HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-11-20
Címlap / Psziché / Hőség, dugó, tömeg - Te is minden nap átéled?

Hőség, dugó, tömeg - Te is minden nap átéled?

Nyomtatás NYOMTATÁS konyvjelzo_ikon

HarmoNet Ezotéria-Horoszkóp-2017-11-20

Van, ami sosem változik? A budapesti közlekedés és a hisztéria. Mostanában többször van kánikula és ez már önmagában is igénybe veszi a szervezetünket, a türelmünket. Legutóbbi élményem egy kánikulai napon hazafelé, egy alacsonypadlós buszon elgondolkodtatott. 

 

Hőség, dugó, tömeg a buszon. Az új jármű klímája nem működik. Ezeket összeadva máris kiszámíthatjuk, hogy mekkora mennyiségű feszültség és türelmetlenség bír keletkezni egy szorosan összezárt tömeg esetén.

Persze nem kéne így lennie, valahogy mégis így alakul. Az emberek először csendben tűrnek, néhányan morgolódnak a bajszuk alatt. Egy srác előrefurakodik a sofőrhöz és kéri, hogy kapcsolja be a klímát. Ő válaszol, hogy sajnos az nem működik, így kénytelenek vagyunk a kis ablakok irányába fordítani orrunkat, hogy valamennyi friss, bár szintén forró levegőhöz jussunk. Azután a fiúnak eszébe jut, hogy milyen jó lenne inkább leszállni és gyalogolni, hiszen úgyis dugó van, akkor már inkább haladna. Megkéri a sofőrt, hogy nyissa ki az ajtót. Ő természetesen nemet mond.


Amit sokan nem tudnak, hogy a sofőröknek bizony tilos kinyitni az ajtót a megállón kívül, mivel egyrészt tényleg balesetveszélyes, akármennyire áll is a forgalom – ha mégis történik akár egy könnyebb baleset is, azért bizony a sofőrt fogják felelősségre vonni. A magam részéről teljesen megértem, hogy nem nyitja ki az ajtót – végül is nem vészhelyzet vagy földomlás közelít, hanem szimplán az utasok türelmetlenek.

Nem tudhatjuk, hogy a srác honnan jött, mi zavarja, mi idegesítette fel aznap, előző nap, abban a hónapban, de szinte egy levegővel nekiáll kiönteni az összes fáradtságát és a melegben felforrósodott hangulatát és frusztrációját a sofőr irányába. Elhordja mindenfélének, majd jön a BKV heves szidalmazása. Itt kapcsolódik be a korábban csendesen izzadó és tűrő tömeg. Mintha varázsütésre szétfoszlott volna a józan ész és helyére csordaszellem költözött volna némileg hőségtől bebuggyant agyi színvonal mellett. Hirtelen többen kezdenek hangosan morogni, némelyek kiabálni, főként a sofőrt használva ügyeletes rossznak beállítva és villámhárító funkcióval ellátva. A sofőrt egynek tekintik a BKV-val és teljesen irracionálisan támadni kezdik azért is, hogy néhol nem működnek a lámpák vagy a vezetőség hová teszi a pénzt.

Közben azért lassan haladunk előre, már csak pár perc és a végállomásra jutunk, ahol mindenki szétszéledhet. De a csorda nem lát, nem hall, már csak kiabálni tud. Már a sofőr is kiabál. Őszintén szólva meg is értem, hiszen ő egész nap ott ült a forróságban, a légkondi hiányában ő is izzad a kis fülkében – azt is el tudom képzelni, hogy aznap már nem az első ilyen hisztériarohammal találkozott. Eltelik még pár perc és a nők is kezdenek beszállni a játékba. Hirtelen a többségük akkor kezdi érezni, hogy rosszul van, elájul, nem bírja a hőséget. Egyikük előrefurakodik és látványos színielőadást rendez arról, hogy mennyire rosszul van és mindjárt elájul. Hogy miért mondom, hogy színielőadás? Én is voltam már elpilledve, kiszáradva nyári hőségben, zárt helyiségben. Ha elájulni készül az ember, bizony nincs ennyi energiája furakodni, kiabálni és lendületesen és dühösen legyezni magát az újságpapírjával. Azon csodálkoztam, hogy azt miért nem veszi észre senki, hogy tényleg pár perc és a végállomáshoz érünk. De nekik már rég nem a józan eszük volt felszínen, ők már átadták magukat a dühnek, a kétségbeesésnek, a kilátástalanságnak, a tehetetlenségnek. Már nem látják, hogy hamarosan jön a megszabadulás.


Mindez a hisztériahullám úgy söpört végig a buszon, mint valami hirtelen támadt hurrikán. Az egyik pillanatban még csend van és némán figyeljük, ahogy az izzadságcseppek gördülnek le a hátunkon, majd lecsap egy jégeső. Meglehet a feszültségkiadásnak van is egy ilyen rejtett hatása a felszín alatt – bár én ezt nem tapasztaltam, talán mert nem üvöltöztem. Az egész nagyjából 5-10 perc alatt zajlott le. A végkifejlet portréja: zárt busz halad lépésben a végállomás felé, ami már látótávolságban van. Legalább 10 férfi üvölt vagy a másikat bíztatja az üvöltésben. Nagyjából 3-4 nő sziszeg, jajgat, óbégat (érdekes, a nyugdíjasok nem akartak elájulni, sem a gyerekek). A sofőr szintén kiabál és közben időnként dudál az előtte haladókra. A csendes utasok közül néhányan összenéznek és tekintetükben látszik az értetlenség és a mély vágy a szabadulás után. Megérkezünk. Az ajtók kinyílnak, a népek elhallgatnak, a busz kiürül, mindenki megy a maga dolgára. Mintha nem történt volna semmi. Az arcokra visszaül az értelem. Talán csak a sofőr az, aki nem felejt. Ott marad és várja a következő fordulóját, ahol várhatóan újabb tömeg sorakozik fel a háta mögé az átforrósodott buszban. Én egy percig sem irigyeltem...

Tara

Képek:
piqs.de: visualpanic - blueberry hill:stronger girl
piqs.de: marlit hartkopf - Bus oder U-Bahn?





 
 
[2100]
spacer
Szólj hozzá!
spacer 

 
 


Jóska Jósda
Hapci naptár
szerelmi_joslat
Szerelmi kötés
Önismereti jóslat
ciganykartya
szinjosda
slide-tarot
slide-tarot


Warning: Division by zero in /var/www/lapcsalad/harmonet.hu/include/fooldal/rendezvenynaptar_slide_jobb_oszlop.php on line 67
 
 




 

ciganykartya
joskajosda
szerelmi_joslat
szinjosda
slide-tarot



A Harmonet üzemeltetője az Harmopress Kft.
1999-2016 © Minden jog fenntatva
HarmoNet 1999 óta minden nőnek bejön!
x