Meghalt Bob Brunning, a Fleetwood Mac első basszusgitárosa
hirdetés
Címlap / Kihunyt csillagok / Meghalt Bob Brunning, a Fleetwood Mac első basszusgitárosa

Meghalt Bob Brunning, a Fleetwood Mac első basszusgitárosa

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2020-10-30

Nevét valószínűleg csak a brit blues fanatikus rajongói ismerik, pedig ő is ott volt 1967-ben a szigetország egyik legjobb rhythm & blues bandájának, a Fleetwood Mac-nek a bemutatkozásánál. 68 évesen, egy szívroham vitte el.  


Rendezvénynaptár
Robert „Bob” Brunning 1943. június 29-én született az Anglia déli partjánál fekvő Bournemouth városában. Tinédzserként a basszusgitárt választotta, de nem zenészként akart boldogulni, hanem inkább tanárként és ez végigkísérte egész életén. Már otthon is pengetett a DJ-ként is ismert Tony Blackburn társaságában, valamint néhány „garázszenekarban” és természetesen, amikor 1964-ben Londonba költözött a tanulás mellett ott is keresett bandát magának. Ez volt a Fives Company, amelyben 1967. nyaráig játszott.


Ez idő tájt a Melody Makerben egy újsághirdetésre lett figyelmes (akkor még így keresték a zenészeket), amelyben basszusgitárost kerestek. A feladó Peter Green volt, aki rövid meghallgatás után bevette az éppen alakuló Fleetwood Mac-be. Igaz, Green inkább azt szerette volna, ha John McVie lesz a basszusgitárosuk, de ő – akkor még - a biztosabb pénz reményében egyelőre maradt John Mayall Bluesbreakersében.

A Fleetwood Mac bemutatkozására 1967. augusztus 13-án került a Windsor Jazz and Blues Fesztiválon, ahol olyanok szerepeltek a színpadon, mint a Cream, Jeff Beck, John Mayall és a Chicken Shack.


A Green, Fleetwood, Spencer és Brunning felállású formációt hallhatjuk az I Believe My Time Ain’t Long, a Rambling Pony és a Long Grey Mare című felvételeken, amelyek kislemezen jelentek meg. Ezek később rákerültek a Peter Green’s Fleetwood Mac and The Pious Bird Of The Good Omen című lemezekre is. Bob Brunning élő produkcióját a Live At The Marquee című kalózlemezen hallhatja, aki meg tudja szerezni.

A Fleetwood Mac-ben azonban Bob csak néhány hetet töltött, mert John McVie-nek elege lett a Bluesbreakers új irányvonalából, amely túl jazzes volt a bluesimádó basszerosnak és most már a Fleetwood Mac-et választotta, így Brunningnak távoznia kellett.


Bob, a Kim Simmonds vezette Savoy Brown bluescsapathoz ment, amely szintén nagyon népszerű volt abban az időben. Mindössze a Taste and Try Before You Buy című kislemez őrzi az itteni játékát. Inkább a tanítás mellett döntött az állandó muzsikálás helyett és maradt is a katedrán vagy 30 évig, ő lett Anglia leghíresebb „szabadidős basszerosa”, ha a pályafutásán végignézünk.

Barátja Bob Hall (ex-Savoy Brown) zongorista bevonásával mellékállásban azért megalakította (a) The Brunning Sunflower Band-et, amellyel 1968-1970. között négy albumot is megjelentetett: "Bullen Street Blues" (1968), "The Brunning Hall Sunflower Blues Band" (1971), "Trackside Blues" (with Peter Green: 1969) és "I Wish You Would" (1970) címmel. Mindezek mellett tucatnyi amerikai bluesman és mások zenei kíséretét is vállalták a szigetországi turnékon, a nevek felsorolása egy kisebb város telefonkönyvét megközelítené.
 

Több albumnyi muzsikát is rögzített a régi cimborákkal (Mick Fleetwood, Danny Kirwan) amelyet végül Tramp néven adtak ki, valamint Jo Anne Kelly és Dave Kelly társaságában is hallhatjuk, a Put a Record On 1974-es LP-n.

1980-ban újabb zenei kihívást jelentett számára (a) The De Luxe Blues Band, amelynek rajta kívül tagja volt még: Danny Adleer, Bob Hall, Mickey Waller Dick Heckstall-Smith szaxofonos, akit azt hiszem nem kell külön bemutatni. Az 1981-1994. közötti időszakban a De Lux-tól öt album került a boltokba “Live at the Half Moon Putney”, “A Streetcar Named Deluxe”, “Urban Deluxe”, “Motorvating” és "The De Luxe Blues Band" címmel. Nem váltották meg a világot velük. Több felállásuk is volt és vagy 21 évet játszottak.


Hősünk azonban a tanítás mellett és a zenekari fellépésein kívül a 90-es években arra is szakított időt, hogy megnyissa a BB’s Blues Clubot, amely 1998. februárjától a dél-londoni The Color House Theatre-ben működött tovább. Itt vasárnap esténként az amerikai és a helyi blueszenészek műsorát láthatta a nagyérdemű.


De, ha még ennyi elfoglaltság sem lett volna elég neki, számos könyvet is írt, részben a Fleetwood Mac-ben eltöltött időszakáról és a banda későbbi korszakáról: Behind The Masks (1990), Fleetwood Mac: The First 30 Years (1998) és a The Fleetwood Mac Story: Rumours and Lies, valamint a brit blues kialakulásának történetéről és nagy alakjairól. A Blues in Britain, amely 1995-ben jelent meg először Paul Jones előszavával, végigkíséri a műfaj történetét az 50-es évektől a 90-es évek közepéig. Mindenkinek ajánlom, mert alapmű a brit blues megismeréséhez!

Nemrég érkezett a szomorú hír, hogy október 18-án szívrohamban meghalt Bob Brunning, akit második felesége Halina és három felnőtt gyereke mellett hat unokája is gyászol. Hiányozni fog a blues-rock világból nekünk is.

Nyugodj békében Bob!





 
 
[ 2750 ]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot

 
x