mert így milyen ösvényt taposunk a gyermekeinknek? Vajon mi lesz ezzel a pályakezdő generációval? Ha örökké csak neheztelünk rájuk és szidjuk őket, azzal megoldjuk a helyzetet? És valóban csak ők a hibásak?

Hiszen csak a vak nem látja, hogy ezek a srácok teljesen eltévedtek ebben az amúgy is zavaros világban, és iránymutatás híján, kétségbeesetten próbálnak a maguk módján boldogulni. Még azt sem tudják eldönteni, hogy maradjanak-e, vagy húzzanak el külföldre szerencsét próbálni. De ezt a világot mi alkottuk nekik. Nem ők. Nem akarom teljesen felmenteni őket, de egy biztos: tisztán látszik, hogy nincsenek hőseik, akikről példát vehetnének, nincsenek céljaik, és nincsenek meg a tartalmas, minőségi élet eléréséhez szükséges stabil elképzeléseik sem.

Nagyon szeretnék segíteni nekik. És pontosan tudom, hogy néha nagyon mélyről indulunk. De ha nem teszünk semmit, akkor ebből nagyon rövid időn belül még nagyobb baj lesz. Mert ha őszintén ránézünk erre, akkor fel kell tennünk azt a kérdést is magunknak: vajon ők mit hagynak majd hátra az őket követő generációknak? Ebbe még belegondolni is rémes. Tehát ahelyett, hogy kollektív módon szidnánk őket, meg kellene tanítani nekik az élet szabályairól azt, amit nekünk is szépen megtanítottak. Mi most még tudjuk, hogy hogyan kell.  És valakinek végre el kell ezt kezdeni, mert nem hagyhatjuk ennyiben. Baj van!

Nincs időnk tovább totojázni

Már nem várhatunk arra, hogy majd mások kezdjék el. Mert ezek a srácok semmivel sem rosszabbak nálunk. Egyáltalán nem evolúciós csökevények. Csupán nem kaptak jó és követhető példákat, és olyan viselkedésmintákat, amelyek értékesek a számukra, és amelyeket utánozniuk, követniük érdemes.
Na? Kiben van annyi kurázsi, hogy belevágjon egy izgalmas kalandba, hogy új ösvényt taposson egy eltévedt generációnak? Én benne vagyok! És Te? Másokra mutogatsz vagy elkezdjük közösen lépésről, lépésre ismét helyrerakni a dolgokat.

Jó példát mutatunk, és felkapcsoljuk a villanyt a homályos területeken. Most még vissza tudunk térni a szüleink és nagyszüleink által bejárt útra, hogy ismét azt a jó és igaz ösvényt tapossuk.



 
 
[5971]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


titkosrandi fej

éves
 
fotó




Tagok: Túl az 1 millión, Fotóval: 331.689


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
 
Sokan mondják, hogy tökéletes autógumi nem létezik. Ezt azért megcáfolnánk, de tény, hogy minden időjárási viszontagsághoz más-más típus való... tovább >>

 


 

ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot


x